Vedd a kenyeret. Törd meg és
oszd szét az embereknek most,
ne bánd, hogy az étel kevés,
te a fösvénységed taposd!
Vedd a napsugarat legott,
süsd szét magad köré fényét,
világítsd meg útjuk holott
sötétségek járnak feléd!
Vedd a bánatod, örömöd,
minden halált síró magad,
vedd míg máshoz nem lesz közöd,
s más közönye is rád ragad!
Vedd és ásd el osztás helyett,
mélyre, hol emléknek is sok,
térdrehullva emeld kelyhed:
titkok maradjanak titkok!
S akkor állj fel tört kenyérrel,
s napsugárral a kelyhedben,
ne verj senkit szemmel, vérrel,
amíg jövőd tovalebben!
Oszd el magad mint napodat,
bánatodat, s kenyeredet,
oszd szét magad, s ha nem szabad
halál legyen lehelleted.
2005. május 6., Oronó
