Miért van az, hogy az iránnyílak mindig elmutatnak tőlünk?
A csuklóra a bilincset miért a hátunk mögött kötik össze?
(Hogyhogy a béklyót a bokára nem a nyakunk körül?)
Akárminek a halálos áldozata miért mindig más, s soha mi?
A sós könnyeket miért hívják keserűnek?
Hogy van, hogy megszeretni valakit néha egy élet is alig elég?
(Hogyhogy mégis gyűlölünk egy pillanat alatt?)
Miért gyorsítja az indulat, s lassítja a nyugalom a lépteinket?
A szomjat miért oltjuk, és az éhséget miért verjük el?
Ha valakibe belészerettünk, a gombóc miért a torkunkban van?
Hogyhogy őzön van víz de szarvason nincs szárazság?
Miért köpi a tüdejét aki köhög, de nem repíti a kezét aki remeg?
Ha van tíz gyűrünk s egy ujjunk sincs, ki örvend kárt?
Ha a templom helyett az örönmházban, akkor hiába imádkoztunk?
Életünk utolsó részében miért díj a nyugvás, ha megérdemeltük?
Ha valakinek megsérül a válla, miért sántít?
stb., stb., stb.,
Miért van az, hogy soha nincs ami kellene?
Honnan tudjuk, hogy mikor kell befejezni kérdezni?
Miért tudják a felnőttek a válaszokat de kérdezni nem?
stb., stb., stb.,
Miért pont a fordítottja a gyerekek viselkedése a felnőttekének?
Miért sütik le a szeműket ha tudják a választ?
Ennek a versnek ugy-e sohasem lesz vége?
stb. . .
2005. május 20., Oronó
