Végre! A bőröndöt feltornásztam a csomagtartóba, a gitár is biztonságos helyre került, és ami a legfontosabb: van ülőhelyem. Ilyen hosszú út után ez nagy megkönnyebbülés.
Középkorú pár helyezkedik el velem szemben. Alacsony, testes férfi és szinte aszottra fogyókúrázott magas nő, mint a karácsonyfa: teleaggatva ócska, ízléstelen bizsuval. Frissen mázolva. Látható, hogy mennyire el van telve magától.

A vonat nagyot ránt rajtunk. Indulunk. Kinn szürkül az estbehajló délután. Megpróbálok aludni. Megpróbálnék, ...de a pár a zakatoláson felül akar kerekedni, és a suttogás lassan felerősödik.
– A lakáskulcsot a lányomnak adtam. Időnként kiszellőztet és a virágokat is megöntözi.
– A lányod! – így a férfi – csodálatos teremtés...
– Ugyeeee? – húzza ki magát az asszony, mintha közönség előtt nyilatkozna.
– A te nevelésed!
A nő elégedett sóhajjal nyugtázza a hízelgést, de engem nem érdekel, se a lánya, se a virágai. 2000 km van az idegeimben. Legalább most, az átszállás után, az út utolsó szakaszában, aludni szeretnék.

– Nem lesz gond az üdülőben? – aggályoskodik a nő.
– Minden rendben van – nyugtatja a férfi – Nálam van a feleségem személyi igazolványa. Nem fogja keresni... Na és? Majd azt mondom, hogy véletlenül a zsebemben maradt... Csak el ne felejtsd, hogy azon a néven kell bejelentkezned. Azt hiszem, jobb lesz, ha én intézem. Te majd a recepciótól jó távol ülsz le, mintha a csomagokra vigyáznál. Ha a portás visszaadta a személyit, már nem lehet gond. Majd akkor odajössz és aláírod, amit kell…

A vonat megy tovább...

Egy köhhentésre kinyitom a szemem. A férfi felém fordul:
– Mi Balatonfenyvesre utazunk. Maga is?
– Nem. Én messzebb megyek.
– Nem tudja esetleg... Fenyvesen is megáll a vonat?
– Valószínű, hogy megáll. Majd jön a kalauz. Legjobb, ha tőle kérdezi meg.
Az asszony jól hallhatóan suttog a fülébe:
– Azt hitted, hogy ez a nőőő... tud valamit? Nem tud ez semmit... tőőőőlem kérdezted volna!

A zakatolás elringat. Hosszan, mélyen alszom.
Valami újra felébreszt. A férfi érintette meg óvatosan a térdemet. Mellette félrebillent fejjel szuszog a társa.
– Jöjjön maga is Fenyvesre! – suttogja. A homloka verejtékben úszik – Szálljon le Fenyvesen! Szálljon le... Nekünk találkozni kell... Találkozni kell... Ezt lerázom valahol… Mindent elintézek... Nálam van a feleségem igazolványa…

A vonat megáll. A nő felébred.
Balatonfenyves. Leszállnak. A férfi a nő háta mögött még visszafordul. A szemében furcsa rémület... Aztán elnyeli őket a tömeg és az éjszaka.

Cím: Vonaton
Kategória: Novella
Alkategória:
Szerző: Kamarás Klára
Beküldve: June 10th 2005
Elolvasva: 1382 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Novella főoldalára | Megjegyzés küldése ]