Egyedül üldögélek második emeleti nappalinkban, a légkondi alig segít enyhíteni a napok óta tartó forróságot. Tényleg soha nem lesz már tél? Körülnézek a szobában: a polcok, a kanapé és a fotelek váza mind rozsdamentes fém, igazán modern darabok. A dohányzóasztal üveglapja szintén fém lábakon áll. Minden berendezés ezüstös fém színű, a falon a kapcsolók, a távirányítók, sőt még az ajtó- és ablakkeretek is. Régen nagyon szerettem a növényeket a lakásban, most alig van egy-két cserép. A nap melege a redőnyök és a sötétített ablaküveg ellenére is bejut a lakásba.
A gyerekek reggeli óta az első emeleti játszószobában vannak, mint minden hétvégén, ráadásul valami felújítás miatt most a szomszéd gyerkőcök is nálunk időznek. Párom az új elektromos autónkat teszteli. Mióta elfogyott a Föld olajkészlete, évente kell autót cserélnünk, mert ezek az elektromos masinák egyszerűen nem bírják tovább. Kutyánk már húsz éve nincs, az interneten nevelünk egy néhány hónapos tamagocsi-pingvint – az interneten még vannak pingvinek. Az ebédet ma is Kati főzi: multifunkcionális tudását még csak egy éve használjuk, de a kényelemhez azért könnyen hozzászokik az ember. Reggel bekapcsolom, magától hozzáfog a takarításhoz, reggelit készít, ebédet főz. Csak el ne felejtsem este feltölteni! Szívesen olvasgatnám a mai újságot, de vírusos a gépem, nem tudom letölteni. Nyomtatott sajtó azóta nincs, mióta a fiam megszületett. Állítólag nincs rá szükség.
Unatkozom itthon egyedül. Mióta itthon dolgozom, csak akkor beszélgetek valakivel, ha vásárolni megyek, bár az is ritka, mert az e-boltok mindent házhoz szállítanak, és a párom ragaszkodik hozzá, hogy ne fáradjak, ha már ilyen modern világban élünk. Modern világ – hát persze. Azelőtt mindene volt a horgászás, és ma? A világon sehol nem telepítenek halakat, mert a tavak és folyók vizére nekünk, kétlábúaknak van szükségünk. Furcsállom, hogy nem tudták hasznosítani a hat évvel ezelőtti hatalmas sarkköri olvadást. Alaszka, Kanada, Izland, Dánia, Svédország, Finnország, Norvégia akkor egyszerűen megszűnt létezni, a víztömeg Brazília és Afrika partjait is súlyosan károsította. Hiába van sok víz a Földön, iszonyú gyorsan és hatalmas mennyiségben párolog el. A hét évvel ezelőtti iraki atomtámadás óta mi, európaiak a gyümölcsöt is tabletta formájában vesszük magunkhoz. Amerikában van ugyan igazi gyümölcs, de ők szóba sem állnak velünk, teljesen elhatárolták magukat, mintha nem egy bolygón élnénk. Hát, igen. Az atomtámadás után burokba zárták magukat, mert féltek a viszonttámadástól, egy év múlva pedig az olvadás csorbította meg végérvényesen nagyságukat és hatalmukat. Csendben, elszigetelten élnek, senki sem foglalkozik velük és ők sem törődnek velünk. Ázsia teljes egészében háborús övezet, évek óta…
Ha legalább elutazhatnánk néhány napra egy tengerpartra, hogy ne mindig az üvegpalotákat lássam az ablakból! Nem lehet. Az atomtámadás óta senki nem utazik messzire. Unatkozom itthon egyedül és csak most veszem észre, hogy ma sem papírra vetettem gondolataim, mint huszonéve, hanem a monitorra… Azért befejezem: 2048. április 28.
