Gyönyörű arcodra megorrolni se átall -
Durcás gyerek az élet, lesütött szemekkel,
végigkísér árkon-bokron, ahogy menetel -
sajátján, körömfeketényi makulákkal.

Egy úton elindultatok, kényszer-barátság
ragadt talpatokhoz, mint csengettyű-bogáncsok,
és hordoztátok ezt a kínos béke táncot,
nem büszkén, de konokul, hogy mások is lássák.

Boldog ember is lennék ha így jönnél velem:
nem vallanék, hogy lettél sárgolyó ószeren
keservesen szerzett sziporkázó gyémántom.

Csak virág lehetsz, ami mindig másnak terem:
akkor is egyedül lennék legény a gáton,
s így más soha! Pennámat ön-vérembe mártom.


2005. június, 19., Oronó

Cím: Elég ok ez?
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Jánosi András
Beküldve: June 20th 2005
Elolvasva: 1345 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]