A klinika parkolójába érve, Gréti izgatottan szállt ki a kocsijából. Végig simított a kiskosztüm szoknyáján, melyet összegyűrt az ülés, megigazította szőke fürtjeit, és elindult a bejárat felé. Korán érkezett a megbeszélt találkozóra. Úgy gondolta, egy kicsit körülnéz, megpróbál az orvosról informálódni, mielőtt személyesen beszélne vele.
A telefonban készségesnek mutatkozott a szülész, hogy újból nyilatkozzon, - most éppen neki – a csecsemőhalálozásokról. Azt mondta, ez a témája a szakdolgozatának, amit nemrég fejezett be. Mivel még nem publikálta az orvostársadalom felé, arra kérte a lányt, hogy addig ne írjon róla. Kíváncsi a kollégák véleményére, tapasztalataira.
A klinika előterébe lépve furcsa remegés futott át a testén. Megborzongott. Önkéntelenül azokra a napokra gondolt, amikor még ő is itt feküdt. Megrázta a fejét, mintha ezzel a mozdulattal lerázhatta volna az emlékeket. Kihúzta magát, és elindult az információs pult felé.
- Jó napot kívánok! – köszöntötte mosolyogva a nővér. – Segíthetek?
- Üdvözlöm. Gréti Hogan vagyok, újságíró. Dr. Martin Bonato-t keresem. Megbeszélt találkozóra jöttem.
A kedves fogadtatásra megpróbált megnyerő modorban válaszolni. Az ötvenes évei végén járó nővértől szeretett volna megtudni egyet-mást az orvosról. Remélte, ha beavatja őt is jövetele céljába, készséges lesz a beszédesnek tűnő asszonyság.
- A doktor úr nemrég nyilatkozott az egyik napilapnak a csecsemő-halandóságról, ezzel kapcsolatban keresem én is.
- Sajnálom, kedves Hogan kisasszony, de a doktor urat hajnalban riasztották, és azóta a műtőben van. Megvárja, vagy szeretne egy másik időpontot egyeztetni vele?
Gréti erre nem számított, de mivel nem kellett sehová sem sietnie, úgy döntött, vár.
- Köszönöm, megvárom. Súlyos esetről van szó, hogy behívták éjszaka?
- Úgy hallottam – húzódott közelebb – egy komplikált ikerszüléshez hívták.
- Sokszor fordul elő ilyesmi? Mármint, hogy éjszaka behívják?
- Bonato doktor szaktekintélynek számít, a nagy tudása, és tapasztalata miatt.
Nehéz szüléseknél szinte mindig ott van. – válaszolta olyan büszkeséggel a hangjában, mintha legalábbis a fiáról beszélne.
- Én is itt szültem nem rég, de vele nem találkoztam.
- Igen, az meglehet, hiszen csak pár hónapja érkezett vissza Indiából. Az ottani
kollégákat képezte tovább, és különböző gépeket is vitt magával egy alapítvány jóvoltából.
- Sokat utazik?
- Hosszabb utakra ritkán megy, inkább csak konferenciákon vesz részt, általában
előadóként, de azok csak pár napot vesznek el a klinikai munkájából.
- A hosszú évtizedek tapasztalatát osztja meg a kollégákkal?
Az asszonyság hangosan felnevetett.
- Évtizedekről azért az ő esetében nem beszélhetünk, hiszen csak 38 éves. Ennek
ellenére mégis magas szakmai elismerésnek örvend.
- Ilyen fiatal? Ezt nem is tudtam. A telefonban a hangja igen megfontolt, és kissé
rekedtes volt, ezért azt hittem, már túl lehet az ötvenen.
- Na igen, és nem csak fiatal, hanem egészen jóképű is. – szólt elismerően. – Még
az idősebb nővérek is bomlanak utána – ahogy az unokám mondaná.
Hirtelen megcsörrent a pulton lévő telefon, amely megszakította a diskurzust.
- Elnézését kérem, de vissza kell térnem a munkámhoz. Foglaljon helyet, majd
szólok, ha a doktor úr kijött a műtőből. – mutatott a kényelmes várószoba felé.
A várószobában csak pár ember tartózkodott. Izgatott suttogásukból, mozdulataikból arra következtetett, hogy annak a kismamának a hozzátartozói, aki éppen a műtőben van. Csendesen helyet foglalt az egyik sarokban, és jegyzetfüzetébe mindent lejegyzetelt, amit megtudott.
Megcsörrent a telefonja. Gyors mozdulattal némította el az egyébként nem túl hangos készülék trillázását, mert hirtelen minden szem rászegeződött. A várószoba fojtott csendjét bántóan törte meg vele. Halk elnézést kérve lépett ki a folyosóra, táskáját a vállára akasztva.
- Szia Gabriel. Valami gond van az irodában? – kérdezte.
- Helló! Miért lenne gond? Csak akkor kereshetlek? – méltatlankodott a férfi a vonal
túloldalán. – Egyszerűen beszélni szerettem volna veled. Talán rosszkor kerestelek?
- A klinikán vagyok.
- Beteg vagy? – kérdezte aggodalommal a hangjában.
Gréti mosolyogva válaszolt:
- Nem, dehogy. Bonato doktorra várok, hogy beszélhessek vele. Tudod, ő az, az
orvos, aki az újságcikkben nyilatkozott.
- Megkönnyebbültem. Már azt hittem, valami bajod esett.
- Aranyos tőled, hogy aggódsz értem. Egyébként mit szerettél volna mondani?
Miért kerestél?
- Most jöttem a városi könyvtárból. Kikerestem négy orvosi szaklapot, amelyik a
témával foglalkozik. Átolvastam őket. Nagyon érdekesek. Azt hiszem, felhasználhatjuk őket. Mikor érsz vissza?
- Sajnos még nem tudom. Meg kell várnom a műtét végét, csak akkor beszélhetek
Bonato doktorral.
- Rendben. Ha végeztél, itt várlak.
Gréti visszament a váróba, és Gabrielen gondolkodott. Határozottan kedvelte, de mást nem érzett iránta. Tudta magáról, hogy a szerelem hirtelen szokott rá lecsapni. Amolyan „elsőlátásra”. Bár ezt az érzést jelenleg nem akarta megengedni saját maga számára. Még túl nagy volt a fájdalma. Kiszorított minden más érzelmet a szívéből.
Halkan nyílt az ajtó, és egy fehér köpenyes, éjfekete hajú orvos lépett hozzá.
- Gréti Hogan? Martin Bonato doktor vagyok. A nővér irányított ide, azt mondta
rám vár.
Az újságírónő szinte lebénult a látványtól. Az orvos mélybarna szemei elbűvölték. Megköszörülte kiszáradt torkát, s csak azután tudott válaszolni.
- Igen. Gréti Hogan vagyok, újságíró. Velem beszélt néhány napja telefonon.
- Emlékszem, a megjelent cikkel kapcsolatban keresett.
- Lenne most rám néhány perce, doktor úr? Szeretnék többet megtudni a témával
kapcsolatban – mondta reménykedve.
A férfi halványan elmosolyodott.
- Nem tudnék nemet mondani egy ilyen kedves kérésnek. Kövessen, kérem! A
szobámban nyugodt körülmények között beszélgethetünk. Bár ha nem haragszik, előbb kérek egy erős kávét a pultos nővértől, mert igencsak rám fér egy kis agyserkentő. Nehéz éjszakám volt.
- Természetesen.
Az orvos Grétit előre engedve lépett ki az ajtón. A lány tarkója szinte bizsergett. Lopva hátrapillantott, s látta, a férfi őt nézi. Hirtelen megbicsaklott a lába. A férfi megfogva a könyökét, nehogy elessen. Mintha áram rázta volna meg. Forróság járta át a testét, a feje búbjától a sarkáig. Régen érzett ilyet.
Az orvos nagyon sokat segített Grétinek, kifejtve álláspontját a csecsemőhalálozásokkal kapcsolatban. Megerősítette benne a véleményt, miszerint ezek sok esetben elkerülhetők lettek volna, ha a leendő anyák komolyabban vennék a gyermekvállalást, s jobban vigyáznának a saját, s ezzel a születendő magzatuk egészségére is a terhesség alatt. Csupán az esetek elenyésző százaléka vezethető vissza genetikai hibára, esetleg más nem várt fordulatra, amely a szülés folyamatát gátolja, mint ahogyan az, az ő esetében is előfordult. Érdekes volt a statisztika is, amelyet feltárt előtte.
A legtöbb kismama, akiknek meghalt a babája vagy nagyon fiatal, vagy kissé idős volt már a szüléshez. A biológiai óra valóban pontosan jár a szervezetben, s meg van az a termékenységi idő, amely alatt egészséges utód kihordására teszi alkalmassá a nőt. Az életvitel is nagyban hozzájárul ehhez. A nyugodt környezet, a stessz-, és káros szenvedélyektől mentes élet. A fiatalok pedig, a kábítószerezéstől, az italozástól, dohányzástól nagymértékben károsítják a magzat életképességét. Az orvos erre gondolt, amikor „Éretlen szexualitás – életképtelen magzatok” címmel megírta a cikket. Sajnos sok esetben a kellő védekezés hiányában bekövetkező terhességek azok, amelyek a tragédiához vezetnek. Mesélte, hogy a fiatal lányok, félve a szülőktől megpróbálják a terhességüket megszakítani egymástól hallott „módszerekkel”, különféle tablettákkal, amivel persze nem járnak sikerrel, viszont ezzel is a babáknak ártanak.
Gréti nézte az orvost, aki olyan szeretettel beszélt a gyermekek védelmében, hogy önkéntelenül is az jutott eszébe, milyen jó apa válik majd belőle. Persze nem tudhatta, hogy van-e családja, gyermeke, hiszen odáig nem jutott a nővérrel történt beszélgetésben, amit most nagyon sajnált.
Határozottan tetszett neki a férfi.
Gabriel már türelmetlenül várta az irodában. A közös munka őt is felélénkítette. A sportról írt beszámolói már nem is érdekelték annyira, mint a Grétivel tervezett cikksorozat. Örült, hogy egy teljesen új területen is kipróbálhatja magát. Az pedig, hogy mindezt a lánnyal együtt teheti, boldoggá tette. Napról napra jobban vágyott a társaságára. Egyre erősebb vonzalmat érzett iránta. Türelmetlenül várta a pillanatot, hogy bevallhassa csodálatát, de tanácstalan volt. Tudta, a lány szívéhez most nem vezet egyenes út, hiszen még erősen él benne a fájdalom gyermeke elvesztése miatt.
A férfi, - annak ellenére, hogy igen jóképűnek mondhatta magát – nem volt könnyelmű, kimondottan nőcsábász típus. Ugyan volt már több nő is az életében, de a szerelem, az igazi mély érzések eddig elkerülték.
A lift előterében ácsorgott, amikor Gréti megérkezett. Cinkos mosoly ült az arcán. Mind két gyerek, akik hatalmas titkot őriznek, úgy osontak be a lány irodájába.
- Mesélj! Mit tudtál meg az orvostól? Érdemes beleásnunk
magunkat a témába? – kérdezte leplezetlen kíváncsisággal, mialatt készségesen segített Grétinek levenni a kosztümkabátot.
- Érdemes. Nagyon is. Tanulságos volt a beszélgetésünk.
Olyan dolgokra is rávilágított, amelyekre én nem is gondoltam. Mindent lejegyzeteltem. Ráadásul a kezembe nyomott egy köteg orvosi szaklapot is, amelyek ugyancsak ezzel foglalkoznak. Nagyon örült, hogy komolyan érdeklődünk, és hogy egy egész sorozatot szánunk a témának. Tetszett neki, hogy oknyomozást szeretnénk indítani, és az érintetteteket is megkeressük. Azt mondta, hogy sokat segíthetünk ezzel, mert az orvosok hiába írnak szakdolgozatokat, a nagyközönséghez mégis csak az ilyen cikkek jutnak el a legkönnyebben. Felajánlotta további segítségét, sőt megbeszéltem vele, hogy minden egyes részt szakmailag lektorálni fog, mielőtt megjelenne. Na, mit szólsz? – fejezte be monológját, amit szinte egy szuszra mondott el kollégájának.
Gabriel elismerően, mégis játékosan rázta meg a lány kezét.
- Kisasszony! Ön a szakma gyöngyszeme. Engedje meg, hogy elsőként gratuláljak.
Puliczer-díj borítékolva. Ezt garantálhatom.
Gréti felnevetett a nem várt fogadtatásra.
- Gabriel, ne túlozz! Ne igyunk előre a medve bőrére. Az ötlet tényleg jó, de
rengeteg munka vár ránk, és még Sylviával is meg kell küzdenünk. Gondolj csak bele! Ez a lap könnyed, szórakoztató témákról ír. Nem tudom, megengedi-e egyáltalán, hogy ilyen szomorú oknyomozó riport is bekerüljön. Ez bizony aggodalomra adhat okot. Mi lesz, ha még sem áll kötélnek? Tudod, mennyire védi a lap image-át.
A férfi arcáról eltűnt a mosoly. Látszott rajta, igazán csak most gondolkodott el azon, amit a lány mondott. Érezte, valamivel bátorítania kell az újságírónőt. Valami kézzel fogható ötleten törte a fejét.
- Gréti! Ha még sem tudjuk itt megjelentetni, akkor keresnünk kell egy másik
újságot, amelyik zöld utat ad a sorozatnak.
- Nem, azt nem lehet. A főszerkesztőnő keresztben lenyelne – jobb esetben -, vagy
egyszerűen kirúgna. Erre nem gondoltál?
- Akkor mérlegelnünk kell a lehetőségeket. Ultimátumot kell adni Sylviának.
Szerintem nagyon ragaszkodik hozzád, ez előny lehet. Most azonnal be kellene jelentenünk neki, hogy milyen témán dolgozunk. Aztán még ráérünk tovább gondolkodni rajta, ha még sem sikerül elintézni nála az ügyet.
Gréti helyeslően bólintott. Annyira beleélte már magát a cikkek megírásába, hogy nem akart lemondani róluk. Érezte, ezzel szakmailag is egy magasabb kategóriába léphet. Ízig-vérig újságíró volt, aki nem hátrál meg az akadályok előtt. Tudta, most sem fog.
Sylvia gondterhelt arccal ült velük szemben. Meghallgatta a kérésüket, de nem tudta, mit válaszoljon.
Ugyan ő volt a Life Magazin főszerkesztője, de ilyen komoly szakmai kérdésekben nem dönthetett egyedül. Amit Gréti és Gabriel kért, az valóban nem férne bele a lap eddigi image-be, de érezte, nem szalaszthat el egy ilyen lehetőséget, hiszen ezekkel a cikkekkel nagyot nőne az olvasottságuk. Olyan potenciális olvasótábort is vonzana, amelyek távol álltak a női magazinok édeskés, szenzációhajhász világától.
- Egyedül nem dönthetek. – válaszolta percek múlva. – Az igazgatótanács elé viszem a kéréseteket. Csak azt ígérhetem meg, hogy támogatom az ötletet. De hogy mi lesz a válaszuk, azt nem is sejtem. Hasonló dolog még nem történt a lap életében. Lehet, hogy itt az ideje a változtatásnak.
Azt tanácsolom, hogy a döntés meghozataláig inkább a másik sorozaton dolgozzatok, ne menjen kárba az időtök.
Gréti kicsit szégyellte magát főnöknője utolsó mondata miatt, mert mióta Gabriellel eldöntötték, hogy a babákról írnak, a „Herkuleses” téma már nem annyira érdekelte. Magában megfogadta, hogy azonnal nekilát a munkának, nehogy elveszítse Sylvia belé vetett bizalmát, és jóindulatát.
Szobájába visszatérve megkereste a Lili által megadott pszichológus rokonuk telefonszámát, és már tárcsázott is. Az orvost nem találta bent a rendelőjében, csak a titkárnővel tudott időpontot egyeztetni. Most csak ennyit tehetett.
