4.
– Jaj, ne! Már megint lassú! – sóhajtott Éva tánc közben. – Én kivonulok. Jön velem valaki? – Miki megpróbálta visszatartani a sétától. Megfogta a csuklóját.
– Nem táncolnál mégis inkább? – Igyekezett esdeklő kutyaszemekkel nézni. Éva pedig úgy tett, mint aki nem veszi észre. Meg kellett erőltetnie magát, hogy visszazökkenjen a valóságba, és eszébe jusson: ez egy kihagyható könnyű szombat éjszakai kaland. Kár másban reménykedni.
– Eltaláltad.
– Miért?
– Mintha már említettem volna, hogy utálom a lassút!
– Velem még nem próbáltad!
– Gondolod, hogy veled jobb?
– „Nem tudod, milyen meleg a víz, míg bele nem dugtad a kisujjad!”
Éva felsóhajtott.
– Oké. Meggyőztél.
Egy darabig távol tartotta magát Mikitől, a fiú azonban közelebb húzta magához, és simogatni kezdte a hátát.
– Ne legyél már ilyen merev!
– Inkább én legyek merev, mint te, mert abból semmi baj nem származhat!
Ezen csak mosolyogni lehetett. Érdekes szituáció: akármit is mond, mindig dupla erővel pattan vissza rá... De azért tovább próbálkozott:
– Gyere már közelebb, nem lesz baj!
Éva felsóhajtott és engedelmeskedett.
– Látod, így mindjárt jobb! Ha méterekre állsz tőlem, nem tudlak vezetni!
Amikor érezte, hogy a lány kezd ellazulni, simogatni kezdte a haját. Éva válaszképpen a vállára hajtotta a fejét. Miki ezt jó jelnek vette.
Olyan szorosan simultak egymáshoz, hogy érezték egymás szívverését.
Miki szerette volna most a sötétben megcsókolni, a lány pedig megérezte, hogy ezt szeretné, de nem emelte fel a fejét.
Már nem is figyeltek a körülöttük ringatózó tömegre, csak a köztük levő feszültséget érezték.
Zsolti és Laci szinte egy pillanatra sem tévesztették szemük elől barátjukat és Évát. Zsolti azért imádkozott, hogy Mikinek sikerüljön megfűzni a lányt, Laci pedig azért, hogy Éva ne adja be a derekát.
Amikor az első szám lement, Éva eltolta magától Mikit.
– Szomjas vagyok. Jössz a pulthoz?
– Maradj még egy kicsit! – kérte.
– Nem. Már ez is túl sok volt.
– Miből? A romantikából?
– Igen. Jössz?
– Van más választásom, ha melletted akarok maradni?
– Nem igazán. De ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz.
– Kösz. Rendes vagy.
– Csak veled.
Miki ezúttal Tequilát rendelt, a lány nagy boroskólát sok kólával.
Nemsokára csatlakozott hozzájuk Laci kis szőke Ciklonjával. Miki kért nekik is sört és egy kólát.
– Megint itt hagylak benneteket. – szólt Éva és megkérdezte Laci barátnőjét, vele tart-e a mosdóba.
A két fiú egyedül maradt.
– Mégis rávetted, hogy lassúzzon veled?
– Nagy nehezen. Egy szám után rögtön lelépett. Kemény dió lesz.
Ekkor ért oda Zsolti egyedül.
– Mi van? Minden nőre egyszerre jön rá? – kérdezte vigyorogva.
– Ők is kupaktanácsot tartanak.
– Nagyon el vagy kenődve, öreg. Éva?
– Nem is tudom...
– Akkor ennyi?
– Úgy ismersz, mint aki ilyen könnyen feladja?
– Te akartad. Pont ilyet kívántál magadnak, nem? Most aztán ne sírjál! Őt nem fogod ma éjjel az ágyadba csalogatni, ez biztos. Láttuk, milyen nehezen állt rá a táncra is.
– Ti mindig minket bámultatok? Amíg mi csak egymásra figyeltünk, ti le sem vettétek a szemeteket rólunk?! Hát, ássátok el magatokat!
– Mindössze kíváncsiak vagyunk a fejleményekre. – védekezett Zsolti.
– Gondolom!
– Legalább a telefonszámát kérd el! Ha neked nem sikerül, én is megpróbálom! – cukkolta tovább Zsolti.
– Állítsd le magad! Nem engedem ki a kezem közül!
– Jó ötlet! Be ne dobd a törölközőt! Küzdj meg érte! Aztán majd holnap mindent elmesélsz! Később találkozunk. Sok szerencsét!
Miki egyedül maradt a pultnál.
Laci és Zsolti elvitték barátnőiket táncolni és „sétálni”.
Hamarosan Éva is előkerült.
Miki egy szőke hústoronnyal látta beszélgetni. Előbb csak ketten voltak, aztán csatlakozott hozzájuk még egy srác és egy lány. Éva nagyokat nevetett, és sokszor tagadólag rázta a fejét.
Miki visszafordult a pulthoz. Nem akarta látni, mekkora sikere van Évának.
Pár perc múlva azonban az ital kezdte megmozgatni az agyát.
Felháborodva figyelte, ahogy egy Casanova megjátssza a tenyérjóst és szorongatja Éva kezét. Erre aztán teljesen bepörgött.
Lecsapta a poharát és egy pillanat alatt ott termett mellettük. Megfogta Éva szabad kezét és odaszólt a fickónak:
– Hé, haver! Elvihetem a barátnőmet táncolni?
– A barátnőd? Bocs, persze, hogy viheted. – Elengedte Éva kezét és elviharzott.
Éva rátámadt Mikire: – Miért mondtad neki, hogy a barátnőd vagyok? Azt hiszed, hogy egy tánccal már sikerült is engem magadhoz láncolnod?! Új vagyok itt és szeretnék ismerkedni, és te nem szabhatod meg nekem, mit csináljak, világos? Egyelőre még szabad és független vagyok, és nem akarom, hogy mászkálj utánam! Egyáltalán semmi közünk nincs egymáshoz!
Miki egy pillanatra megnémult, annyira megdöbbentette a lány által rázúdított szemrehányás.
– Ne kiabálj velem! – szólt rá. – Inkább menjünk ki, ott mindketten lehiggadunk, és nem kell ordibálnunk egymással.
Zsolti és Laci „természetesen” szemtanúja volt az előbbi veszekedésnek, és amikor Mikiék elhagyták a diszkót, rögtön odaálltak az ablakhoz nézelődni.
Igaz, nem hallották, hogyan folyik tovább a vita, de Miki dühös és Éva még dühösebb arca önmagáért beszélt.
Egy idő múlva – úgy látszott – lehiggadhattak, mert kézen fogva sétálni indultak.
Pontosan az ellenkező irányba, mint először.
Zsolti és Laci összenéztek. Nemrégen ők is arról jöttek barátnőikkel; nagyon jól tudták, mi van arra: egy gyér világítással ellátott park padokkal, bokrokkal, puha pázsittal… A végleges egymásra találás tökéletes helyszíne.
Kell ennél romantikusabb hely két magányra és egymásra vágyó embernek?
Zsolti barátja füléhez hajolt és kajánul megjegyezte:
– Na akkor, készítheted a pezsgőt! Azt hiszem, lesz mire inni!
– Te csak ne akarj előre inni a medve bőrére! Én még mindig azt mondom: ez a lány nem adja könnyen magát. Még Mikinek sem! Úgy néz ki, mint egy szűz kislány…
– Mint egy szűz kislány! Haha! Te még hiszel a húsvéti nyusziban, a karácsonyi angyalkában meg a Télapóban?! Ez a „kislány” legalább 17 éves! Az, hogy szűz, legalább annyira valószínű, mint hogy a gólya hozza a kisbabát! Ugyan már! Mese habbal! – Zsolti gonoszul felkacagott.
Laci magában fohászkodott: „Ne hagyd magad, kislány! Én hiszek az ártatlanságodban. Csak ne passzold el olyan gyorsan! Miki nem igazán a megfelelő ember, akire rábízhatod magad!”
Nem csodálkozott rajta, hogy Miki olyan hevesen reagált, ha más is közeledett Hajasbabájához. Elvégre ma éjszaka sok fickónak megdobogtatja a szívét. Csak az a baj, hogy Miki teljesen kisajátította magának, senkit nem fog a közelébe engedni.
Merengéséből Zsolti hangja hozta vissza a valóságba:
– Mérem az időt! Már legalább húsz perce elmentek. Egyhamar ne várd vissza őket!
– Ennyi idő alatt oda se értek!
– Akkor meg pláne! És azért Mikinek is kell egy kis idő! Ennyi pia után nem megy el olyan gyorsan!
Na erre már Laci is elnevette magát.
– Te ezt honnan tudod? Csak nem magadból indulsz ki?
– De bizony!
– És ez jó vagy rossz Évára nézve?
– Ezt a döntést bízzuk rá! És addig is, amíg ők „döntögetik” egymást, mi igyunk és táncoljunk! Elvégre mi már vissza is jöttünk!
Nevettek.
– Tudod, min rágódok? – szólt Laci. – Mi van, ha Miki meredekebben adja elő a dolgokat, mint ahogy történtek?
– Úgy érted, azt hazudja, hogy minden simán ment elsőre?
– Aha. Pontosan erre gondoltam. Hátha szégyellné bevallani, hogy – talán életében először – kudarcot vallott.
– Akkor is van egy ötletem, hogyan bizonyosodjunk meg az igazságról! – rákacsintott Lacira. – Figyelj csak! Nem tudom, te mennyire nézted meg magadnak Évát, de én észrevettem rajta egy érdekes és lényeges dolgot.
– Hú, én többet is!
– Mindegy. Lehet, hogy te nem azt, amit én. Szóval, fehér a rövidnadrágja… – Fél perc csend.
– Na és? Nem értem, mi ebben a lényeg!
– Hát, állva nem messzire jutnak… – Zsolti megköszörülte a torkát. –,… amit meg fekve csinálnak, az már nem csak csók. Érted?
– Sejtem…
– És akkor a fehér nadrágon lesz minimum fűfolt vagy ilyesmi…
Laci hangosan felnevetett.
– Istenem, az a piszkos fantáziád! Viszont az elmélet nem rossz. Ezek szerint, ha nem patyolat tiszta hófehér a lány nadrágja, akkor te nyertél!
– Úgy van.
– És ha leveszi a nadrágot, mielőtt a földre kerül, akkor mi van?
Zsolti zavarba jött.
– Ezen még nem gondolkodtam…
– Nem baj. Ne is törd magad!
