A sivatag hercegnője
Janina már gyermekkorában feltűnően szép volt. Kiváltképp gyönyörű ébenfekete, mandulavágású szeme tűnt fel mindenkinek, aki csak rá nézett. Ez a későbbi csador viselés időszakában még inkább kiragyogott.
Szülei a tartomány királyi pár, a jó módúak közé tartoztak 1270-ben még igazi ritkaság volt, ha a sivatagban ménest tartottak.
Mivel Janina eladó sorba került, a szülei elhatározták, hogy a szomszéd tartomány ifjú királyához adják. Nina arra kérte szüleit, hogy a frigy megkötése előtt, had menjen, és nézze meg magának a királyt, valóban jó férj lesz-e. A szülők némi vonakodás után belementek, de a legjobb testőröket adták lányuk mellé. A hercegnő és kísérete elindult hát, hogy megnézhessék Szíríust uralkodás közben. Ám minden óvintézkedés ellenére a tartományokat elválasztó sivatagi úton támadás érte őket. A testőröket fúvócsőből kilőtt kábító oldattal ártalmatlanították. Csak Janinát és ékszereit rabolták el. Nem vitték el a gyönyörű lovakat, de még a sivatag hajóit sem háborgatták. Mire az őrök magukhoz tértek a szél összekuszálta a nyomokat, így ezzel a hírrel tértek vissza a szülői házba. A szülők nagyon szomorúak lettek, hiszen Nina volt egyetlen gyermekük, de érezték a szívükben, hogy él.
A beduinok eközben egy titkos barlanghoz éltek, a hercegnő elképedve látta, hogy a bejáratot egy csodálatosan díszített aranykapu takarja, két oldalán a következő felirattal:
Ki itt belépsz, Azt tiszta szívvel tedd,
Vagy életednek, Búcsút rebegj!
A barlang belseje is hasonló csodákat rejtett. Kisebb-nagyobb termeken haladtak át, míg egy központi helyre értek, ahol egy aranykút állt középen, égszínkék vizével. Ott abban a teremben elrablói egyikével maradt, nem érzett félelmet, nyugalom árasztotta el, a férfi felfedte előtte az arcát. Janina csodálkozó tekintettel figyelte, és a lélegzete is elakadt mikor meglátta Zidit, mert ő volt az a férfi ki állmában többször is megjelent. Zidi smaragdzöld szeme belefulladt Nina feketéibe. Ha létezik szerelem első látásra, hát ez akkor az volt. A hercegnő már nem vágyott Szíríushoz, és szüleit sem hiányolta.. A hónapok úgy teltek el, mintha csak órák lettek volna. Szerelmük kiteljesedett és Nina hasában a gyümölcse növekedett.
Azután elérkezett az idő, mikor a gyermeknek e világra kell jönnie. Nina a kút mellett vajúdott, és nagyon szenvedett. Zidi megmosta kedvese arcát a kút vizéből, és segítette, de a gyermek nagyon nehezen jött. Sajnos az élet nem volt kegyes szerelmükhöz, a kisfiú halva született. Nina lelke annyira összetört, hogy Zidi sem bírta megvigasztalni.
Talán a honvágy ébredt fel szívében, talán csak a fájó emlékek űzték el onnan… Zidi szerelme már nem volt menedék, ..Hát hazaszökött szüleihez.
A szülök örültek lányuk visszatérésének, s azt is megértően fogadták, hogy nem beszélt az eltelt évről. Szerették, látták milyen bánatos, hát értesítették Szíriuszt, aki még igényt tartott a lány kezére. Jött a király, csodálatos tevekaravánnal. Látatva így tiszteletét a királyi pár felé.
Bár vonzó férfi volt, megnyerő modorral, Nina bánata nem csökkent. A királynak, még , így bánatosan is annyira tetszett a hercegnő, hogy feleségül vette. A szertartás után magával vitte a kastélyába, de Janina sebzett szív nem tudta viszonozni Szírius szerelmét, ezért férje az idő teltével egyre haragosabbá vált. Egy nap annyira elkeseredett hiábavaló próbálkozásán, hogy Ninát egy 10 méter magas toronyba záratta. De Nina egyre kevesebbet észlelt a körülötte lévő világból, ám mikor Szíriusz egy nap gyűlőlettel a gyönyörű sötétkék szemében látogatta meg, az annyira beleégett az emlékei közé, hogy mikor az ablakon kinézve meglátta a kövezett udvart, a kövek úgy csábították…hát kivetette magát.
Már nem volt mi kösse a lelkét, látta a kövön összetört testét, s azután visszatért a barlang nyugalmába, szerelméhez és kisfiához.
Mandula Sz. Leila Szolnok,2005-07-19.
