Valamikor régen...
Valamikor régen,
Egy ifjú létben,
Élt egy létem,
Kit meghalástól féltem.
Megszületett délben,
Testvére is lészen.
Beteg tesó készen,
S nagy baj van eképpen
De szülei a vészben,
Elváltak egészen.
A széthullott családban,
Keserves csatában,vívódnak egy házban,
Mit tehet az árva?
Gürcöl,hajt magában,
Hosszú idő eltelt,
S felcseperedett gyermek,rájött miben termett.
De betegségbe hágott,
S kiszabadultak láncok
Mert ez indok képpen,
Kitört a nagy vészben
S egy iskolában rájött,
Mire való a vágy ott
S nem szégyelte hogy vágyott.
S látott csodás álmot
Ez változásba rántott
S megtört bennem az átok.
Megnyílt szívem lángolt
S fényesebben látott
Otthon képe rázott,
S a legjobban az fáj ott
Mi lesz,ha meg fázott?
De nem gondolt,csak ázott.
De iskolában égett,
S elfeledte a véget
Hogy szerencsétlenséget
Rejhet a nagy képlet.
Ellentétes térkép
Szanaszét is tépték
De rájött,mi a lépték
És lassacskán nem érték
De mi lesz vele,ha vége?
Ha elhagyja a szépe?
Nem tör össze egészen
S lelke ezt megeméssze?
Valamikor mostan,
Egy ifjú korban,
Éltem egymagamban
S kínok közt meghaltam.
Az élet egy szeszélyes dolog,főleg ha az ember élete nem épp a legszebb,de ez a vers személyes,hisz a saját életem veszélyes...
