9.
Amikor elértek a diszkóig, Miki rögtön kiszúrta Zsolti motorját, és leparkolt mellette.
Bent összefutottak Lacival, Katival, Zsoltival és Henivel.
Szinte egész éjjel együtt táncoltak és nevetgéltek.
Ezúttal Miki többször rá tudta venni Évát, hogy lassúzzon vele. A lány hagyta, hogy egy kicsit a fejébe szálljon az ital és rábízta magát Mikire. Élvezte, hogy vele lehet.
A fiú megmutatta egy pár jó tulajdonságát: nem volt rámenős, nem mesélt undorító vicceket a nőkről, nem foglalkozott túl sokat a haverjaival, séta közben nem vezette sötét ösvényeken a lányt – és időben abbahagyta a csókolózást, mielőtt túl messzire tévednek.
Aztán hajnaltájban hazavitte, a kapuban elbúcsúzott tőle és megígérte, hogy a jövő héten felhívja.
Éva szinte egész héten úszott, bár igyekezett egy kicsit visszafogni magát. A sulit nem hanyagolta, bár mostanában kissé nehezére esett odafigyelni.
Mindig elkalandoztak a gondolatai…
Alig bírta kivárni, amíg Miki telefonált neki.
Legalább félórát beszélgettek – szinte semmiről.
Miki most is mindenféle kétértelmű megjegyzést tett, Éváról pedig minden lepergett.
És megint eltelt egy hét.
Szombaton éjszaka tánc közben Miki szorosabban ölelte a lányt, mint eddig szokta, amikor pedig sétálni mentek, még többet akart. Sokáig csókolóztak a sötétben a szoborhoz dőlve.
Miki azonban nem tudott a kezének parancsolni: egyre feljebb akarta húzni a lány pólóját. Éva azonban lefogta a kezét. Miki sóhajtott és elengedte.
Piszkálta, hogy a lány ennyire merev és tartózkodó, bár – ha őszinte akart lenni magához, el kellett ismernie, hogy eléggé „be van indulva”.
Olyan rövid az az idő, amit együtt tölthetnek! A lánynak ez kevés ahhoz, hogy teljesen feloldódjon. Most még egy kis szeszt sem hajlandó inni, pedig ez sokat segítene.
Egyébként megállapította, hogy a humoruk hasonló, az érdeklődési körük is nagyjából megegyezik, tehát nem olyan rossz ez az egész. Viszont amikor közeledni akar hozzá, bezárkózik. A kézfogáson és a csókon kívül szinte semmit nem enged. Ezt a kínos feszültséget kéne megszüntetni és akkor biztos, hogy egy szép kis l’amour lenne belőle…
Ekkor jutott eszébe, hogy a szülei a következő hétvégén nem lesznek otthon!
És ott van a pezsgő is, amit Zsoltiék áthoztak valamelyik nap. Még egy kis gyertyafény, halk zene és a lány máris el van varázsolva… Mi az, hogy nem szereti a romantikát?! Talán azért, mert még nem volt része benne! Hát, most majd megtudja, mi az!
Mikinek már a gondolattól kellemes borzongás futott végig a gerincén…
Aztán ez a pillanat tova is szállt. Mi van, ha a lány el sem megy hozzájuk? Hogy a csudába veszi rá arra, hogy elmenjen vele? Ez lesz aztán még az igazi próbatétel!
Mire azonban hazavitte Évát, már kitalálta, mit fog neki mondani.
A kapuban komoly arccal nézett a lányra. Ő – mintha megérezte volna, hogy most valami fontos dolog fog történni – elszomorodott.
Arra számított, hogy Miki bejelenti: elege van az egészből, hagyják abba.
Azonban nem ez történt. Meglepődött, amikor a fiú arról kezdett beszélni, hogy szeretné „elmélyíteni” a kapcsolatot, illetve kiterjeszteni.
– Kívánlak, és tudom, hogy te is kívánsz engem. Azt is látom, hogy félsz, mert – szerintem – nem igazán tudod, mire számíts. Egy biztos: semmire nem kényszerítelek, és nem akarom, hogy csak az én kedvemért akard. De hogy utána mi lesz, arra nem ígérek semmit. Azt hiszem, most már ismersz valamennyire. Tedd meg nekem, hogy legalább elgondolkodsz rajta!
Éva nagyot nyelt és bólintott.
– Oké. Figyelj, ha arra a döntésre jutok, hogy szeretném, akkor találkozunk a jövő hét végén. Ha nem, akkor valószínű, hogy szombaton el sem jövök a diszkóba. Ha tehát meglátsz ott, azt már biztató jelnek veheted. Így jó?
– Oké. Most menj szépeket álmodni. Szia!
Még egyszer megcsókolták egymást, aztán elváltak.
Szilvi már rég elbúcsúzott Szabolcstól, és az ajtóban várta Évát.
– Jó sokáig beszélgettetek. Mi történt?
Éva közömbösen megrántotta a vállát, besietett a szobába, és felült az ágyra.
– Szakítottatok? – faggatta tovább Szilvi. Kíváncsi volt, mi történhetett, ami barátnőjét elsápasztotta.
– Igen… vagyis nem… végül is, ahogy vesszük.
– Na mesélj!
És Éva kitálalt barátnőjének. Megkönnyebbült. Szilvi viszont mélységesen felháborodott.
– Szóval, döntés elé állított. Vagy lefekszel vele, vagy felejtsd el. És még ha meg is teszed, nincs rá garancia, hogy a románc folytatódik. Na, szép! Én mondtam neked, hogy ez egy szélhámos, rámenős fickó! Csodálom, hogy rád kivételesen két hétvégét szánt!
Éva felsóhajtott.
– Ha jól belegondolok, szerintem nincs túl sok értelme ennek az együtt járásnak! A jövő héten elmegyek veled a diszkóba, és ne csodálkozz, ha egy-két órára eltűnök!
– Ne! Ne csinálj hülyeséget! Nehogy csak azért áldozd fel az ártatlanságod, mert ő éppen kanos!
– De figyelj ide! Ez egy mókuskerék! Ha nem fekszem le vele, akkor azért hagy el, ha meg mégis, akkor azért. Ez a sapka-effekt. Én tisztában vagyok vele, hogy másnap, ébredés után véget ér a kaland. Akkor inkább most, az elején zárjuk le, most még nem fájna annyira. És az sem mellékes, hogy legalább az elsőről szép emlékem lesz.
Most Szilvi sóhajtott.
– Fura egy felfogásod van, de lehet, hogy a te helyedben én is így döntenék. Végül is van ötven százalék esélyed arra, hogy szerelmet csinálj ebből.
– Hát, akkor megpróbálkozom a lehetetlennel. Légy oly kedves, szoríts nekem!
– Már most? Még majdnem egy heted van rá. Lehet, hogy még meggondolod magad.
– Ez ki van zárva.
Otthon ismét elgondolkodott a dolgon, de végül ugyanúgy döntött. Ezt azonban valamilyen oknál fogva nem merte a szüleivel megtárgyalni.
Imádkozott, hogy nehogy rákérdezzenek, hogy vajon telefonál-e ezen a héten is, hogy „hallja a hangját”. Neki most az volt a feladata, hogy bátorságot gyűjtsön.
Egyik este vacsoránál azt hazudta, hogy Miki most Szabolccsal üzent, hogy minden nap sokáig dolgozik, nem akar késő este telefonálni, de szombaton találkoznak.
A szülei megtárgyalták, hogy ez is csak azt jelenti, hogy odavan érte, és nem vallatták.
Nagyon nehezen telt el a hét. Éva inkább egy hónapnak érezte.
Mikinek ugyanilyen szörnyű hosszú volt és fárasztó. Tartott tőle, hogy most rontotta el az egészet azzal, hogy sürgetni kezdte a lányt.
Pénteken este és éjszaka már mindketten eléggé izgatottak voltak – mindketten más okból.
Szombaton Évának már délelőtt görcsbe rándult a gyomra és egész nap ideges volt. Szilvi próbálta nyugtatni:
– Ne görcsölj, mert azt egyik fiú sem szereti! Bízd rá magad, ő tudja, mit kell tenni! Ha elengeded magad, csodás lesz, majd meglátod. Segítek ruhát választani.
Átölelte barátnőjét, hátha ezzel egy kis bátorságot önt belé.
Egy fehér, testhez simuló top és egy bő miniszoknya mellett döntöttek.
Szilvi telefonált Szabolcsnak, hogy autóval jöjjön, mert Évát is elviszik. Persze a fiú semmiről nem tudott, és semmit nem értett. De nem akart beleavatkozni a lányok dolgaiba. Barátnőjére bízta a szervezést.
Mire megérkezett tízre a frissen mosott autóval, a lányok már ittak egy korty bort, csupán azért, hogy oldottabbak legyenek. Gyorsan bemásztak az autóba és elindultak.
– Nézzétek, ott van Miki meg Zsolti! – mutatott ki a nyitott ablakon Szilvi, amikor leparkoltak. – Nyilván ők is még csak most érkeztek.
– Akkor még nem maradtunk le semmiről! – mosolygott Szabolcs. – Laci még nincs itt.
Kiszálltak az autóból.
Az ajtócsapódásra a másik két fiú hátrafordult és elmosolyodtak.
Mikinek a torkába ugrott a szíve, amikor meglátta Évát. „Tehát úgy döntött, hogy eljön!” Ha vallásos lett volna, most hálaimát rebegett volna.
Üdvözölték egymást, és mindenki bement, csak Miki és Éva maradtak kint.
– Szia, Éva!
– Szia!
A lány olyan zavarban volt és úgy remegett a keze, hogy nem mert Miki szemébe nézni. Megpróbálta összeszedni magát.
– Nem hittem volna, hogy eljössz.
Éva elővette szokásos „fegyvereit”, amit akkor használt, amikor zavarban volt: a cinizmust és a humort.
– Szóval lemondtál rólam? Haza is mehetek! – megrántotta a vállát.
– Meg ne próbáld! – Miki gyorsan megfogta a kezét, mintha tényleg vissza akarná tartani. – Gyere, táncoljunk!
– Lassút?
– Szerintem már nem utálod.
– Ez igaz.
Bementek és a fiúnak szerencséje volt: éppen lassú, szerelmes dal szólt.
Átkarolta a lányt és táncolni kezdtek. Miki észrevette, hogy Éva néha egy picit megremeg.
– Hé! Csak semmi pánik. Megcsikizlek! – fenyegette mosolyogva.
– Ne! Attól sikítok! – nevetett a lány.
– Fogsz te még mástól is!
– Ne ijesztgess!
– Te pedig ne félj ennyire! Inkább csókolj meg!
– Nem a fiú szokta a lányt megcsókolni?
– Nem mindegy, ki csókol meg kit?
– Nem! Nekem nem mindegy, hogy kit csókolsz meg!
– Tudod, hogy értettem!
– Tudom hát.
– Na, mikor lesz abból a sokat emlegetett csókból valami?
– Most.
Szilvi, Szabolcs, Zsolti, és Heni tánc közben megint Mikiéket figyelték. Nyílt titok volt köztük, hogy most mi készül. A fiúk elpletykálták barátnőiknek.
Heni felháborodott, amikor Zsolti elmesélte neki a fogadást, és a pezsgő sorsát.
– De nagy marhák vagytok! – szidta őket. – Hogy lehet így kitolni azzal a lánnyal?
Most, amikor együtt látta őket, azt mondta Zsoltinak:
– Szerintem Éva belezúgott Mikibe.
– Lehet. Akkor viszont holnap nagyon rossz lesz neki.
– Biztos vagy benne, hogy szakítanak?
Zsolti elhúzta a száját.
– Mikinél soha semmi nem biztos. Majd kiderül.
Amikor vége lett a számnak, Éva és Miki a pulthoz mentek. A lány már valamivel higgadtabb volt, de azért jólesett egy kis kókuszlikőr.
Nemsokára csatlakoztak a többiek is. Laci is megérkezett Katival.
Egy kicsit beszélgettek, iszogattak, aztán ment mindenki a maga útjára a párjával.
Miki Évához fordult, amikor kettesben maradtak:
– Van kedved motorozni egyet?
– Akár mehetünk is.
Felültek. A fiú – kis kitérő után – megállt a házuk előtt és hátrafordult.
– Itt lakom.
– Gondoltam, hogy ide hozol.
