10.
Megkerülték a házat. Miki szobájának ugyanis két bejárata volt: egyik a lakás belsejéből, egy pedig a ház végében.
Azért alakították így, hogy ne zavarja a család többi tagját, amikor éjszaka-hajnalban hazaér a bulikból. És a fiúnak is sokkal kényelmesebb volt, hogy nem kellett végigbotorkálnia az egész lakáson lábujjhegyen.
Az ajtó előtt levették a cipőjüket, aztán előreengedte Évát. Utána ő is belépett és felkapcsolta a villanyt.
– Ülj le, kicsim! Van itthon egy üveg pezsgő lehűtve. Mindjárt hozom.
Megsimogatta a lány arcát, halkan bekapcsolta a rádiót és kiment a szobából.
Mosolygott. „Kicsit megijedt a lány, előjöttek a gátlások! Na, de majd mindjárt segítünk rajta!”. Kivette az italt a hűtőből és két pohárral együtt tálcára rakta.
Éva gyorsan körülnézett. Helyes kis fiúszoba volt, három ajtóval.
Három ajtó? Ezen Évának mosolyognia kellett… Ez aztán az egoizmus: minden út Miki szobájába vezet… Nem lehet egyszerű ide bezárkózni.
Az udvarra néző ajtó belső oldalát beterítette egy óriási poszter: rajta egy tűzpiros motor. A másik ajtón egy autó képe függött. Könyvespolc, cd tartó állvány, és makettek. Autók, motorok és repülőgépek.
Középen egy apró dohányzóasztal két kényelmesnek látszó fotellal körülvéve.
És az ágy… Erre csak utoljára mert ránézni. Kisebb méretű franciaágy volt, szemben pedig egy tv.
Leült az ágy szélére, és Miki már vissza is jött.
Melléült az ágyra és kinyitotta az üveget. Kitöltötte az italt és az egyik poharat a lány kezébe adta.
– Nagyon meg vagy rémülve, én pedig nem akarom, hogy félj.
– Mire iszunk? – kérdezte Éva. Kerülte a fiú fürkésző pillantását.
– Az első éjszakánkra.
Éva nem merte hozzátenni: és lehet, hogy az utolsóra is…
Koccintottak. Miki egy párat kortyolt, aztán megint egyedül hagyta Évát.
A konyhában már elő volt készítve egy gyertyatartó színes gyertyákkal. Meggyújtotta és bevitte őket.
Amikor belépett, a lány a polc előtt állt az ágynak háttal és a cd gyűjteményt nézegette.
Miki lekapcsolta a villanyt, miután az asztalra tette a gyertyákat. Aztán óvatosan Éva háta mögé lépett és átölelte. Érezte, hogy egy pillanatra megdermed.
Ha a rádió nem szólt volna, félelmetes csend lett volna a szobában.
Finoman simogatni kezdte a karját. A lány megborzongott.
– Nem mersz megfordulni? – súgta a fülébe.
A lány lassan megrázta a fejét. Miki azonban nem hagyta magát:
– Nekem így is jó…
Félresimította Éva haját a nyakáról, és csókolni kezdte a füle tövétől a válláig. A lánynak kissé felgyorsult a lélegzete. Kellemes borzongás futott végig a gerincén.
Miki lecsúsztatta kezét Éva csípőjén a combjáig, másik kezével felfelé indult a melle felé. Nem jutott el azonban odáig, mert a lány visszatartotta a lélegzetét és lassan megfordult.
Szájuk egymásra talált. Miki nyaka köré fonta a karját, a fiú pedig a hátát simogatta és a hajába túrt. Aztán lejjebb tévedt a keze, vissza a lány melléhez. Miki hosszan nézte az Éva arcán végigvonuló pírt.
Kezébe fogta az egyik mellét, és az ujjhegyével megérintette a ruhán keresztül. Érezte, hogy a lány mellbimbója megmerevedik az érintése alatt.
Nem vetkőztette azonnal, nehogy lerohanásnak tűnjön. Tisztában volt vele, hogy óvatosan kell bánni Évával, hogy ne ijedjen meg még jobban.
Először ruhában „térképezték fel” egymás testét.
A fiúnak nehezére esett türelmesnek lennie, mert már erőteljesen izgalmi állapotba került. De arra gondolt, ez most nem lehet az ő estéje. Ez az alkalom kivételesen nem róla fog szólni.
Éva simogatta őt a vékony ingen keresztül, forró kezeit végigcsúsztatta a mellkasán. Miki úgy érezte, egy örökkévalóság telik el, mire a lány kigombolja és megszabadítja a ruhadarabtól.
– Emeld fel a kezed! – Amikor Éva engedelmeskedett, Miki lehúzta róla a topot.
A gyertyák fényében világított a fehérnemű.
Szájukkal egymásnak estek, és csókolóztak kifulladásig.
Éva halványan érzékelte, hogy valamikor a szoknya is lekerült róla, és kilépett belőle.
Végigsimogatta Miki lebarnult felsőtestét, a hátát, és lassan kioldotta az övét a nadrágon.
Amikor már a fiún is csak alsónadrág volt, felemelte a lányt és végigfektette az ágyon. Ő a térdére ült, és pár percig csak nézték egymást.
Éva haja szétterült a párnán. Miki gyönyörködött benne.
– Kicsi Hajasbabám. Nagyon szép vagy.– Előrehajolt, és végigsimította a hajzuhatagot.
– Biztosan a gyertyafény miatt látsz így. Világos nappal megváltozik a véleményed.
– Nem hiszem. Nekem akkor is tetszeni fogsz.
Miki megérintette Éva csókoktól duzzadt ajkát, Éva pedig játékosan szájába vette az ujját. Ettől az ösztönös mozdulattól még inkább izgalomba jöttek mindketten.
Kikapcsolta a lány melltartóját és nyelvével körberajzolta mellbimbóit. Egészen addig játszott velük, míg a lány sóhajtozni kezdett és ujjait beletúrta Miki hajába. A fiú lassan lefelé kezdett haladni a hasán. Kalandozott egy kicsit a köldöke körül, közben érezte, hogy Éva megremeg. És a lányról lekerült az utolsó akadály is.
Amikor Miki a lábait akarta szétnyitni, Éva hirtelen lefogta a kezét.
– Ne, ezt ne, Miki!
– Miért? Mi rosszat tettem? – kérdezte Miki csodálkozva.
– Még semmit, de…
– Akkor ne állíts meg, jó? Te csak lazíts, és bízd rám magad, oké? – súgta a lánynak. – Ne feszítsd meg a lábad!
– De…
– Maradj csendben! Csak akkor szólhatsz, ha fáj, amit csinálok! Oké?
Éva bólintott, Miki pedig ujjaival simogatta végig a lány combjának belső oldalát. Amikor felnézett, elmosolyodott. Éva behunyt szemmel, résnyire nyitott szájjal feküdt előtte. Eljutott kezével oda, ahová nagyon szeretett volna, sikerült kitapintania a selymes kis háromszöget.
Éva kinyitotta a szemét, és látta, hogy Miki elnyújtózott mellette. Megint csókolóztak és a fiú átfordult hanyattfekvésbe, magával húzva Évát.
Most a lány volt felül, aki kicsit megijedt az új helyzettől, de hamar feltalálta magát.
Miki hagyta, hogy a lány hozzászokjon a teste látványához, aztán segített neki: vezette a kezét: „mutatta az utat”.
A lány először óvatosan, majd egyre bátrabban simogatta Mikit, aki ettől még inkább izgalomba jött, végül aztán nem bírta tovább: visszafordította a lányt, és ledobta magáról a boxert.
Előkeresett egy óvszert a párna alól.
Az egyesülés pillanatában Éva halkan felsikoltott. Számított a fájdalomra, ez azonban csak egy pillanatig tartott.
Miki megállt és Éva szemébe nézett, de a lány lábával átkulcsolta a csípőjét és folytatásra biztatta.
Lassan kezdtek együtt mozogni. Amikor Éva testén átfutottak a gyönyör hullámai, Miki csak ekkor engedte át magát a saját vágyainak.
A két forró test még percekkel később is szorosan egymáshoz tapadt. Éva úgy érezte, egy pár másodpercre elájult.
– Jól vagy, kicsim? – kérdezte Miki, miközben kisöpört pár hajtincset Éva arcából. Ő bólintott és elmosolyodott. A légzésük lassan visszaállt a normál szintre.
Miki takaróba burkolta magukat, és szorosan átölelték egymást.
Nem sokáig szundikáltak, mert három óra tájban megcsörrent Miki mobilja a nadrágzsebben. Hogy fel ne ébressze Évát, óvatosan mászott ki az ágyból, felkapott egy fehérneműt, és a telefonnal kiment a szobából.
Szilvi volt az.
– Hová tüntetted Évát? – támadott rögtön.
– Ne pánikolj! Itt van velem. Reggel majd hazaviszem motorral.
– De anyám megijed, ha nem együtt megyünk haza. Gyertek ide vissza.
– Oké. Akkor találkozzunk a diszkó előtt.
– Mikor?
– Öt óra jó? Kéne még egy kis idő kettesben.
Szilvi felnevetett.
– Oké. Akkor ötkor. És egyébként jól van?
– Mitől lenne rosszul?
– Na, ezt akartam hallani. Akkor jó mulatást. Sziasztok!
– Hello!
Mire visszaért a szobába, Éva felöltözve ült a fotelban. Nem nézett Mikire, amikor az belépett, és odaguggolt eléje.
– Miért öltöztél fel? Már vissza akarsz menni?
– Gondolom, véget ért az éjszaka. Szilviék várnak.
Miki elmosolyodott Éva szomorú arcán.
– Szilvit most nyugtattam meg, hogy jól vagy, és ötre ráérünk visszamenni. Az éjszakáról pedig annyit, hogy még sok hasonlóan szép van előttünk.
Éva felnézett, nem volt benne biztos, hogy Miki komolyan beszél.
– Ez most mit jelent?
– Azt, hogy szeretnék nagyon sokat találkozni veled. Nem akarom, hogy most véget érjen. Hacsak te nem küldesz el a fenébe.
Éva megkönnyebbülten felsóhajtott, és megfogta Miki kezét.
– Eszemben sincs. Én is szeretném, ha folytatódna.
– Akkor viszont korán öltöztél fel. Még van egy kis időnk.
– Még úgyis van mit tanulnom…
Mosolyogva kezdték egymást vetkőztetni…
Később pedig egy gyors zuhanyra is sort kerítettek.
Sajnos azonban elérkezett az az idő is, amikor már muszáj volt indulni.
A diszkó pultjánál már vártak rájuk. Mindenki az utolsó italát iszogatta.
Aztán mindenki felpattant párjával a motorokra, Szilvi pedig beült Szabolccsal a kocsiba és hazamentek.
Miki, Éva, Szilvi és Szabolcs sokáig búcsúzkodott a kapuban.
Amikor végre bejutottak Szilvi szobájába, Éva rögtön ledobta magát hassal az ágyra és mesélni kezdett. Szilvi tágra nyílt szemmel, mosolyogva hallgatta. Örült, hogy barátnőjének ekkora mázlija volt.
– Úgyhogy most nagyon sokat leszek nálatok, mert mindig diszkóba fogunk menni, meg moziba, meg mindenfelé. Lehet, hogy hétköznap is találkozunk néha. Legalábbis ezt mondta most. És egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem vele, mert tényleg szép volt. Csak egy kicsit görcsöltem az elején, de aztán olyan dolgokra vezetett rá, amiket még elméletben sem tudtam.
Szilvi vele együtt örült. Reggelig beszélgettek, egyszerűen nem tudtak elaludni.
Amikor Éva hazament, vasárnap este nem merte elmesélni a hétvégét, egyszerűen annyit mondott, hogy találkoztak és sokat táncoltak.
Aztán megkérdezte Judittól, hogy az ő „kapcsolata” hogy alakul. Judit elmondta, hogy a srác megszólította, ő pedig azt mondta neki, hogy szeptemberben ki fog kerekedni a szeme a csodálkozástól, ha majd meglátja.
Ugyanis legalább öt kilót le fog fogyni a nyáron.
