Vad folyó zúgva, tajtékozva mélybe zuhan
hömpölyögve rohan, gondolataim elsodorja.
Álmomban megjelentél, éreztelek, láttalak
vonzottál mint a bolygókat a földet a nap.
Tudom, érzem, hogy valahol vagy!
Mint a virágzó fák, s a zöld mezők, tavasszal
vonzzák a virágokról port gyűjtő darazsat,
mint ahogy vizet kíván a sivatag száraz homokja
úgy röpülnék hozzád, szomjazva csókodra.
Simulni szeretnék kitárt karodba!
Gondolataid felhőként sodródnak felém,
mint magas hegy csúcsát elfoglalják elmém.
Lágyan hullámzó dallamot egy hegedű zenél,
érzéki hangja szerelmes, nincs semmi kétség...
Illatod érzem, nem látlak, de érezlek Én!
Mikor kitörni készül a vihar, sötétség terem,
mikor villámok cikáznak a fejünk felett,
mikor az ég készül leszakadni és esőt teremt,
ott tombol akkora erő, mint a vágy bennem.
Szeretnék felébredni végre!
Apró cseppeket varázsol a forró föld párás lehelete,
képzeletemben a Te tested izzik oly hevesen,
a Te lényed varázsol el, röpít a fellegekbe,
tökéletesen eggyé olvadunk a fullasztó gyönyörbe.
Nincs idő, nincs tér, Veled minden végtelen.
