Ahhoz, hogy az összefüggések mozgatórugóival tisztába legyünk meg kell ismerkednünk a másik oldal potentátjával is. Ez a személyiség pedig II. Vilmos német császár. Vilmos testi hibával született és ez egész életére és a német népre is rányomta a bélyegét. Amellett, hogy dongalábai voltak, még bal alkarja tizenkét centivel volt kurtább jobb alkarjánál. Ez feladta a leckét szabóinak, öltöztetőinek, hogy, s miképpen takarják el és korrigálják valamelyest testének rútságát.
Viktória angol anyakirálynő unokája volt ő is mintahogyan II Miklós orosz cár is. Sajnos a vérrokonok házasságaiból ilyen deformált egyének is kikerülhettek. Vegyük csak a kis cárevics vérzékenységét. Vilmosban a rútság ellentételezéseként hatalmas önigazolás, bizonyítási kényszer szorult. Valami olyan világraszóló dolgot akart véghezvinni, amivel feledtetni tudja a világgal testhibáját.
A gyarmatbirodalom kiterjesztését és a világpiac újrafelosztását tűzte ki célul maga elé. Az örök ellenség természetesen Franciaország volt. Elzász Lotaringia volt állandó viszályuk tárgya. A legutóbbi háborúban Franciaországnak kedvezett a szerencse és bekebelezte Elzászt. Jó ürügynek kínálkozott az erőpróbára egy újabb háború. Ambíciói alá Belzebub legkisebb, de legagilisabb fia Fra Diaboló rakta a tüzet. Őt állította Vilmosra rá szárnysegédként apja a főördög.
Kihasználták a porosz hadseregben dívó homokszekszualitás mindennapossá válásának gyakorlatát. Vilmos nem akart lemaradni tiszttársaitól semmiben sem. Minden magas rangú főtisztnek volt egy vagy több pucerja is. Ezek fiatal, szépséges ifjak voltak. Bár hamar megnősítették, gyerekeket nemzett a hazának, azért a bizonyítási kényszer lobogott benne. Belzebub gyönyörű ifjúvá varázsolta fiát és Vilmosra lőcsölte. Vilmos teljesen a rabjává vált
fiatal hadsegédjének és a szexuális vágy kielégítésén túl, tanácsaira is sokat adott.
És Fra Diaboló ellátta őt jó tanácsaival. Egy- egy vehemens aktus után mindig beszuggerálta neki a legújabb tanácsot. Diabolót magával vitte utolsó nyaralásukra Angliába, ahol Viktória nagymama udvarában találkozott unokatestvérével, Miklós cárral. A két család l914 júniusában, felhőtlen boldogságban múlatta az időt. Kriketteztek, lovaspólóban és golfban mérték össze ügyességüket a riválisok. Aztán az utolsó estén a két császár leült a sakkasztalhoz és sakkban mérte össze erejét. Közben beszélgettek. Miklós cár kezdte.
–Kuzinom, nagy baj van Oroszországban. Dilema elé lettem állítva. Vagy lemondok, mielőtt elsöpör egy forradalom, vagy kirobbantok egy háborút, ezzel elterelem a nép figyelmét a bajokról. Ha győzök, akkor megdicsőülök, s megerősödve menybe megyek. Ha vesztek, akkor végem lesz, mint a botnak. De, azt érzem, hogy halálommal, magammal rántom a nemzetet is. Sakk!– Vilmos kilépett a sakkból és igy folytatta a beszéd fonalát.
– Nikola, érzem, hogy mi még egyszer találkozunk, mégpedig a csatatéren. Az a baljós gondolatom támadt, hogy szembekerülünk egymással. Bár szeretlek, mint rokonomat, de a politika kegyetlen dolog. Németországnak élettér kell, piacok, gyarmatok. Nyugat felé nem, csak kelet felé tudunk terjeszkedni. Vagy a lengyel piacot, vagy a balkánt, vagy mindkettőt meg kell szereznünk, különben gazdasági csőd fenyegeti a birodalmat. Merem remélni, hogy leszel olyan bölcs, hogy kitérsz előlem. Nem szeretném a rokonom országát elpusztítani rettenetes haderőmmel. Sakk! – Miklós kilépett a sakkból és így folytatta a meditálást.
– Kedves rokon. Ne bántsuk egymást! Tudod, mit ajánlok neked? Döntsük el most itt a sakkasztalon egymás között a harcot. Ha én győzök, te nem avatkozol bele az ügyeimbe a Balkánon. Ha te győzöl, akkor én nem avatkozok bele a Kelet és Nyugat Poroszország közötti korridor elfoglalásának, sőt talán, még Lengyelországról is lemondok a kedvedért. Sakk!– Vilmos erre így reagált.– Szép, szép. Sőt gentleman agrementként elfogadom a kihívást, de mi lesz, ha döntetlenre játszunk? – mi lenne, akkor megütközünk egymással a csatatéren! Győzzön a jobbik.! – Válaszolta Miklós és mivel sorra leütögették egymás bábuit, csak a két király maradt: remiztek kezet szorítva, megölelték egymást és rokoni csókot váltva sok szerencsét kívántak a másiknak.
A sakkparti után két héttel kitört az első világháború.
