15.
A lányok péntek délelőttje mozgalmasan telt. Hamarabb elfáradtak, mint máskor, gyakrabban kellett leállni. Ráadásul negyven fok volt árnyékban, és legtöbbször a napon voltak.
Érkezés után kisminkelték őket, átöltöztek, aztán elkezdték a munkát.
Ebédidőben elfogyasztották szendvicseiket, amiket otthonról hoztak magukkal, aztán néhány kattintgatás után már végeztek is. Ezt érezték a legrövidebb napnak.
Most már Szilvi is sajnálta, hogy vége.
Amikor hazaértek, Éva gyorsan lezuhanyozott, újrasminkelte magát, átöltözött, összepakolt néhány dolgot, és elbúcsúzott barátnőjétől és szüleitől.
Nem bírta viszont megállni, hogy meg ne kérdezze:
- És veled mi lesz? Nem beszéltetek meg semmit Szabolccsal? Mármint az együttalvással kapcsolatban.
– Még mindig semmi.
– És nem unjátok még a várakozást?
– Őszinte legyek? Már alig várom! És Szabolcs is mintha egyre türelmetlenebb lenne!
– Akkor mire vártok még?
– Szerintem arra, hogy vénlány legyek! – vigyorgott Szilvi, de Éva megérezte a hangján, hogy valójában szomorú.
– Vagy legalábbis nagykorú!
– Az is rohadt messze van! Irigyellek, barátnőm! Nagy mákod van azzal a pasival. Ki sem néztem volna belőle, hogy képes így belezúgni valakibe, mint beléd! Nagyon el van varázsolva!
– Mégsem akkora szélhámos, mint gondoltad?
Legalábbis, mióta Évával van, már a haverjaival sem foglalkozik annyit, mint régebben. Szabolcs ezt mondta.
És Szilvinek is úgy tűnt, mintha semmi más nem érdekelné mostanában, csak a barátnője.
De azért figyelmeztette Évát, mert Zsoltiék megsértődhetnek, és az nem jó, ha a haverok haragszanak! Nem szabad a többieket sem elhanyagolni.
Szilvi gyakran gondolta, hogy ő is félre lett téve az útból… De ezt az érzést mindig igyekezett elnyomni magában.
Éva ránevetett.
– Hívd fel Szabolcsot! Hátha egyedül van otthon!
Megpuszilták egymás arcát, mint jó barátnőkhöz illik, és sok szerencsét kívántak egymásnak. Nem hosszú időre búcsúztak: szombaton este úgyis találkoznak a diszkóban.
Éva egyedül folytatta útját, és ez így már nem volt olyan izgalmas. Remélte, hogy nem téved el, és hamarosan odaér.
Amikor megtalálta a házat, egy kék autó állt az udvarban.
A kapu zárva volt ugyan, de belülről benne volt a kulcs. Éva nem akart csak úgy becsörtetni, inkább illedelmesen becsengetett.
Zsuzsi jött kinyitni a kaput.
– Szia! Nem kell csengetni, nyugodtan kinyithatod a kaput, csak azért tartjuk zárva, mert kinyílik magától.
– Miki hazaért már?
– Itthon van, szerintem zuhanyozik. Megtalálod a szobáját?
Elnevették magukat.
– Bocs, hülye kérdés volt! – pirult el a kislány. – Jó mozizást!
A kislány már el akart tűnni, de Éva kedvesen megkérdezte.
– Te nem mész sehova így péntek este?
– Nem, sajnos engem még gyerekként kezelnek, nem nagyon mehetek szórakozni. Még csak tizenöt éves vagyok. Elsős.
És már alig várta, hogy „felnőjön” és végre emberszámba vegyék otthon, legalábbis több önállóságot kapjon.
Ő is aranykalitkának érezte a kamaszkort, mint a legtöbb lány osztálytársa. Védelmet is nyújtottak neki, de valamennyire el is zárták a világ elől, mert aggódtak érte. Valahogy a lányokat jobban féltették otthon, mint a fiúkat.
De ő nem próbált hadakozni a szüleivel, csendes megadással tűrte, hogy amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. De majd ez is változik, csak idő kérdése.
Éva meg tudta érteni a kislányt, ezért barátkozni próbált vele.
– Ugyanennyi idős a húgom is, mint te.
– Tényleg? És milyen? Nem lehetne, hogy egyszer elhozod magaddal?
– De, elképzelhető.
– Ő jár valahová?
– Néha elviszem őt moziba, de az igazság az, hogy mostanában keveset foglalkoztam vele. Többet vagyok Mikivel, mint otthon. Lassan haza kellene majd mennem. De majd megbeszélünk valamit, és elmehetnénk négyen valahova.
Zsuzsi elszomorodva nézett rá.
– Én nem hiszem, hogy Mikit meg tudnád győzni, hogy magával vigyen. Soha nem törődik így velem.
– Na, majd meglátjuk. Beszélek vele, oké? Ha nem akar velünk jönni, akkor elmegyünk hárman és csapunk egy women-party-t.
A kislány arca felderült.
– Megtennéd? Köszönöm! Majd meghálálom!
– Nem azért teszem!
Zsuzsi elköszönt és mosolygó arccal eltűnt szobája ajtajában. Éva pedig levetette a cipőjét, és belépett Miki szobájába.
A fiú öltözött, még csak egy nadrág és zokni volt rajta, és éppen egy inget halászott elő a szekrényből. Megfordult az ajtónyitásra.
Ledobta az inget a fotelba, Évához sietett, és megcsókolta. Közben kivette a lány kezéből a táskát. Éva dorombolva bújt hozzá.
– Milyen szexi vagy így, meztelen felsővel. Nehogy így gyere, nincs kedvem ma verekedni!
– Oké. Akkor kötök egy nyakkendőt, hogy legyen rajtam valami. Te is átöltözöl?
– Igen, hoztam másik ruhát. Egy perc.
Gyorsan lehajolt a táskához, és kiszedett egy egyszerű, vállpántos pamutruhát.
Miki most látta meg, mennyi cuccot hozott Éva.
Kell másik ruha a diszkóba, fogkefe is volt. Hozott egy hálóinget is, hátha majd lesz alkalma felvenni. Miki meg is jegyezte:
– Ez az egy biztosan felesleges volt. Törölközőt is adtam volna.
Éva gyorsabban öltözött volna, ha Miki nincs ott.
Így, mihelyt levetett egy ruhadarabot, Miki rögtön rárontott, és csókolózni kezdtek.
– Elkésünk a moziból. – tolta el magától a fiút nevetve.
– Nem érdekel.
– De érdekeljen. Tartogasd a töltényeket éjszakára.
Gyorsan befejezték az öltözést, és kivonultak a konyhába. Miki anyukája összeütött nekik egy virslis tojásrántottát, hogy ne éhesen menjenek a moziba, aztán útjukra bocsátotta őket.
– Ne száguldozz! – szólt rá még az édesapja, mielőtt kiléptek volna az ajtón.
– Jó, rendben, vigyázok a kocsira! – szólt vissza Miki mosolyogva.
– Nem a kocsit féltem! Jó szórakozást! Sziasztok!
Odafelé az út simán telt. Miki óvatosan vezetett, Éva pedig élvezte a kilátást. Elég nagy forgalom volt befelé a városba, a mozi előtt pedig tettek néhány kört, mire parkolóhelyet találtak.
A következő negyedóra azzal telt, hogy kitalálták, melyik filmet nézzék.
Mindkettő ajánlata tetszett nekik, elég nehéz volt dönteni. Végül a vígjáték mellett döntöttek.
Miki beállt a sorba a jegyekért, Éva pedig vett pattogatott kukoricát, perecet, csokit és kólát. Becipelték a „kincseket” a nézőtérre, és elfoglalták a helyüket.
Mozgalmas és érdekes film volt, alig volt idejük egymással foglalkozni, annyira lekötötte őket.
Amikor kijöttek, még mindig a poénokat mesélték egymás szavába vágva.
Elindultak az autó felé, és Miki megkérdezte:
– Van kedved még beülni valahova?
– Inni szeretnél? Nem kéne. – aggódott a lány. – Én nem tudok vezetni.
– Dehogyis! Csak nem akartam egyenesen hazamenni.
– Már nem? Eddig eljönni nem akartál. Nem akarod inkább kialudni magad a holnapi nap előtt? Hosszú éjszakánk lesz, ha még diszkóba is megyünk!
– Nem is akarok ma egyáltalán aludni! Sokkal izgalmasabb dolog jutott eszembe!
Éva nevetett.
– Gondoltam, hogy neked semmi más nem jut az eszedbe, csak a szex! – beültek a kocsiba. – Mondd, hány évig éheztél, hogy nem tudsz betelni vele?
– Nem az a lényeg, hogy meddig nem jutottam nőhöz, hanem, hogy nem érdekeltek annyira, hogy örökké velük akarjak lenni! Veled ez tök másképp működik!
– Nehogy azt mondd, hogy velem olyan baromi jó az ágyban! Tapasztalatlan kis tyúk vagyok, és még összehasonlítási alapom sincs.
– Pont ettől olyan jó veled.
– Legalábbis érdekesebb a dolog.
– Nemcsak érdekes, hanem izgalmas is! Nem akarok semmi mást, csak veled lenni!
– Főleg ágyban. – kotyogott közbe Éva.
– Ott is. De jól érzem magam veled bárhol. Elmehetnénk valahova nyaralni!
– Ne viccelj! Nyár közepe van, ezt kicsit előbb kellett volna megszervezni!
– Miért?
– Mert ez nem úgy megy, hogy most kitaláljuk, holnap pedig utazunk.
– Hanem hogy?
– Azt sem tudjuk, hova szeretnénk menni, mennyibe kerül, ki tudjuk-e fizetni, és akkor még nem beszéltünk a szülőkkel. Ne felejtsd el, hogy én még nem vagyok nagykorú, a szüleimtől is függök! Ráadásul nem kéne kettesben mennünk!
– Nem akarsz velem lenni? Egy eldugott helyen, ahol nem zargat senki?
– De nagyon szívesen. De attól, hogy többen megyünk, még iszonyú jól lehet szórakozni. Nem beszélve arról, hogy olcsóbb is lenne! – Éva sorakoztatta érveit, de a fiút nem sikerült meggyőznie.
– Engem nem érdekel, mennyibe kerül, ha ott vagy velem!
– És hova szeretnél menni? Sátorozni, szállodába, vagy kis házikót bérelnénk? Csak úgy szólok, hogy én mostanában nem kaptam fizetést!
Miki nevetett Éván. Néha nem merte követni az ő tempóját.
– Laciéknak van egy házikójuk a Balcsinál. Elkérhetném egy pár napra, vagy hétre. Már buliztunk ott tavaly nyáron is. Szép hely. Szeretnéd megnézni? Holnap beszélhetünk Lacival. A fizetést pedig majd megbeszéljük.
– Hát, ha te ilyen gyorsan el tudod intézni, én benne vagyok. De a szülőket akkor sem hagyhatjuk ki. Haza kell majd utaznom szólni nekik, hogy lelépek veled egy kis időre.
– Elvihetlek motorral?
– Nem rossz ötlet. De előtte felkészítem őket. Szilviéktől majd telefonálok nekik. És akkor szedjük össze a csapatot, és együtt menjünk le!
– Biztos, hogy nem akarsz kettesben nyaralni?
– El tudunk tőlük vonulni, ha arról van szó.
– Remélem, hogy nem csak szó lesz róla...
– Induljunk, és otthon majd nem csak beszélgetünk. Itt mást nem nagyon lehet.
– Honnan tudod? Nem is próbáltad még kocsiban! – Miki arcáról nem lehetett levakarni a vigyort.
Évának bíborvörösre váltott az arca.
– Valóban nem. Igazából a te ágyadon kívül sehol nem próbáltam. Ezt vedd megtiszteltetésnek! És most már leszel szíves nem kizárólag egy témán lovagolni!
Visszafelé mindig rövidebb az út. Most ők is tapasztalták. Pedig Miki most sem ment gyorsabban, mint szokott.
A nappaliból szűrődött ki egy kis színes fény.
– Anyuék tévéznek. Köszönjünk be nekik, hadd lássák, hogy egészben hazaértünk.
Elhelyezték az autót az udvar közepén, és Miki bezárta a kaput.
Benéztek a szobába. Szülei Zsuzsival valami izgalmas filmet néztek, mert teljesen belemerültek. Pizsamában és köntösben üldögéltek a kanapén.
Mindenki megkönnyebbült, hogy ilyen korán hazaértek.
– Milyen volt a film? – kérdezte először a kishugi.
– Megérte megnézni! – vágta rá Éva, és erről rögtön eszébe jutott valami. Még ma este meg is kérdezi róla Miki véleményét.
– Leültök közénk? Van még néhány fotel! – invitálta őket az anyuka.
– Mi mára már kimoziztuk magunkat. Inkább kisajátítanánk egy kicsit a fürdőszobát. – Miki már indult volna, de az anyai gondoskodás megállította.
– Nem vagytok éhesek?
– Ezt nem kérdezted volna, ha látod, miket ettünk a moziban. Tudod, mekkora a „mamut méretű” popcorn? Mindketten akkorát vettünk és elfogyott.
– Rendben. A hűtőben van minden, ha meggondoljátok magatokat!
– Éva! – szólt utánuk Zsuzsi, mielőtt még kimentek volna a szobából – Van kivi illatú tusfürdőm. Ha szereted, használd nyugodtan, Miki majd megmutatja, hol van.
– Köszi, én őszibarackost hoztam. Majd cserélünk, ha már meguntuk.
– Oké.
Miki mamája rájukmosolygott, ők pedig jó éjszakát kívántak, és otthagyták őket a tévé előtt.
