18.
– Nem unatkozol még itt nálam?
Miki és Éva lefekvéshez készülődtek a diszkó után. Sorban dobálták le a ruháikat a fotelba.
– Még nem. Sőt, sajnálom, hogy már nemsokára vissza kell mennem Szilvihez. Rövid volt ez a hétvége. Minden idő kevés, amit egymással töltünk.
– Nem az az idő kevés, amit egymással töltünk, hanem az az idő sok, amit egymás nélkül.
Éva nevetett.
– Milyen költői vagy! Nem szoktál ilyen érdekes dolgokat mondani!
– Pedig nem is ittam sokat.
– Legalábbis nem nagyon látszik.
– Nem vagyok hülye! A pia rossz hatással van a potenciára! Ha leiszom magam, jól elrontom vele az esténket!
Ismét nagyon kevés időt fordítottak alvásra. De már kezdtek hozzászokni.
Vasárnap is délután keltek fel, akkor is csak azért, mert Évának muszáj volt hazamennie Szilvihez. Megebédeltek, aztán Éva lassan összecsomagolt.
– A hálóingedet itt hagyhatnád. Akkor legközelebb nem kéne magaddal cipelned. Igaz, hogy akkor is olyan sokat lesz rajtad, mint most.
Kézen fogva átmentek a nappaliba, Éva elbúcsúzott a szülőktől, és Miki szólt a szülőknek, hogy elkíséri.
– Bejössz egy kicsit?
– Most igen. Még nincs kedvem egyedül lenni. Olyan üres lesz a szobám nélküled.
– Nekem sem lesz sokkal jobb.
Szilvi szülei tévéztek, Szilvi pedig öt perccel előttük érkezett haza Szabolcstól.
– Csak nem náluk aludtál diszkó után? – mosolygott Éva, mint aki mindent tud. Szilvi azonban csalódott arccal megrázta a fejét. Csak napközben ment át egy-két órára. Most pedig már fáradtnak érezte magát, el is határozta, hogy korán lefekszik.
– Nektek sem ártana már egy kis alvás, ahogy így elnézlek. – próbálta cukkolni őket, de Éva visszadobta a labdát.
– Csakhogy mi kellemesen töltöttük azt az időt, amíg nem aludtunk. És ti mi jót csináltatok?
Szilvi elpirult barátnője egyenes kérdésétől. Nem válaszolt, hanem felkapta a pizsamáját, és elvonult fürdeni.
– Ez most mi volt? – fordult Miki Évához, amikor Szilvi becsukta az ajtót.
Éva nem volt benne biztos, hogy barátnője örülne, ha elmesélné Mikinek, amit a szüzességéről tud. De miután megígértette vele, hogy nem jár körbe a történet, mégis elmondta.
Miki mosolygott a sztorin. Aztán kénytelen volt lassan elbúcsúzni.
– Holnap este találkozunk?
– Még nem tudom, mi lesz holnap. Valószínűleg hazautazom anyuékhoz.
– Hívj fel, ha megvannak a képek. Szeretném először én látni őket. Este hazaviszlek.
– Legalább bemutatlak anyuéknak, meg a húgomnak. Judit el lesz ájulva tőled. Valószínűleg megpróbál majd lecsapni a kezemről téged.
– Nem fog neki sikerülni. – mosolygott Miki, és átölelte Évát. – De remélem, nem pasizni mentek majd hárman, a húgaink, meg te.
– Biztos lehetsz benne, hogy nem. De ez a téma már le van zárva. Most már ne fúrd meg a programunkat! Ja, és egy kismadár elcsicseregte, hogy neked szerdán szülinapod lesz! Miért nem mondtad? És mikor tartod?
– Szerintem hétvégén a diszkóban. De anyám szerdán úgyis megsüti a tortát. Nem akarom, hogy nagy készülődés legyen. Csak gyere el, te leszel nekem a legnagyobb ajándék.
Éva nagyot mosolygott.
– Az anyukád előre tudta, hogy ezt fogod mondani.
– Ő volt a pletykás kismadár?
– Igen. De én örülök, hogy tudok róla. Akkor majd becsomagolom magam, jó?
– Ne nagyon, hogy könnyen ki tudjalak bontogatni!
– Neked tényleg mindenről a szex jut eszedbe! Hihetetlen vagy!
Jó éjszakát kívántak egymásnak, és Miki hazament, Éva pedig ledőlt az ágyra. Pár perc múlva Szilvi is megérkezett a fürdőszobából.
Éva még mindig nem értette, hogy tudta ennyire titokban tartani barátnője a saját dolgait.
Amikor ő Mikivel az elsőre készült, olyan tanácsokat kapott, hogy azt hitte, barátnőjével már megtörtént. Még csodálkozott is, mert gondolta, hogy lemaradt valamiről. Csak akkor annyira izgult, hogy nem figyelt rá eléggé.
– És most hogy álltok?
– Hát, anyáméknak már pedzegettem a dolgot, hogy elengednének-e. Ők inkább azt szeretnék, ha előbb Szabolcs aludna nálunk, és csak később mennék én hozzájuk.
– És az mikor lenne?
Szilvi lehajtott fejjel hallgatott. Nem akarta Évának azt mondani, hogy akkor, amikor ő nincs itt. Neki azonban így is leesett.
– Én mostanában úgyis Mikiéknél leszek hétvégén. Nem szeretnék útban lenni. És szurkolok neked, hogy minél előbb megismerd az érzést.
– Most már nem kell rá sokat várni. Szerintem a következő hétvégét rászánjuk.
Ennek reményében bújt el aludni, Éva pedig lezuhanyozott, és követte a példáját. Elég sok mindenen járt az agya lefekvés előtt: gondolt Mikire, a fotózásra, Szilvire; alig tudott elaludni.
Másnap reggel eléggé fáradtan ébredt, csak az tartotta ébren, hogy láthatja az elkészült képeket, és a remény, hogy talán lehet belőle valami, mint modell.
Szilvi nem izgult ezen annyira, bár a képek őt is érdekelték.
A titkárnő még mindig mosolyogva fogadta őket, és szólt Ildikónak, hogy megérkeztek.
Benn ültek, Ildikó és a férje, mint az első nap, előttük az asztalon két nagy boríték. Szilvi és Éva leült egymás mellé egy-egy fotelbe, és várták a „végeredményt”.
Ildikó – még mielőtt bármit is mondhattak volna – gyorsan közölte velük, hogy nagyon meg van elégedve velük, szeretné őket továbbra is itt üdvözölni. Gratulált nekik, mindketten felvételt nyertek.
A lányok egymás nyakába borultak. És mindketten igennel válaszoltak arra a kérdésre, hogy szeretnék-e folytatni a munkát.
– Na és akkor most lássuk, amiért jöttetek.
Kinyitotta az egyik borítékot, és előbújtak a Szilviről készült fotók. A két lány ámulva nézte a szép és fiatal arcot. Mintha nem is ő lett volna.
Ugyanígy csodálkoztak, amikor kinyílt a másik boríték. A kettőjükről készült közös képekből mindketten kaptak.
– És ez most mind a tiétek. Hazavihetitek. Reméljük, mindenkinek úgy fog tetszeni, mint nekünk. Ma már nem kell dolgoznotok, viszont szeretnénk, ha az aláírt szerződést visszahoznátok, és így lesz egy fix állásotok nyár végéig. Aztán újra megtárgyaljuk.
Ezt a három napjukat kifizették, hogy még nagyobb legyen a lelkesedésük. Holnap új erővel vethetik bele magukat a munkába.
A két lány ujjongva távozott.
Olyan szép is volt az élet: nyár volt, dolgozhattak, most már pénz is volt a zsebükben.
Mihelyt kiléptek a kapun, azt számolgatták, mennyit is fognak keresni szeptemberig. Évának az első pillanatban lejött, hogy zsebpénzt mostanában nem kell kérnie. Szilvi is örült, mert legalább a nyaralásos bulira összejön a pénz.
– És most mit csináljunk? Még dél sincs, a srácok pedig délután 4 előtt nem érnek haza.
– Ünnepeljünk! Üljünk be ebédelni valami jó helyre!
– Szerintem pedig az első fizetésünkből vegyünk valami jó cuccot, amitől a fiúk elájulnak!
Évának most jutott eszébe Miki születésnapja.
– Nekem ajándékot kell vennem. Mikinek szerdán szülinapja lesz. Igaz, azt mondta, én vagyok a legnagyobb ajándék neki, de akkor vegyünk legalább egy nagy masnit, amivel átkötöm magam!
A két barátnő karonfogva, nevetgélve indult el az utcán.
– Neked pedig egy szexis fehérneműt kellene beszerezned, amivel Szabolcsot leveszed a lábáról, és rászánja magát arra, hogy veled aludjon!
– Na, az ilyen ruha szerintem tök fölösleges. Azért, hogy öt percig rajtam legyen, aztán az éjszaka hátralévő részében pedig a földön heverjen...
– Így járt az én hálóingem is Mikinél...
– Ezek szerint ruhát sem veszünk. Van más ötleted?
Bementek az áruházba körülnézni, hátha találnak valami érdekeset.
Fenn a ruhaosztályon Éva sokáig szemezett egy boxeralsóval. Lucifer és egy nőstény ördög szerelmeskedett rajta különböző pózokban.
Tanakodtak Szilvivel, hogy megvegye-e, végül bekerült a kosárba. Szilvi választott egy hasonló témájút, elefántokkal, Szabolcsnak.
– De ezt szerintem ne a családja előtt add át neki! – kuncogott Szilvi.
– És te mire vetted ezt Szabolcsnak? Neki is szülinapja lesz?
Szilvi arca elvörösödött.
– Nem, én arra gondoltam, akkor adom át neki, amikor majd nálam alszik. Nem tudom, mennyire tapasztalt, de hátha ezeket a pózokat nem ismeri.
Miután hazaértek, Szilvi gyorsan lecsapott a telefonra, és felhívta Szabolcsot a munkahelyén. Megbeszélték, hogy ma este randiznak.
Éva közben összecsomagolt. Itt az ideje, hogy lecserélje Szilvinél lévő ruhatárát valami másra, és örült, hogy ma bemutathatja otthon Mikit.
Biztos volt benne, hogy szüleinek tetszeni fog. El akart kéredzkedni még egy kis időre, hogy ne kelljen Mikit nélkülöznie. Szilviéktől könnyebb volt a közlekedés. A húgáról is beszélnie kellett, hátha őt is elengedik Mikiékhez.
Miután barátnője befejezte a beszélgetést, főztek egy egyszerű ebédet, és várták, hogy elteljen a délután.
Később Éva is felhívta Mikiék lakását, hátha van valaki otthon. Zsuzsival tudott beszélni. Az volt az első kérdése, hogy felvették-e, és gratulált neki.
Másodszor, hogy megvannak-e a képek. Éva nevetve válaszolt a lány izgatott kérdéseire, és elfogadta az invitálást, hogy várja meg Mikit náluk. Aztán fogta a táskáját, a fényképekkel és elindult.
