Virágnak Világa
Háromszázhatvanötször osontál az égre,
Ember világának éltet adó fénye
Pillád hunyorgattad, szemed dörzsölgetted,
De mit itt lenn láttál, el mégsem hihetted.
Feljebb kapaszkodtál, fel az ég bércére,
Onnét bámészkodtál lefelé e Földre,
S hogyha nem lettél vón kezdetektől sárga,
Megsárgított volna irigységed mára.
Hunyorgató gyertya, fuldokló szövétnek,
Nem több ennél immár ragyogató fényed,
Szikrázó sugarad szórd csak, szórd napestig…
Esztendeje nékünk új Nap fényeskedik.
Semmi csillogásod! Mondd, ki tekint Terád!
Szebben ékeskedik nékünk Balogh Virág.
Amiképp tündököl e csöppnyi kisleányka,
Nem fénylettél te úgy, semmikor, te árva.
Hogyha évre való fényed nagy zsákba gyömöszkölnéd,
S egy napon mind az összest a Földre jövesztenéd,
Mint valami roppant, illanó sereget,
Kápráztatnák el itt lenn az embereket,
Állítanák vissza régi dicsfényedet,
Hasztalan törődnél, ó, hidd meg, hiába!
Seregednek mersze szállanék inába,
Csúffá tenné, csúffá, e picinyke leányka,
Akinek szépsége felülmúl tégedet,
Túlszárnyal az Földön, s égben mindeneket,
Ha jót akarsz, ne faggasd vén varázstükrödet,
Azt felelné úgyis: kis Virág százszor szebb.
Szép vagy szép, öreg Nap,
De kis Virág százszor szebb.
Mi tündöklés, pompa Őbelőle árad,
Sorra mállasztaná összes katonádat,
Fénylovagjaidból hírmondó nem marad,
Eltűnnek, nyomuk vész, sok rá egy pillanat,
Belévesznek sorra a bűvös ragyogásba,
Mit csodálhatsz Te is, csak tekints kis Virágra…
De ne búsulj, öreg Nap! S feledd szégyened is!
Virágom szépsége világol Néked is.
Isten éltessen, kicsi Virág.
2005. július 25.
