19.
Zsuzsi otthon unatkozott, amikor befutott Éva hívása. Örült a társaságnak, és érdekelte, mit mondtak a fotókra.
Amikor Éva megérkezett, gyorsan elő akarta vele szedetni a képeket, de a lány kinevette.
– Sajnos nem mutathatom meg neked. Miki nagyon csúnyán megsértődne, ha nem ő látná először. Várjuk meg, és majd utána láthatod te is. Nem maradsz le semmiről.
Amikor Miki hazaért, a két lányt ott találta a nappaliban és malmot játszottak. Éva két menetből kettőt megnyert, és a harmadik menet közben azon vitatkoztak, hogy nem csalt-e véletlenül. Nevetésbe fulladt az egész.
– Siess öltözni. – szólt Éva a fiúnak. – Nem szeretnék éjszaka visszaérni. Ma megint Szilviéknél alszom, még vissza is kell hoznod!
– Öt perc múlva kész vagyok, de gyere velem, mielőtt még megeszitek egymást!
Zsuzsi még utánuk szólt:
– És mi lesz a képekkel?
– Miki mindjárt megnézi őket, és aztán te is láthatod.
Gyorsan kézen fogta Évát, és magával húzta a szobájába. Mihelyt becsukódott az ajtó mögöttük, magához ölelte, és csókolózni kezdtek.
– Szerintem te nem is a képekre vagy kíváncsi! – tolta el magától szemrehányóan a lány.
– Miért nézegessek rólad fényképeket, amikor itt vagy a valóságban?
– Mert a húgodnak miattad nem mutattam meg. Botrányt csaptál volna, ha előbb látja, mint te. Irigy kutya! - mondta nevetve.
Kibontakozott a karjaiból és előszedte a nagy borítékot, és barátja kezébe nyomta.
– Tessék, élvezkedj! Mind az enyém, ha valamelyik tetszik, neked adom. Választhatsz egyet! Csak előbb vigyük haza mindet, anyuék is hadd nézzék meg!
Mikinek már az első képnél hajtőig szaladt a szemöldöke.
– Jézusom, milyen szép vagy! És mintha legalább 19-20 éves lennél!
– Kösz. Ha ezt most bóknak szántad, tudj róla, hogy nem annak hangzott! Olyan, mintha azt mondtad volna: Úristen, micsoda vén boszorka?!
– Nem úgy gondoltam! Csak annyira érett nőnek nézel ki rajta!
– Érett nő?! Kivénhedt csataló, nem?
Miki gyorsan elkezdte végiglapozni a paksamétát, és amikor meglátta Szilvit is, rá ugyanezt mondta. Az különösen tetszett neki, hogy nem műbabáknak néztek ki a lányok, hanem természetesen viselkednek.
Amikor végignézte, kezdte elölről. Éva kinevette.
– Most nem tudsz betelni vele, vagy azt keresed, mibe tudsz belekötni?
– Nem, baromira tetszenek. Éppen választani próbálok.
– Előbb vigyük haza őket, és majd később választasz. Még vissza is kell érni Szilviékhez. Holnap már dolgozunk.
Éva utazótáskáját lecserélték egy hátizsákra, motoron az kényelmesebb volt, és elfértek tőle. Miki kölcsönadott neki egy táskát. Amíg Éva átpakolt, Zsuzsi a fényképeket nézegette.
Aztán már mentek is.
Csalódniuk kellett: Éva szülei nem voltak otthon, csak a húga.
Éva bemutatta barátját és húgát egymásnak, aztán előszedte a képeket. Juditnak is nagyon tetszettek. Csatlakozott Miki véleményéhez: sosem gondolta volna, hogy Éva ilyen szép is tud lenni.
Éva rátért a Zsuzsi-témára.
– Mikinek van egy veled egyidős húga. Szeretne veled találkozni, ha ráérsz.
Judit örült az ötletnek.
– Végülis a hátad mögött mi már meg is egyeztünk valamiben. Zsuzsinak lenne kedve moziba menni, de egyedül nem mehet. Te mikor is voltál utoljára?
– Valamikor márciusban veled. Azóta tanultam. De most már vége a sulinak, te meg leléptél Szilviékhez meg Mikihez.
– Ezért találtam ki a mozit. Így mindenkinek megvan az öröme.
– Bocs, a tiétek tényleg megvan! – szólt közbe Miki. – És velem mi lesz?
– Ez egy komoly nőbuli lesz! Neked ott semmi keresnivalód! Különben te el vagy zavarva a haverokhoz! – visszafordult Judithoz. – Kéredzkedj el anyuéktól, én meg holnap telefonálok nekik.
Mikinek támadt még egy ötlete.
– Hamarabb is találkozhatnának a lányok, ha Judit eljön a szülinapomra szerdán.
– Tényleg. – helyeselt Éva.
Azt beszélték meg, hogy Judit is elkéredzkedik szerda estére, és amikor Éva hazatelefonál, ő is kér kimenőt neki. Kora este Judit felpattan egy buszra, és átmegy Szilviékhez. Onnan indulnak Mikiékhez. Lehet, hogy mindenki ott is alszik. Ez majd akkor kiderül.
– A húgod nem akar modell lenni? – kérdezte Judit Mikitől.
– Remélem, Éva nem beszélte rá!
– Én aztán semmit nem mondtam neki! Ha mégis jönni akar, az nem az én ötletem!
Éva az órájára nézett, és felállt.
– Végül is nem muszáj megvárnunk anyuékat, majd eljössz máskor is. A szerződést már aláírták, úgyhogy azt el tudom vinni. Majd holnap este felhívom őket Szilviéktől. Most menjünk.
Visszamentek Mikiékhez. Zsuzsi már várta őket, és örült, hogy még előbb találkozhat Judittal. A szülők nem engedték el Évát, míg nem vacsorázott. Miki anyukája megterített kettőjüknek. A többiek már elintézték korábban. Éva átadta addig a fényképeket.
Vacsora után gyorsan motorra pattantak, és Miki hazavitte Évát Szilviékhez. Mivel elég késő volt már, nem ment be, hanem elbúcsúztak a kapuban.
Szilvi még ébren volt, Éva érdeklődni kezdett, hogy fogadták a képeit.
– Kezdem azt hinni, hogy hülye vagyok. Milyen nehezen álltam rá erre a melóra, és ehhez képest mindenki dicsér, hogy milyen jól megy. Egy rossz szót nem kaptam.
– Szabolcsnak is tetszett?
– Kettőt elkért, azt mondta, bekeretezteti, és felrakja a plafonra, hogy amikor este lefekszik, engem lásson. – Szilvi boldogan mosolygott. – És mi a helyzet Mikivel?
– Én még nem ajándékoztam el egyet sem. Viszont ő látta először, és látnod kellett volna, milyen arcot vágott, amikor nézegette! Még a szája is nyitva maradt, úgy csodálkozott! És meghívta a húgomat is a szülinapjára szerdára, hogy a két lány tudjon találkozni.
Miután megkérte Szilvit, hogy holnap hadd hívja fel tőlük a szüleit, Éva elment zuhanyozni és végre ágyba kerültek.
Másnap egyenesen Ildikó irodájába mentek az aláírt szerződésükkel. Mindketten kaptak egy-egy példányt, és folytatták a munkát.
Aznap már kifejezetten áruházi katalógushoz készültek a fényképek. Ildikó megmutatta nekik, melyek azok a ruhák, amiket viselniük kell.
Egész nap öltöztek-vetkőztek, sminkeltek. És figyelték a többi lányt.
Amíg Éva és Szilvi az öltözőben voltak, a többiek fotóztak. Aztán cseréltek. Zsolti szórakoztatta őket:
– Majd találkoztok a srácokkal is! Lassan jönnek a nyári katalógusok, és a sportosabb témák. Strandra is kivonulunk. Nem fogunk egész nyáron itt „műnapot” bemutatni lámpákkal.
A lányok kifejezetten örültek a strand említésének.
– Jégkrémet nem akartok reklámozni? A büfében már árulják! Legalább nézzétek meg, már úgyis ebédszünet van!
Ezzel elküldte őket ebédelni.
A délután még hamarabb eltelt. Észre sem vették, és már mehettek haza.
Hazafelé még beugrottak egy ABC–be, és Éva vett egy üveg Tequilát és egy üveg pezsgőt.
– Hátha Judit nem tudja, mit vegyen. – magyarázta.
Szépen becsomagoltatták és hazamentek. Éva kiszámolta, az anyukája kb. mikor ér haza, és telefonált.
– Szia, Anyu! Éva vagyok. Tegnap nem tudtalak megvárni. Sajnálhatjátok, hogy nem értetek haza. Miki is velem volt, meg a fényképek is.
– Beszéltünk Judittal. Le sem lehetett lőni, egész este rólatok beszélt. Azt csicseregte, hogy szeretne elmenni Mikiékhez.
– Ezért is hívtalak. Elengeditek? Mivel holnap este van, sokáig nem bulizhatunk, másnap mindenki dolgozni megy. Visszajönnénk Szilviékhez aludni.
– Tőlem elmehet. Ha itthon alszik. Másképp nem megy. Kísérjétek haza, vagy legalább tegyétek fel a buszra, de haza kell, hogy jöjjön.
– Jól van, megoldjuk. Akkor eljöhet?
– Így igen.
– Köszi, Anyu! Mondd meg neki, hogy az ajándék miatt ne aggódjon. Már vettem a nevében valamit.
– Jól van. Akkor jó bulizást! És ne felejtsétek el időben hazaküldeni Juditot!
– Oké, Anyu! És vigyázunk rá! A fényképeket pedig majd elküldöm vele!
– Jól van. Egyébként gratulálok az új munkahelyedhez! Jól érzed magad? Szívesen csinálod?
Egy darabig még a munkáról beszélgettek, aztán Éva lassan elbúcsúzott.
Éppen azon tűnődtek Szilvivel, hogy most mit is csináljanak, amikor Miki telefonált. Randira hívta Évát.
A lány ekkor úgy döntött, kipróbál valamit.
– Az az igazság, hogy már megbeszéltem Szilvivel, hogy ma itthon maradunk. – Szilvi visszafojtott lélegzettel várta, hogy most mi lesz. – Megfőzzük a vacsorát az anyukája helyett. Ne haragudj. Holnap viszont mindenképp találkozunk.
Miki megint pontosan úgy reagált, ahogy Éva gondolta. Morcos lett. Amikor ő meghív egy lányt, nem szokott csak úgy kosarat kapni. Mit képzel magáról ez a lány?!
– Jó, tényleg nem beszéltük meg, hogy ma is találkozunk, de attól még randizhatnánk. Nem akarsz látni?
– De. Csak mint mondtam, mára a randit kihagyom.
Hosszú hallgatás a vonal másik végén. – Miki, vegyünk vissza egy kicsit a tempóból! Nem jó, ha mindennap találkozunk.
– Kinek nem jó? Neked?
– Senkinek. Nekünk sem, csak te hiszed.
– Miért beszélsz hülyeségeket? Mondd egyszerűen azt, hogy meguntál, nem akarsz látni, vagy felejtselek el, vagy ilyesmi.
– De ez nem igaz. Akarlak látni, csak ma mást csinálok. Oké? Nyugodj le, holnap találkozunk! Szia!
– Szia!
Éva diadalittas mosollyal nézett Szilvire.
– Na, akkor ez is elintézve! Mit is mondtam, mit csinálunk?
Szilvinek leesett az álla.
– Nem is bánod, hogy most megsértődött?
– Nem hát. Direkt csináltam. Tudtam, hogy ez lesz. Most kicsit hadd főjön a levében. Muszáj néha egy kicsit „bekeményíteni”, különben a fejemre nő. Tanulja meg időben, hogy nem mindig az van, amit ő akar. Ha nem bírja a kiképzést, akkor lelép. – Elhúzta a száját. – Bár most már sajnálnám.
Szilvi hangosan felnevetett, és átölelte barátnőjét.
– Ezt jól elintézted! Na gyere, cserébe ma én főzök neked valami finomat jutalmul.
