20.
Alighogy hazaért Szilvi és Éva a munkából, Judit már meg is érkezett hozzájuk.
Éva gyorsan lezuhanyozott, kisminkelte magát, aztán ránézett húga arcára, és megkérdezte:
– Te nem kérsz egy kis színt magadra? Gyorsan megcsinálom. Azt mondtam Zsuzsinak, hogy szoktalak sminkelni. Ne tartsunk neki bemutatót a tudományomból a te arcodon is?
Judit leült, és csendben tűrte, hogy nővére kiszínezze az arcát.
– Aztán nem elkenni! Na, mehetünk?
Szilvitől is megérdeklődték, nem akar-e jönni, de ő inkább otthon maradt.
Éva és Judit összerakta a szülinapi ajándékokat és elindult.
Mikiéknél javában folyt a készülődés, mire megérkeztek.
Éva már rutinosan nyitotta a kaput, nem csengetett. Nem Miki szobájába mentek, hanem a bejárati ajtón keresztül közeledtek a konyhához. Erzsi – Miki anyukája – javában díszítette a tortát. Az apa terítette az asztalt, Zsuzsi pedig a szobájában csomagolta az ajándékokat. Éváék köszöntek, Judit bemutatkozott a szülőknek.
– És merre van az ünnepelt? – érdeklődött Éva.
– A szobájában kuksol. Kijárási tilalmat kapott.
– Segíthetünk valamit?
– Nemsokára végzünk. Inkább menjetek Zsuzsihoz, lehet, hogy nála kell egy kis segítség. Lehet, hogy már magára tekerte az összes celluxot.
Elindultak Zsuzsi szobájához. Miki a hangokra kidugta az orrát a szobája ajtaján.
– Sziasztok! Kijöhetek már?
Éva gyorsan megcsókolta és visszakergette a szobába.
– Még nem. Most benézek Zsuzsihoz, aztán visszajövök hozzád, hogy ne unatkozz.
Bekopogott a kis hugi ajtaján.
– Éva vagyok. Itt van Judit is. Bejöhetünk?
Résnyire kinyílt az ajtó.
– Miki nincs itt? Gyertek! Már készen vagyok, de nem dugtam el az ajándékokat.
A két lány bemutatkozott egymásnak.
Zsuzsi észrevette, hogy Judit milyen szépen van kisminkelve. Erről kezdtek beszélgetni.
Éva magára hagyta a két barátkozó lányt és átment Mikihez, aki már türelmetlenül várta.
– Na végre! Mi tartott ilyen sokáig?
– Bemutattam a húgomat mindenkinek.
– Mennyi időnk lehet vajon még egymásra a torta előtt?
– Nem tudom. Szerintem nem túl sok.
Csókolózni kezdtek, de hirtelen kopogtak.
– Miki! Előbújhatsz! – kiabált be Zsuzsi.
Éva felnevetett.
– Hát ennyi volt.
– Megyünk! – dörmögte Miki.
A konyhában már körülülték az étkezőasztalt. Miki anyukája előbb a vacsorát tálalta fel, amikor az elfogyott, kiment és pár perc múlva bekiabált:
– Kapcsoljátok le a lámpát!
Amikor bejött a sötét konyhába, csak a 19 gyertya világított a tortán. Miki apja már szedte is elő a pezsgőt a hűtőből. Aztán fényképezőgépet vett a kezébe.
– Kívánj valamit, mielőtt leég a tortád!
Miki egy pillanatra lehunyta a szemét, aztán kinyitotta és elfújta a gyertyákat.
Felkapcsolták a villanyt, és Miki szeletelni akarta a tortát.
– És mi lesz az ajándékokkal? – kérdezte az anyukája.
– Van már ajándékom. – magához ölelte Évát. – Nem kértem semmi mást. De mivel kíváncsi vagyok, gyorsan kibontogatom.
Előkerült a pezsgő, egy ötliteres hordó sör, CD, egy könyv, egy ing nyakkendővel, és a Tequila. Úgy nézett ki, Miki mintha ennek örült volna legjobban. Évára nézett.
– Ezt csak te tudhattad, hogy szeretem.
– Én voltam.
– Köszönöm. – Megcsókolták egymást, mire mindenki tapsolni kezdett. Nem vették észre, mikor került a poharakba a hűtött pezsgő.
– Apa, most is mondasz egy esküvői tósztot?
– Most nem csókolt homlokon a múzsa, nincs ihletem. Úgyhogy most emeljük poharainkat a fiamra, akiből az lesz, ami lenni akar, és éppen modellpályáját építgető barátnőjére!
Koccintottak.
Miki felszeletelte a tortát, és szétosztotta a szeleteket.
Aztán felálltak az asztaltól és szétszéledtek. Judit és Zsuzsi vissza akartak még vonulni egy kicsit beszélgetni, de Éva utánukszólt:
– Judit, neked lassan indulnod kell haza! Megígértem anyuéknak, hogy időben hazaküldelek.
– De most nyári szünet van. Nem maradhatnék még egy kicsit?
– Hát, még egy órát. Utána kikísérlek a buszhoz.
Ezzel elvonultak Miki szobájába.
– Jössz velünk? – fordult a lány Mikihez. – Nekem is vissza kell mennem Szilviékhez.
– Nem alszol itt?
– Nem. Holnap mindenki dolgozik, te is korán kelsz. Viszont áttehetjük hétvégére...
– És akkor péntektől itt leszel vasárnap estig?
– Ha nem gond. Szilvivel megbeszéltük, hogy ezen a hétvégén nem zavarkodok náluk. Szabolcs ott alszik.
– Megtörténik a nagy esemény?
– Mindannyian reméljük. Szeretném, ha neki is ilyen mázlija lenne Szabolccsal, mint nekem veled. Jól választottam.
– Akkor most elárulom, hogy nem te választottál engem, hanem én téged. Már akkor megakadt rajtad a szemem, amikor először beléptél a diszkóba. Vagyis először Zsolti látott meg, aztán hívta fel rád a figyelmemet. Én meg nem bírtam le-venni rólad a szemem. – Leültek Miki ágyára, és Miki simogatta Éva haját. – Ez a két lökött fazon, Laci meg Zsolti fogadtak, hogy lefekszel-e velem vagy nem.
– És melyikük nyert?
– Egyik sem. Az egyik azt mondta, hogy igen, a másik azt, hogy semmi nem fog történni. És ha jól emlékszem, csókolóztunk. Az pedig a kettő között van. Úgyhogy én kaptam meg a pezsgőt, amiben fogadtak. Amikor először elhoztalak ide, senki nem volt itthon. És amit akkor behoztam, az volt az a pezsgő.
Éva csóválta a fejét.
– Igaza volt Szilvinek. Megéritek a pénzeteket. Te és a haverjaid.
Éva lesütötte a szemét. Aztán egy kicsit elhúzódott Mikitől és bevallotta:
– Hazudtam neked, amikor azt kérdezted séta közben, hogy honnan veszem, hogy rámenős vagy. Azt mondtam, nem hallottam rólad semmit. Valójában Szilvi mesélt rólad egy-két dolgot. Megérezte, hogy veled fogok összefutni először. Mindenáron le akart beszélni, hogy elmenjek. Én kíváncsi lettem, hogy tényleg olyan vagy-e, amilyennek elmesélt. Mi is fogadtunk, hogy én nem fogok lefeküdni veled. Ő azt mondta, nem tudok majd neked ellenállni. Én pedig megmutattam, hogy mégis. Ezért voltam olyan rideg hozzád, amikor találkoztunk. De az én pezsgőm még megvan. Látod, én választottalak ki téged.
– Mi ketten együtt is megérjük a pénzünket. Jól egymásra találtunk. Milyen jól kinéztük magunknak a másikat, és csak a hülye fogadások miatt nem estünk egymásnak már az első éjszaka! Viszont valamit nem értek. Ha Szilvi már rögtön eláztatott engem előtted, akkor hogyhogy szóba álltál velem?
– Kaptál egy esélyt, hogy megmutasd, nem vagy olyan, mint amilyennek a többiek tartanak.
– Megmutattam?
– Itt vagyok, nem? Igaz, már nem sokáig. Hazakísérsz?
– Nem szívesen. De jó, hogy nemsokára péntek lesz. Egész hétvégén ki sem mászunk az ágyból.
– Gondolod?
– Remélem! Mivel most nem volt túl sok időnk egymásra.
– Már úgy érted, hogy a szexre.
– Jól van, úgy értettem.
– Na gyere, induljunk.
Megkeresték Juditot is, és kisétáltak a buszmegállóba. A nap végére Judit és Zsuzsi úgy váltak el, mint két jó barátnő. Már alig várták, hogy moziba mehessenek.
Előtte azonban más programjuk akadt.
Pénteken Miki kitalálta, hogy szombaton vagy vasárnap menjenek strandra. Vállalta, hogy összetrombitálja a bandát.
Zsolti és Heni rögtön benne voltak, Laci és Kati szintén, Szilvit meg Szabolcsot egy kicsit győzködni kellett. Ők az első közös éjszakájukat tervezték péntekre, és ha minden jól megy, nem lesz kedvük másnap strandra menni. Nem mondtak végleges választ.
Miki Évához fordult.
– Akkor ez is megvan. Megint szuper jó hétvégénk lesz.
– Azt mondtad, ki sem mászunk az ágyból!
– Most már nem is! Egészen holnap délelőttig. Hamar odaérünk, nincs messze a strand. Motorral megyünk.
– A húgainkat nem vihetjük?
– Akkor el kell kérnem a kocsit, hogy vinni tudjuk őket. De megoldható. Mindjárt meg is kérdezem apámat.
– Oké. Ha sikerül, felhívom a húgomat, mikor jöjjön. És hozza a fürdőruhámat is.
– Minek? Sokkal izgalmasabb lenne, ha anélkül napoznál.
– Valószínűleg a többiek is értékelnék.
Miki a kocsikulccsal a kezében jött vissza, úgy, hogy már beszélt a húgával is. Zsuzsi ujjongott, annyira örült.
Éva gyorsan feltárcsázta az otthoni számukat. Az anyukája vette fel. Gyorsan megkérdezte tőle, elengedik-e Juditot. Beleegyezett. Aztán beszélt Judittal is.
– Ha csomagolod a fürdőruhádat, pakold el az enyémet is, légyszi. És holnap ne gyere ám nagyon korán.
– Oké. Még valami?
– Pénzt ne sokat hozz, jó lenne, ha nem is kérnél anyáéktól. Van nálam.
– Rád szakadt az OTP, nővérkém?
– Nem. Ennyire jól fizet a modellszakma. Megkaptam a próbanapokért a fizetést. Na, akkor holnap. Szia!
– Szia!
Miki hallgatta a telefonbeszélgetést.
– Tényleg kaptál pénzt?
– Igen, és anyáéknak nagy segítség, amikor nyáron dolgozom, és nem kérek zsebpénzt. Majd én fizetem Judit belépőjét.
– Oké. Én viszont akkor a tiédet. És megmarad a pénzed a húgodra.
– Köszi.
– Na, akkor most nagyon gyorsan menjünk fürdeni, mielőtt neked esek! Vagy akarsz elsőnek menni?
– Mindegy, csak siessünk! Rövid az éjszaka!
