24.
Szombaton este a diszkóban Miki Lacinak elmesélte, hogy megkapta az autót. Abban maradtak, hogy vasárnap kora délután Laciéknál találkoznak, ha indulásra készen állnak. Most már csak pár órát kellett kibírniuk.
Éva még végiggondolta, mi az, amit nem szabad itthonfelejteniük. Ebéd közben is folyamatosan tanakodott.
Nemsokára behordták a kocsiba a holmikat.
Elbúcsúztak a szülőktől, Zsuzsitól és beszálltak az autóba.
Lacit a szobájában találták, Katival együtt már várta őket. Ő is jön velük, hogy Laci ne unatkozzon egyedül az úton.
Miki bekapcsolta a zenét a kocsiban, hogy ne legyen olyan nagy a csend, és főleg Éva ne unatkozzon, mert Mikinek a vezetésre kellett figyelnie. És arra, hogy Laciék autója után megfelelő távolságot tartson ugyan, de végig lássa őket.
Éva útközben vidáman cseverészett. Mesélte, hogy Szilvitől kölcsönkért egy szakácskönyvet is – gondolta, megmutatja Mikinek, milyen házias.
Egyiküknek sem volt még olyan partnere, akivel együtt lakott volna. Egy hétig most gyakorlatilag együtt fognak élni. Izgalmasnak tűnt az ötlet.
Röpke másfél óra alatt odaértek.
Évának kívülről tetszett a ház. Nem volt hivalkodó, szépen beleillett az utca többi kis vityillója közé.
Nagy füves udvar, volt hely napozni.
Benn praktikusan felszerelt konyha, mindenféle háztartási „segédeszközzel”, étkező, nappali, háló, fürdőszoba, kinn pedig terasz, napernyővel, asztalkával, székekkel. Mindez otthonos, meleg színekben pompázva, kényelmesnek berendezve.
Kati segített behordani a csomagokat.
Laci benézett a hűtőbe, és megállapította:
– Hát igen, anyuék nem voltak lenn mostanában. Kong a hűtő. De ne aggódjatok. Hoztunk egy kis elemózsit nektek.
– Csomagoltunk mi is egy pár napra. Főzni fogok. – kacsintott Lacira Éva.
Miki a szemét forgatta.
– Úristen! Nem írtam végrendeletet!
– A mentők számát felírjuk a hűtőre. – vigyorgott Laci. – Pizzéria van a közelben, ha esetleg mégsem sikerülne a vacsi. Csak arra kérlek, Éva, hogy ne gyújtsd ki a konyhát. A tűzoltóság számát is felírom.
– Nagyon viccesek vagytok, fiúk. Kösz a segítséget, Laci, de most már örülnék, ha hagynád, hogy felfedezzem a lakás adta örömöket nélküled. Na, tűnés. Szeretnék nélküled garázdálkodni a házban. Inkább szedj össze egy kis pénzt a lakásfelújításra. Ha nem gyullad ki a konyha, akkor biztosan leamortizálok valamit!
Megkapták Lacitól a kulcsokat, aztán kikísérték őket. Miki beállt az udvarba, és bezárkóztak.
Éva beállította Mikit kicsomagolni. A fiú a ruhákat dobálta ki a táskából, Éva pedig a konyhában sürgölődött. Körülnézett a kamrában is: talált befőttet, konzerveket. Laciék hűtőtáskájából is mindenféle finomságokat tudott a hűtőbe pakolni.
Miki hamar végzett, és bejött hozzá a konyhába.
– Sült krumpli jó lesz vacsira, valami husival, vagy mást szeretnél enni? – érdeklődött Éva, miután felmérte a készletet.
– Igen. Pipicombit szeretnék. Vagy mellet.
Éva meglepődve fordult hátra. Azt akarta mondani, hogy az momentán nincs, de aztán meglátta Miki „ragadozó” mosolyát.
– Akkor nem is főzök. Gondolom, nyersen szeretnéd.
– És minél előbb.
A vacsorát későbbre halasztották. Vacsora után Éva lejelentkezett az anyukájánál, és megadta a telefonszámot, hogy a család megnyugodjon.
Utána beültek az autóba, hogy nagyjából körülnézzenek. Miki ugyan már ismerte a helyet, de Évának is meg akart mutatni sok mindent.
Lesétáltak a partra, megnézték a vizet, és elhatározták, hogy másnap délelőtt lejönnek egy kicsit heverészni. Most már eléggé késő volt ahhoz, hogy strandoljanak. Kezdett sötétedni.
Megtalálták a videotékát, kikölcsönöztek egy filmet, vettek pattogatott kukoricát, és befeküdtek az ágyba.
Reggel Éva előbb ébredt, és körüljárta a házat kívül-belül. Eléggé el volt zárva a szomszédoktól is, nem lehetett egymáshoz átlátni, sűrű volt a sövény. Állt a kertben egy pár gyümölcsfa is, egészségesnek látszott, lehetett róla dézsmálni.
Visszament a házba, de Miki még mindig aludt. Előszedett pár tojást és némi baconszalonnát a hűtőből, megsütötte rántottának, kenyeret szeletelt, üdítőt töltött, aztán az egészet tálcára pakolta és bevitte a hálószobába.
Odabújt Mikihez és a fülébe súgta:
– Hahó, hétalvó! Kihűl a reggeli! Én már nagyon éhes vagyok ám!
Miki lassan kinyitogatta a szemeit, aztán a levegőbe szimatolt.
– Hű, csak nem ágyba kapom a reggelit?
Éva az ágy közepére rakta a tálcát és melléült.
– Hát… nem akarok kekeckedni mindjárt az első közös reggelinél… – kezdte Miki – De nem kaphatnék később egy kis kávét is?
– Szoktál kávézni? Nem tudtam… Bocs.
Miki egy csókkal fejezte ki megbocsátását. És mindketten nevetni kezdtek. Igaznak tűnt a mondás: „Lakva ismeri meg az ember a másikat.” Most fog kiderülni, hogy még mennyire nem ismerik egymás szokásait.
Amikor kiürült a tálca, együtt mentek le a konyhába. Teljes egyetértésben keresgélték a kávéhoz a hozzávalókat: Éva a kávét, Miki a kávéfőzőt…
– Aha, szóval a tejszínhab, amit hoztunk, az a kávédhoz van… Most már tudom.
Miki ránevetett.
– Miért, mire gondoltál?
– Fagyihoz, vagy ilyesmi.
Sikerült összehozniuk a kávét. Éva kitöltött egy adagot, és Miki elé rakta. Ő szájához emelte a kávéscsészét, belekortyolt, majd felkiáltott:
– Meg akarsz ölni??? Ez nem kávé, hanem méreg!!
– Szándékosan soha nem tennék ilyet. De ha véletlenül sikerülne, ne haragudj. – Éva magára öltötte a Bűnbánó Magdolna arcát.
Miki hangosan nevetve megbocsátott, majd felhígította a kávéját.
– Sikerült végérvényesen felébrednem! De holnap valami gyengébb eresztést kérek. – Felállt az asztaltól, és átölelte Évát.
– Akarsz egy kávéízű csókot?
– Még úgysem ismerem, kérek.
Az első napjuk olyan gyorsan elrepült, hogy észre sem vették. Visszavitték a filmet, kimentek a partra, újságot olvastak, fényképeztek, Éva rejtvényt fejtett, aztán vízibiciklit béreltek, és bementek a tó közepére.
Úszkáltak, és fröcskölték egymást a vízben. És közben szorgalmasan kenegették naptejjel egymás hátát.
Amikor már nagyon meleg lett, visszamentek a házhoz.
Útközben Éva vett egy telefonkártyát, megálltak egy telefonfülkénél és Éva felhívta az anyukáját. Elmesélte, hogy napközben sokat pihennek és napoznak.
„Otthon” Éva összeütött egy kis ebédet. Gyorsan bepanírozott néhány szelet husit és kisütötte. Salátával és rizzsel tálalta.
Kényelmesen megebédeltek. Miki megdicsérte Évát, amiért finomat főzött.
Gyors mosogatás, aztán lecserélték a fürdőruháikat utcai ruhára. Kézen fogva sétáltak a bazárosok között.
Éva vett magának egy szalmakalapot, hogy ne kapjon napszúrást, Miki egy napszemüvegről nem volt képes lemondani.
Azt vették észre, hogy napközben nincs nagy mozgás, itt éjszakai élet lesz. Délután háromtól hatig zárva van minden.
Találtak egy zöldségest nyitva, Éva vásárolt gyümölcsöt, és a másnapi reggelihez paprikát, paradicsomot, és visszamentek a házba.
– Itt nappal alszanak, de majd nézd meg este. Minden ki van világítva. A játéktermek, a koktélbárok, diszkók. Van kedved este visszamenni?
Naná, hogy volt kedvük. De jólesett egy kicsit a hűvös házikóban délután szundikálni egyet, és újult erővel belevetették magukat az estébe.
Este egy teljesen más hangulatú várossal találkoztak. Mindenhol más zene szólt, az utcákat ellepték az emberek, a vacsorázóhelyek is tele voltak. Mintha egyszerre érkezett volna meg mindenki.
Először egy koktélbárba ültek be, és Éva megkóstolt egy koktélt. Miki sört ivott. Megegyeztek, hogy az esti szórakozásokat Miki fizeti, a kaját pedig Éva. De mivel hoztak magukkal egy csomó kaját, Éva helyzete jobbnak tűnt.
– Most végre látlak majd legalább becsípve? – súgta Miki.
– Nem valószínű. Ez a pia nem hatott. – Viszont finom volt.
– Kérjünk valami erősebbet.
– Hazaviszel ölben?
– Szívesen…
– Szerintem jobb lesz, ha elmész a kocsiért, addig meg rábízol a pultosfiúra.
Miki nem tartotta viccesnek. Fancsali arccal jelezte is.
– Aha, aztán ő visz haza magával!
Később táncolni mentek, és hajnaltájban holtfáradtan ledőltek.
Másnap újra reggeli, vízpart, ebédre most más helyre mentek, délután fagyiztak és aludtak, este bejártak pár szórakozóhelyet.
– Menjünk el abba a koktélbárba, meg akarok kóstolni valami mást is.
– Rendben, koktélokat kóstolgathatsz, de a pultosfiúról szó sem lehet!
Amikor odaértek, még kevesen voltak. Éva az itallapból próbált valami finomat kinézni magának, de mindegyikben volt valami, amit nem ismert. Miki sem tudott mindent elmagyarázni. Éva segítséget kért.
– Mit ajánlasz? – kérdezte a tegnapi fiútól, aki ma szintén a pult mögött állt.
– Az attól függ, mit szeretnél.
– Természetesen valami izgalmasat!
– Itt csak az van!
Míg ketten kitalálták, Éva mit igyon, Miki csak a szemét forgatta. Megállapította, hogy Éva határozottan flörtöl a sráccal. Amikor a fiú elment kikeverni az italt, a fülébe súgta:
– Mintha azt mondtad volna, hogy csak a koktélok érdekelnek.
– És ez így is van! Nagyon finomat fogok inni. Majd meglátod. – Megsimogatta Miki arcát. – Ne legyél féltékeny!
– Jobb, ha én nem kérek tőle koktélt. Az enyémbe tenne egy kis ciánt, hogy leléphessen veled!
Éva hangosan felnevetett az ötleten.
Megérkezett a koktél, Évának nagyon ízlett, bár szívesen kipróbált volna valami másmilyet is. Miki is belekóstolt, de azt mondta, nem ízlik. Éva természetesen pontosan erre a válaszra számított.
Ahogy telt az idő, egyre többen érkeztek, kezdett megtelni a bár. „Hál’Istennek, egyre több dolga van a pultosnak!” – gondolta Miki. „Legalább addig sem körülöttünk ugrál!”
Szeretett volna mielőbb megszabadulni innen, hogy ne lássa, hogy barátnőjén más pasi is szívesen legelteti a szemét. Jobban szerette a diszkó félhomályát, mert akkor legalább magához ölelte, és a körülöttük táncolók nem foglalkoztak velük.
Éva meglepően hamar lenyomta a következő koktélt is.
– Gondolom, most jön az, hogy újabbat fogsz kipróbálni. Eltaláltam?
– Igen, úgyhogy ráérhetne kicsit az a fiú…
– Na még egy utolsó koktélt kérhetsz, aztán lelépünk. Úgyhogy jól gondold meg, mit kérsz! – Mikinél kezdett hatni a sör. Egyre jobban irritálta a pultos. Intett neki, és újabb ajánlatot kértek.
A srác rámosolygott Évára.
– Szívesen kevernék neked egy „Orgazmus” koktélt.
Miki gyorsan reagált:
– Azt majd én keverek neki!
Éva és a srác hangosan felnevetett. Miután megtudták az összetételét, kértek egy pohárral Évának. A lány gyorsan lehajtotta, de a nyelvén hagyott egy picit. Aztán átölelte Mikit és megcsókolta. Miki megízlelte a Baileyst Éva nyelvéről, Éva pedig a sör ízét érezte.
– Hmmm… Ez finom volt. – dorombolt Miki.
– Csak meg akartam mutatni, hogy bármennyit iszom, nekem te vagy a pasim.
Miki Éva fülébe súgta, hogy más ne hallja:
– Rendben, akkor most azonnal induljunk haza.
– Miért kéne hazamennünk? Biztos ezt a környéket is ugyanolyan jól ismered, mint ahol laksz. Itt nincs olyan helyes kis ligetecske, mint nálatok?
Miki belenézett Éva csintalanul csillogó szemébe.
– Ejnye, ejnye, milyen rossz kislány vagy!
– Lettem… De el ne áruld az anyukámnak!
