Sétáltam egy vásárlóközpontban, és eléggé el voltam foglava magammal, amikor az egyik kirakat üvegében megláttam magam. Rég volt amióta utoljára észrevettem volna azt az alakot aki rám bámult, szinte meg sem ismertem. Középkorú férfi volt, kissé mélyre engedett szürke szakállal. Visszagondolva, volt valami szürke az egész emberben. Megpróbáltam rámosolyogni. A furcsa grimasz a képén megijesztett. Félre kellett forduljak. Lázasan kezdtem kutatni az emlékezetemben: mikor volt utoljára amikor őszinte mosolyt érztem az arcomra simulni? Egyre azok a mosolyok jutottak eszembe amiket elvártam magamtól valamilyen úton-módon. Ennyi maradt volna annak a fiatalembernek az álmaiból, aki valamikor bőszen szabadnak akart felnőttként is élni? S ki lehet ezen a világon szabad akinek a mosolya nem spontán vagy őszinte?
Visszaerőltettem a tekintetemet, s elképzeltem, hogy ha valaki engem néz akkor érdekes látványban lehet része, s ez a gondolat szerfelett felvidított: végre valami amiben ősztén hiszek. Eszembe jutott Petőfi, akinek a halála előtt néhány nappal mondták, hogy szálljon le a fáról, mert az ellenség közel van, s csak annyit válaszolt rá, hogy:"Töpök az ellenségre!" Úgy van, mindenki érdekes látványára csak töpök, méghogyha rólam is van szó. Sohasem akartam mások értékeinek megfelelni, miért is pont most kezdeném amikor már lassan nem csak a hajam szürke, hanem én is a háttérbe kezdek beleszürkülni. Eddig legalább, ha valahol a tükörképem villant rám, mindig engem engedett az előtérbe. Most? . . . nem halljátok a hangomon, hogy el van erőszakolva tőlem még a saját figyelmem is? De nem fogok most ezen felháborodni, hátraléptem s a tükörképen kikerestem a legélesebben kirajzolódó apróságot magamon. És ez a semmiség bizonyára fel sem tűnt volna, ha nem kerestem volna valamit ami soha máskor észre sem vettem.
Volt valami a pillantásomban amit nem láttam soha azelőtt. Egyfajta dac, amit csak ott tudtam a homlokom mögött, de nem vettem észre még. Olyansmi, mint amikor valaki hátraveti a fejét és kidülleszti a mellét a világnak. Egy kizárólag férfias mozdulat, a legszélesebb nyomot hagyni magunk mögött, a legszélesebb csapást vágni. Senki sem fog tudni többé megállítani. Kissé megiletődtem. Ennyi minden ott lett volna előttem? A szürke férfi mégsem annyira színtelen? Valamivel meg akartam köszönni magamnak a nyugtatást, mégha tudtam is, hogy csak valószínűleg nem akartam ott a kirakatban feladni ezt az egészet. Az az őszinteség rugás vett hatalmába, ami néha mindenkivel megtörténik. Az, az. Az amelyiktől mindenki a következmények tudatában és figyelembe vételével is, a józan észt megcáfolva önpusztítást végez, mert az úgy van rendjén, mert senki sem kerülheti el a sorsát, mert ha a fennmaradás ugyan veszélyeztetve van is, csak nyugodtan, szépen "Légy jó mindhalálig"! Legalább . . .
Este az ágyban eszembe jutott az a szinte átlátszó tükörkép. Nem vártam, s nem voltam felkészülve rá. Nagyon rég volt utoljára az is amikor amikor a napi történteket este újraértékeltem, s az, hogy ennyire jelentéktelen dolgot emésszek meg utólag, még sohasem. Örömmel láttam hát neki és sorban rendezni kedtem magamban. Egy szürke alak találkozik egy még szürkébb képmással, s az élet soha többé nem működik az elfogadott törvények szerint. Ha még egy órával, egy perccel előbb, vagy utóbb történt volna mindez, talán minden másképp lett volna, de sem egy órával sem egy perccel nem történt előbb vagy utóbb. Visszavonhatatlanul teltek el azok a pillanatok, mint minden más pillanat ebben az életben és az utólag értékelésekből kinyúlva mint csápok simítanak egy élet hátteréhez. Az hogy mennyire szürke, sohasem lehet kihámozni ekkora közelségből. Az egyetlen dolog amit tehetünk az, hogy a mások színeire hívjuk fel mindenki figyelmét s reméljük, hogy mindenki más életében is ott fog állni egy óvatlan percében egy kirakat.

2005, október, 14, Oronó

Cím: Kirakat
Kategória: Novella
Alkategória:
Szerző: Jánosi András
Beküldve: October 14th 2005
Elolvasva: 1192 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Novella főoldalára | Megjegyzés küldése ]