A KRISTÁLYSZÍV a város legsötétebb helye volt, tehát a legjobb hely egy bűnügyi tudósító számára, aki abból él, hogy könyékig turkál a mocsokban, miként András az ismerős hajléktalan a mások hulladékában, mikor hajnalanta, mielőtt a szemetesek megjelennek, gondosan végigkutatja az utca összes kukáját, hátha talál bennük valamit, amivel túlélhetne egy újabb napot. A KRISTÁLYSZÍV is egy ilyen kuka volt, persze csak jelképesen. Az alvilág legalja fordult meg itt, stricik, narkó dílerek, bérgyilkosok, besúgók, és Dante pokla ehhez képest egy osztályon felüli luxushotel volt, ahol a szentek töltik a szabadságukat, mikor éppen kimenőjük van a mennyországból. Az ember itt mindent beszerezhetett, tizenkét éves kislányoktól a legújabb fejlesztésű hightech harckocsiig. Itt a rendőrök is biztosra mehettek, és ha sikerélményre volt szükségük csak rendeztek egy razziát, és biztosan begyűjtöttek néhány körözött nehézfiút.
Lucia fellélegzett, amikor hajnali négykor végre kilépett a bár ajtaján. Úgy érezte, hogy a feje egy abroncsba van szorítva, és az abroncs mindjárt szétpattan, és az ő koponyájának a szilánkjait is a helyszínelők szedegethetik össze. Ebben a pillanatban nem volt semmi kívánatosabb a számára, mint egy nagy kád tele forró vízzel, ami a bőrét is leégeti. Még intenie se kellett, és máris a járdához gördült egy ismerős taxi. Mohamed vigyorgó fejjel nyitotta ki a hátsó ajtót, és Lucia becsusszant az ülésre.
Mohamed joggal nevezhette volna magát a KRISTÁLYSZÍV hivatalos taxisának, állandóan a droszton lebzselt, fuvarra várva, és Luciának szinte bérlete volt a taxijára. Kért is volna tőle valami árengedményt, de Mohameddel lehetetlen volt kommunikálni, ugyanis hiányzott hozzá az egyik alapvető szerve, a nyelve. Mohamed Sri Lankából menekült a családjával, ahol a gerillák kitépték a nyelvét. Állítólag még süket is volt, és így tökéletesen megfelelt erre a bizalmi állásra.
Mikor beszállt Mohamed automatikusan átállította az URH-t a rendőrségi frekvenciára, ismerte minden kuncsaftjának az igényét. Lucia nekidöntötte a fejét a fejtámlának, és megpróbált relaxálni, ami nem nagyon akart sikerülni. Túl sok minden történt vele napközben ahhoz, hogy most egy gombnyomásra ki tudjon kapcsolni. A napja egy rendőrségi akcióval kezdődött, a kommandósok egy kábítószer kereskedő bandát kapcsoltak le. Ilyen akcióknál a rendőrök nem örülnek egy civil jelenlétének, de hát neki meg azért vannak jól fizetett informátorai, hogy mindig idejébe megkapja a fülest. Aztán volt egy bankrablása. Semmi különös nem lenne benne, hiszen minden héten több bankrablás is történik, de ez a bankrabló már évek óta szívatja a rendőröket. A rendőrség számára már kezd kínossá válni az ügy, hiszen a bankrabló szemmel láthatóan már velük szórakozik. Azonban ő már tudja, hogy a rendőrök milyen közel vannak a megoldáshoz, gyűlnek az információk, még egy-két akció, és a bankrabló kezén kattan a bilincs.
Este aztán a KRISTÁLYSZÍVBEN volt megbeszélt találkája az egyik informátorával, aki egy képviselőről mondott volna pár zaftos pletykát, fotókkal alátámasztva, de a gazember átvágta, és nem jött el.
Hirtelen, mintha rugó lökte volna előre, kinyúlt, és felhangosította a rádiót, majd sietve előhalászta a noteszt, ráfirkantotta a címet, és Mohamed orra alá nyomta. Mohamed bólintott, és ugyanazzal a mozdulattal megfordította a kocsit. Átszáguldottak a városon. Szerencsére még nem indult meg a forgalom, mert Mohamed nagyvonalúan eltekintett a lámpák jelzéseitől, és abban a pár emberben meghűlt a vér, akik tanúi voltak ennek a hajnali ámokfutásnak. Egy múlt század eleji bérkaszárnya előtt állt meg a kocsi, és Lucia jelezte Mohamednek, hogy várja meg, aki bólintott.
Xxx
A körfolyosón még alig volt forgalom, csak pár kialvatlan ember indult munkába, de ők se figyeltek az ismeretlen nőre. A lakások többségében azonban még nem volt mozgás, és így akadálytalanul jutott el ahhoz a bizonyos lakáshoz. Belökte az ajtót, ami engedelmesen kinyílt. Teljesen hétköznapi lakásba lépett, olyanba, amilyenbe a XXI. -ik századba lépve a középosztály él, semmi extra, de minden kényelemmel felszerelve. És átlagos ízléstelenséggel.
Az előszobából a konyhába lépett, majd a nappaliba jutott. Itt sincs semmi extra, talán a sarokban álló zongorát kivéve, aminek a fedele felnyitva, jelezve, hogy az imént játszottak rajta. Nem, a zongora nem egy átlagos darab. Talán a tulajdonos zene iránti elkötelezettségét demonstrálja. Csodálkoznék is rajta, hogy hová tűnt az, aki csak az imént játszott rajta, ha nem feküdne ott a szoba közepén egy vértócsa közepén.
Sok hullát látott már, és a vér látványát is meg lehetett szokni, de ilyen mészáros munkát még nem látott. Érezte, hogy a gyomra felfordul, és sürgősen meg kell keresnie a fürdőszobát. Miután könnyített magán visszatért a nappaliba, de még kellett egy kis idő, hogy megszokja a látványt. Egészen fiatal lány volt a húszas évei elején. Csak egy őrült tehette ezt vele, döntötte el, ugyanis tapasztalatból tudta, hogy minél nagyobb a vérengzés, annál nagyobb a gyilkos indulat, erre pedig csak egy őrült volt képes. Mintha nem is egy embert öltek volna meg, hanem disznóvágáson lenne. Tudta, hogy most kell megőrizni a hidegvérét, és nem szabad engednie, hogy a látvány kiborítsa. Körbejárta a lakást, hátha talál valamit, amiből megtudhatná az áldozat kilétét, és csak most vette észre, hogy minden fel van forgatva. Mintha a gyilkos nem is őrült lett volna, hanem keresett volna valamit. Érdekes! Egy gyilkos, aki vérfürdőt rendez, majd elkezd kutatni. Valami itt nem stimmel.
Visszament a nappaliba, és egy utolsó búcsúpillantással felmérte a terepet. Tekintete az asztalra esett, ahol egy darab papír volt, mellette toll, mintha csak írás közben zavartak volna meg valakit. Közelebb lépett az asztalhoz, valóban egy félbehagyott levél volt. Gondolkodás nélkül felmarkolta, és zsebre gyűrte a papírt. Épp idejében, mert kint lépések hangzottak fel.
Xxx
Hiába tekintgetett, nem látta a taxit, Mohamed lelépett. Egyáltalán nem volt ez rá jellemző, általában mindig megbízható volt, de most úgy látszik megunta a várakozást, bár az óra szerint negyed óráig se volt távol. Ha jobban belegondolt, nem is bánta, hogy sétálnia kell az imént átélt élmény után. Legalább kiszellőzik a feje.
Az utcán már ott állt a járőr-kocsi, és a bent ülő rendőr jelentett a központnak. Pár perc múlva majd megélénkül a most még csendes, kihalt utca felbolydul, rendőrautók rajzanak elő, de most még csak egy kukás kocsi fordult be a sarkon. Lucia elment a rendőrautó mellett, és még mindig jólesőn megborzongott a gondolatra, hogy az imént majdnem ott fogták. Érezte, hogy felszökik az adrenalin szintje, de nem esett pánikba, hanem gyorsan keresett egy rejtekhelyet, ahol megbújt. Ezeket a pillanatokat szerette a legjobban, amikor "torkában dobogott a szíve". Diákként se azért készített puskákat, mert nem tanulhatta volna meg az anyagot, hanem egyszerűen, mert izgatta a lebukás veszélye. Tanulmányaiból tudta, hogy az adrenalin hasonló hormont választ ki az agyban, mint a drog. Ezek szerint akkor ő egy kábítószeres.
Elhaladtában nem állhatta meg, állhatta meg, hogy szeme sarkából ne sandítson az autóban ülő alakra, aki abban a pillanatban fejezte be a jelentéstételt, és visszarakta a mikrofont, majd az ülésről visszatette fejére a sapkát. A kukás kocsi akkora döndüléssel tüntette el az egyik kuka tartalmát, mint egy pisztolylövés, és még a rendőr is felpillantott.
A kapualjból újabb munkába igyekvők bukkantak elő, és jól megnézték maguknak a rendőrautót, de nem értek rá bámészkodni, és továbbmentek. Néhányan odaköszöntek a kukásoknak, akikkel mindennap ugyanebben az órában szoktak találkozni.
Lucia követte őket a villamosmegállóig, ami a következő utcában volt. Húsz embert számolt meg, akik vele együtt vártak a villamosra, és mikor befutott megrohamozták az ajtókat. Persze, neki nem jutott hely, és így állva volt kénytelen megtenni a két megállónyi szakaszt, amikor átszállt a következő villamosra. Belefutott egy ellenőrzésbe. Meg se próbálta tagadni, hogy nincs jegye, és kifizette a büntetést.
Xxx
Hullának érezte magát, amikor végre hazaért, de a forró fürdőről szó se lehetett, hisz már így is a szerkesztőségi ülésen kellet volna lennie. Egy telefon a főszerkesztő titkárnőjének, és valamit kitalálni, majd egy frissítő zuhany, és ha még utána is csak kóválygunk az álmosságtól, hát egy rövid szundi. A vekkert persze felhúzni, ami könyörtelen ítéletvégrehajtó, és akkor ver fel, mikor a legédesebb álmunk jönne.
A kávé már csak a szerkesztőségben jöhet, egy ízetlen lötty az automatából, de legalább a koffeint nem spórolták belőle ki. Aztán a főszerkesztő-helyettes acsarkodó feje úszik be a képbe, aki azt kéri tőle számon, hogy mért hiányzott a szerkesztőségi ülésről. Tudja, hogy régóta szeretne vele ágyba bújni, és az utóbbi időben egyre nyűgösebb, hogy folyton leszereli próbálkozásait. Persze, nyíltan sose utasította vissza, hiszen óvni kell a férfiak mimóza lelkét, és hát neki is megfelelt ez a helyzet.
A délelőtt hátralevő részében még megírta a holnapi lapba kerülő anyagot, ami már rutinnak számított, fő munkájának a hírek beszerzését, és a kapcsolatok ápolását tartotta.
Megcsörrent a mobiltelefon, és a hajnali gyilkosságról számoltak be. A hivatalos szöveget majd e-mailben kapja meg. Ja, és tíz perc múlva sajtótájékoztató.
Az ebédről megint lecsúszott. Azok persze, akik ilyen lehetetlen időpontokra teszik mindig megebédelnek. Volt már ő sajtótájékoztatón éjfélkor is, amikor a jelenlévők fele bóbiskolt. Aztán persze rájött ennek is a trükkjére. Az újságírók ilyenkor kevésbé harciasak, kevésbé tesznek fel kényes kérdéseket. Egy gyomorsav-túltengéses újságíró már az ebédre gondol, és nem arra, hogy milyen keresztkérdésekkel keseríthetné meg az illetékesek életét. Lehet, hogy ezt is tanítani kéne az újságíró-iskolán?
Xxx
Kíváncsian várta a sajtótájékoztató kezdetét, ami persze megint csúszott vagy fél órát, de legalább volt ideje elmajszolni a hamburgert, amit magával hozott. A terembe alig néhányan lézengtek, jobbára még nála is fiatalabb kollégák. Az idősebbek már nem bírták a strapát, és inkább az ebédet részesítették előnyben. Lehet, hogy tíz év múlva én is ilyen leszek, kérdezte önmagát rezignáltan.
Most azonban még kíváncsi volt, hogy vajon a rendőrség mennyit tud a lányról. Mert ő még a nevét se tudta, még egy fényképet se talált róla a lakásban, ami így utólag belegondolva mégiscsak furcsa. Lehet, hogy a gyilkos szándékosan tüntetett el minden emléket? Lehet, hogy szerelmi gyilkosságról van szó?
Végre feltűnt a gyilkossági csoport vezetője, magasan a legjobb képű rendőr a palotában. Miklós tulajdonképpen egy sármőr volt, aki pontosan a tudatában van annak, hogy milyen hatással van a nőkre. Lucia is számtalanszor illegette már magát előtte, és úgy érezte, hogy ha ő kérné a bugyija is magától csúszna le. A másik azonban nem reagált epekedő pillantásait, vagy úgy tett, mintha nem venné észre a szituációt. Végül is dühösen felhagyott a próbálkozásokkal, azzal, hogy valamelyik férfikollégája bizonyára nagyobb sikerrel járna. De ami igaz az igaz, még most is megdobbant a szíve valahányszor csak meglátta.
A meggyilkolt lányt Tavasz Friderikának hívták, 20 éves volt, és a zeneakadémián tanult. Fényképet is mutattak róla, és tényleg nagyon szép volt. Zöld szemei mágnesként vonzhatták a férfiakat, és Lucia úgy gondolta, hogy a középkorban a papok ilyen nőket küldhettek a máglyára, mert megbabonázták a férfiakat. Szerencsétlen nők nem tehettek róla, hogy olyan hatással voltak a férfiakra, ami még a papok hatalmát is veszélyeztette. Igen, erről a nőről elképzelhető, hogy megőrjített egy férfit, aki aztán megölte.
Xxx
A sajtótájékoztatónak vége, szinte egyetlen újságírónak se volt kérdése, inkább más ügyekről tettek fel kérdéseket, amelyek jobban foglalkoztatták a közvéleményt. Tettek fel kérdéseket a tegnapi akcióról. Ugyanis elterjedt a hír, hogy lövöldözés is volt, és az akciófilmeken nevelkedett emberek képzeletében egyből megjelent Mel Gibson, ahogy leszámol a rosszfiúkkal.
A nyomozók végül megunták a sok dilettáns kérdést, és faképnél hagyták a sajtó tisztelt képviselőit. Lucia is elindult kifelé, a noteszében már ott volt minden lényeges adat feljegyezve. Elgondolkozva ment a kijárat felé, amikor egy hang megszólította. Először még nem is reagált, és a hangnak meg kellett ismételnie kérdését.
-Ráérne egy kávéra?
Lucia felpillantott, Miklós állt előtte, és kisfiús mosolyával rávillantotta mind a hatvanhat hófehér fogát. Lányos zavarában azt se tudta, hirtelen mit is válaszoljon, végül azért csak elhebegett egy perszét.
Xxx
A kávéból végül ebéd lett, mert mint Miklós mondta, végül is miatta nem ebédelhetett. A földszinten volt egy étterem, ahova beültek, és Miklós rendelt neki. Meg kell adni, nem az árlistát nézte, de aztán az is az eszébe jutott, hogy valószínűleg ez az ebéd is költségtérítéses, és ez a gondolat valahogy elrontotta a romantikus hangulatot. Miklós megköszörülte a torkát, mint aki tósztot készül mondani, és figyelmet kér.
-Érdekes, hogy a mai tájékoztatón csupa második vonalbeli újságíró volt jelen, egyedül maga volt ott az ország legjelentősebb lapjától.
Kihozták az aperitifet, Lucia hagyta, hogy a másik hova fog kilyukadni.
-Furcsa, hogy egy ilyen jelentéktelen gyilkossági ügyben személyesen jön el a sajtótájékoztatóra.
Érezte, hogy valamit válaszolnia kell, ha nem akar gyanúba keveredni.
-Istenem, hát ilyen lelkiismeretes vagyok. Már az iskolában is kihasználtak a tanárok, és folyton külön feladatokat varrtak a nyakamba.
Miklós úgy tett, mintha nem vette volna észre Lucia szarkazmusát.
-A jelek szerint a hajnali gyilkosság helyszínén a mi embereinket megelőzve járt még valaki.
Luciának beszaladt az aperitif, és hosszú percekig tartott a köhögési roham. Milyen naiv is volt, ha azt hitte, hogy a férfi minden hátsó szándék nélkül, csak az ő két szép szürkés zöld szeméért meghívta.
-A tanúk szerint kora hajnalban, még a rendőrök előtt egy nő járt a lakásban. Sajnos, leírást nem tudtak róla adni, mert a nő gondosan úgy mozgott, hogy mindig árnyékban maradjon az arca.
Miklós a szemébe fúrta a tekintetét, és ő úgy érezte magát, mint az a kígyó, akit épp a kígyóbűvölő hipnotizál.
-Van valami különleges oka, hogy ezt éppen nekem mondta el?
Mikor kiejtette ezt a mondatot, már akkor tudta, hogy nem kellett volna. Legjobb neki ötven méteres távolságban maradni a férfitól, mert mikor közelebb kerül hozzá halmozza a hülyeségeket. Miklós újfent rávillantotta hibátlan fogsorát, és nem válaszolt semmit.
Xxx
Végre ez a nap is véget ért ez a nap is, és ő hazaért, úgy éjfél körül. Az utóbbi időben ritkaságszámba ment ilyen hamar szabadulni az igából, olyannyira, hogy nem is emlékezett rá, mikor fordult ez elő utoljára vele. Mindenesetre, ha ritka, annál öröm-telibb esemény, és már az ajtóban megszabadult a lábát agyongyötrő cipőktől. Aztán a fürdőszoba felé vette az irányt, és megengedte a forró vizet, amely vastag sugárba ömlött a kádba. Kiment a konyhába, és két szendvicset csinált magának, majd a nappaliba ment. Ruhájától útközben szabadult meg, míg végül csak a bugyi és a melltartó maradt rajta. Belevetette magát a legmélyebb fotelbe, és a tálcát a szendvicsekkel az asztalkára tette.
Újra a hajnali házban járt. Tisztán emlékezett a körfolyosóra, minden apró részletre, még azokra az alakokra is, akik elhaladtak mellette, és ő mindig gondosan az árnyékba húzódott, hogy ne tudják megjegyezni az arcát. Fogalma sem volt, hogy mit keres itt, és mért is olyan elővigyázatos, mintha csak az ösztöne súgta volna, hogy jöjjön ide, és legyen óvatos.
Egyszer csak bepillantott az egyik lakás ablakán, és meghűlt ereiben a vér. Egy férfit és egy nőt látott a lakás, akik szemmel láthatólag veszekedtek. A fiatal nő háttal állt az ablaknak, és egy heves mozdulattal ellökte a férfit, akinek az egyik karja mindeddig a háta mögött volt. Most azonban felemelte, és a kezében egy hosszú pengéjű kés villant meg, amilyennel a kenyeret szelik. Lesújtott vele a nőre, majd még egyszer. A nő nekiesett az asztalnak, majd lecsúszott a földre, vércsíkot húzva maga után. A férfi azonban még ennyivel sem elégedett meg, mert lehajolt, és tovább szurkálta a földön fekvő nőt. Lucia már nem is számolta, hogy a férfi hányszor szúrt, a vér bőven fröcsögött mindenfelé, és a végén olyan lett, mint a böllér disznóvágás után.
Aztán felpillantott, szemében ott lobogott az őrület lángja. Észrevette Luciát, aki ott állt dermedten, és őt figyelte. Lassan felemelkedett, és elindult felé maga elé tartva a véres kést, amelynek pengéjéről még csöpögött a vér. Lucia még most is csak állt ott sóbálvánnyá merevedve. Időközben valami gonosz varázslat eltüntette közülük a falat, így a férfi már karnyújtásnyira megközelítette, mikor sarkon fordult, és futni kezdett. A férfi ott loholt a sarkában, és ha pár centivel megközelíti a hátába vágja a kést. Ugyanazok mellett az emberek mellett haladt el, akikkel idejövet találkozott, de ők ügyet se vetettek rá, ugyanazzal a zavaros tekintettel mentek tovább, ami még őrizte az éjszakai álmot.
Xxx
Nem tudta volna megmondani, hogy mi ébresztette fel, csak arra emlékezett, hogy nyomasztó álmai voltak. Gyakran voltak rémes éjszakái, lidércnyomásos álmok gyötörték, amit szakmai ártalomnak könyvelt el. Nem könnyű napközben véres hullákkal dolgozni, rémdrámákkal szembesülni, aztán éjszaka békésen álomra hajtani a fejünket. Bár valamikor még az első szerkesztője azt mondta, hogy idővel ezt is meg lehet szokni, de nála úgy látszik még nem érkezett el ez az idő. Ezért aztán ő úgy védekezett, hogy megpróbálta a lehető legkevesebb időt alvással tölteni. Azonban hosszú távon ez is kivitelezhetetlen volt, és időnként ájulásszerű álomba zuhant.
Amint magához tért annyira, hogy már képes volt gondolkozni visszaidézte, mi is volt az utolsó ténykedése mielőtt elnyomta az álom. A víz! Igen, tisztán emlékezett rá, hogy mielőtt elaludt még megengedte a vizet a fürdőszobában. Most azonban hiába hegyezte a fülét, nem hallott vízcsobogást, pedig azóta a víznek el kellett volna öntenie a lakást.
A biztonság kedvéért azonban kiment a fürdőszobába, hogy utánanézzen a dolgoknak. A kád színültig volt vízzel, de a csapot elállította valaki az utolsó pillanatban. Nem tudott róla, hogy az utóbbi időben alvajáró lett volna, pedig az egésznek ez az egyetlen észszerű magyarázata. Visszament a nappaliba. A tálca a szendvicsekkel a földön hevert. Ebben a pillanatban villámcsapásként érte a felismerés. "Úristen, járt itt valaki!" Összerándult a gyomra a gondolatra, hogy amíg aludt valaki járt a lakásában, betekinthetett a legrejtettebb dolgaiba. Hirtelen elhatározással végigjárta a lakást, és bár látszólag minden a helyén volt, de az ő női szeme mégis észrevett pár apróságot. Például, nem volt por ott, ahol már hetek óta nem takarított. Bárki volt is a hívatlan látogató, rendmániás lehetett, vagy talán csak nem akarta, hogy látogatásának nyoma maradjon? És vajon megtalálta, amiért jött? Tényleg, miért jött?
Próbált visszagondolni, hogy milyen ügyei vannak, ami esetleg felkelthette egyesek érdeklődését. Csak egy ilyen ügyre tudott gondolni. Arra a korrupciós ügyre, amibe egy képviselő is belekerült. Ennek az ügynek az iratait viszont a szerkesztőségben tartotta, pont az ehhez hasonló esetek elkerülése végett.
Xxx
Másnap jókor reggel érkezett a szerkesztőségbe. Az értekezlet előtt még szerette volna átnézni a korrupciós ügy iratait. Ha valakinek ennyire rálépett a tyúkszemére akkor jó lesz siettetni az ügyet mielőtt a másik fél lépne. Nem voltak illúziói a szakmájával kapcsolatban. Tudta, hogy milyen alkuk mozgatják a háttérben, és csak idő kérdése, hogy az ő bőrére is megkössék a maguk kis alkuját. Ő azonban ezt nem engedi, neki kell először lépnie. Még ma felveszi a kapcsolatot az informátorával, és ha tovább járatja vele a bolondját, hát megbánja.
Ült az irodában és húzogatta az íróasztal fiókjait, mert már nem emlékezett, hogy hova rakta azokat az átkozott iratokat. Egy levél, amit a tegnap hajnali gyilkosság helyszínén talált. Kisimította a papírt, amit akkor galacsinná gyűrve vágott zsebre, aztán a fiókba tette. Gondolatban felidézte a gyilkosság helyszínének a képét, ami most vörösben ugrott be neki, vélhetően a rengeteg vér miatt. Mintha a falak is véresek lettek volna, pedig nem. Erre tisztán emlékezett.
Elkezdte olvasni. Egy szakítólevél volt, de eléggé zavaros, kusza mondatok. Valamikor tanult grafológiát, és most a kézírásból tisztán láthatta, hogy milyen zaklatott lelkiállapotban volt a levél írója. A papíron felszáradt könnycseppek nyomai voltak láthatók. Mondat közepén váltott témát, félbeszakítva előző gondolatmenetét. Így cikáztak a gondolatok követhetetlen összevisszaságban, míg végül a levélnek hirtelen vége szakadt. Nyilván egy váratlan látogató zavarta meg, aki végül a gyilkosa lett.
Letette a papírt, mert hirtelen egy gondolat villant az eszébe. Lehet, hogy a tegnapi látogatója nem is a korrupciós ügy iratait, hanem ezt a levelet kereste? Végül is a korrupciós ügyben már hetek óta nyomoz, miért pont most jutott volna az eszébe valakinek, hogy kutasson utána. Akkor már valószínűbb, hogy a gyilkos rájött, mégse végzett eléggé alapos munkát, amikor eltüntette a nyomokat, sőt. Sokkal valószínűbb, hogy megzavarta a gyilkost. Megborzongott a gondolatra, hogy ezek szerint egy lakásban tartózkodott a gyilkossal, aki őt is ugyanúgy megtámadhatta volna.
Ez már az ő idegeinek is sok volt, és hirtelen a feje is megfájdult. Elindult, hogy valamelyik kollégájától lejmoljon egy aszpirint. A kultur rovat vezetőjéről tudta, hogy heveny hipochonder, és egy kisebbfajta patika nélkül ki se mozdul otthonról. A kávé automata előtt már hosszú sor állt, csupa kialvatlan szemű újságíró, és mikor végre sorra került már kiürült az automata. Dühösen ment át a kóla automatához, és kólával vette be az aszpirint.
Xxx
Megkezdődött az értekezlet, és ő maga elé húzott egy papírt és firkálgatni kezdett. először csak kriksz-krakszokat, amiből aztán fokozatosan kialakult egy karikatúra. Máskor szórakoztatta ez a tevékenység, hogy kollégáiról készített karikatúrákat, de most valahogy elkalandoztak a gondolatai. Végül aztán abbahagyta a rajzolást. A rá váró napra gondolt, és a feladatokra, amelyeket el kell végeznie. Először is felcsörgeti azt a disznót, és újabb találkozót beszél meg vele. Lehet, hogy csak több pénzt akar kicsikarni belőle. Aztán gondolatai a tegnap hajnali gyilkosságra terelődött. Mi is az, amit eddig tud?
Áldozat neve: Tavasz Friderika
Életkora: 20 év
Vélhetően egyedül élt, hiszen a lakásban semmi jele nem volt annak, hogy más is lakott ott. Legközelebbi teendője az lesz, hogy feltérképezi a lány baráti körét, beszél a szomszédaival. Még ma újra elmegy abba a házba. Persze óvatosnak kell lennie, nem szeretne belefutni az egyik nyomozóba, még kínos kérdéseket tehetne fel. Miklós szavai elárulták, hogy amúgy is gyanakszik rá, és köszönhetően a saját hülyeségének gyanúja csak megerősödött. Még mindig remegett a dühtől, hogy úgy viselkedett a férfi közelében, mint egy hülye tini-lány az első randevún. Elvörösödött, dadogott, nem találta a szavakat, nyeglén viselkedett. Szóval, nem úgy, mint egy harminc éves nő, hanem mint egy tizenöt éves csitri.
Arra eszmélt, hogy a szomszédja jó erősen a bokájába rúg. Odapillantott, és már éppen vissza akarta adni a rúgást, amikor a nevét hallotta. A főszerkesztő szólította, és a korrupciós ügy iránt érdeklődött, hogy megvan e az anyag, amit a holnapi számba ígért. Pironkodva kellett elismernie, hogy átverték, és az anyag késni fog, mire egy bosszús szemöldökráncolás volt a válasz.
Xxx
Épp azon filozofált, hogy milyen élvezettel fogja megropogtatni informátorának a mogyoróit, ha egyszer a kezébe kerül, amikor valaki hátulról megkocogtatta a vállát. Ica volt az a belügyi rovat felelőse, aki a vörösnek egy olyan árnyalatában pompázott, ami már nem is létezett. Azzal szokott dicsekedni, hogy a fodrásza direkt az ő számára keveri ki ezt az árnyalatot. Tudta róla, hogy mennyire utálja, legszívesebben egy kanál vízben megfojtaná, mert féltékeny rá a főszerkesztő-helyettes miatt, most azonban negédes mosolyt erőltetett magára, és úgy csicseregte.
-Remélem, de olyan elgondolkozott voltál, hogy nem hallottad meg, amikor a főnök szólított.
A bokája még mindig sajgott, és tudta, hogy ha a másik tudott volna kétszer akkorát rúgott volna beléje, így aztán csak annyit válaszolt, hogy a fociban az ilyen rúgásokért szokták a bírók a piros lapot felmutatni.
Xxx
A telefon kicsöngött, de a hívott fél nem jelentkezett. Megvárta míg legalább nyolcszor kicsöng, aztán dühösen zsebre vágta a mobilt. Reggel óta ez volt a tizenötödik próbálkozása, hogy felvegye a kapcsolatot az informátorával, de mindig hasonló eredménnyel járt. Ha nem lett volna úrilány, aki szüleitől gondos nevelést kapott, olyat káromkodott volna, hogy a taxis haja az égnek áll, pedig hát sokat megélt, öreg motorosnak látszott.
A taxi megállt a ház előtt, ahol tegnap hajnalban járt utoljára, és ő mielőtt kiszállt, még körülnézett, vajon nincs e a környéken rendőrautó. Csak ezután fizette ki a taxist, valami okból extra borravalót adott neki.
Nem tudta miért, de olyan izgatott volt, mint utoljára az érettségijén, amikor az előző éjszakát átbulizta társaival. Elhaladt a lakás előtt, ahol tegnap hajnalban a gyilkosság történt, és becsöngetett a szomszéd lakás ajtaján. Számolt magában, mint mindig, ha ideges volt, és mikor már százig elszámolt, újfent megnyomta a gombot. Szinte azonnal kinyílt az ajtó, és az öregasszony végigmérte, majd a válla fölött visszaszólt.
-Valami puccos hölgyike van itt.
-Engedd be!
A hang valahonnan a lakás mélyéről jött, és mikor az öregasszony félreállt, ő egyből a konyhába lépett. A hang még beljebb invitálta, és ő belépett a szobába, ahol egy öregember ült az ablak mellett egy hintaszékben. Lábát egy lavórban áztatta, ölében pedig egy kockás törülköző feküdt. A székre mutatott, ami fél méterre volt a hintaszékétől, majd ingerült mozdulattal hessegette ki az öregasszonyt, aki bejött utána a szobába.
-Szegény, boldogult feleségem húga. Kicsit kótyagos, de főzni azt jól tud. A szülei halála óta él velünk.
Lucia felsóhajtott. Tapasztalatból ismerte ezeket az embereket, akiknek az egész élettörténetét végig kell hallgatni, mielőtt valami használható információt ki lehet húzni belőlük.
-Áldott jó asszony volt a feleségem, három éve ment el, és én egyedül maradtam. Tudja, volt egy fiunk, de ő tizennyolc évesen a katonaságnál öngyilkos lett.
Lucia sűrűn bólogatott, de közben gondolatban egész máshol járt. A lány képe lebegett lelki szemei előtt. Az a fénykép, amit tegnap a sajtótájékoztatón mutattak. Volt valami különös abban a képben, de mi is? Igen, megvan! A lány valami furcsa pózban volt látható a képen. Félrebillent fejjel nézett a kamerába. Vagy valakinek a vállára hajtotta a fejét? Igen, ez az! Valakinek a vállára hajtotta, csakhogy ezt a valakit levágták a képről!
Xxx
Az öregúr elhallgatott, és várakozva nézett rá apró gombszemeivel, de ő csak percek múlva kapott észbe. Egy teáscsésze is volt előtte, bár nem tudta volna megmondani, hogy mikor tették eléje.
-A kisasszony ugye a tegnapi gyilkosság miatt jött?
-I-igen -válaszolt zavarodottan.
Az öregurat láthatóan kielégítette ez a válasz.
-Tudja kisasszony, csendes ház volt ez. Néha egy kis családi perpatvar, hangoskodás a gangon. Úgy húsz évvel ezelőtt elkezdtem valamiféle krónikát írni, de aztán kénytelen voltam abbahagyni, annyira nem történt itt semmi. Miről írtam volna? Hogy Kovácsné megint veszekedett az urával, vagy hogy a Kovalik részegen kizavarta a családját a lakásból, és a rendőröknek kellett közbeavatkozni?
-De ha jól értem, a helyzet megváltozott?
Az öregúr bólintott.
-Mikor az a lány ideköltözött, elkezdett ide egyre több idegen járni.
-A kurva.
Ezt már az öregasszony mondta, aki az ajtóban állt, és figyelte beszélgetésüket.
-Hát igen. Maris azt akarja mondani, hogy főleg férfiak jártak hozzá. Igen jól öltözött urak, szép nagy autókkal. De hát fiatal volt, szép is. Istenem, de szép is volt. A férfiak úgy koslattak utána, mint a bak kutyák a tüzelő szuka után - már meg ne sértsem kisasszony. Az asszonyok a házban folyton szegény lányon köszörülték a nyelvüket.
-És mit pletykáltak róla az asszonyok?
Az öregúr egy morzsát csippentett fel az ölében fekvő törlőkendőről, és jóízűen lenyelte.
-Tudja kisasszony, nemigen törődöm én az ilyen asszonyi locsogással. Bizony, még Marist is megszidom, ha rajtakapom, hogy az asszonyokkal sustorog.
-Azért valamilyen pletykát mégiscsak kell, hogy tudjon, - mondta ingerülten Lucia. - Mit mondott a nyomozóknak?
Az öregúr meghökkenve nézett rá.
-A nyomozóknak? Bizony, tegnap nagy volt itt a sürgés-forgás, de aztán eltűntek. Én azt hittem, hogy a kisasszony valami nyomozóféle.
Xxx
Ült a taxiban, és merőn bámult maga elé. Pár perce kapta a szerkesztőségben a hírt, hogy megtalálták az informátorának a holttestét. Egy kavicsbányában talált rá egy kisfiú, aki arra sétáltatta a kutyáját. A kavicsbánya a város szélén volt. Körülbelül száz méterre lerobbant családi házak voltak, a másik felén pedig már a várost körülölelő autópálya húzódott. Felmutatta sajtóigazolványát a posztoló rendőrnek, aki továbbengedte. A lezárt területen kívül bámészkodók ácsorogtak. Egy zokogó kisfiút a szülei nyugtatgattak. Pár méterre tőlük egy kutya rángatta a pórázt, amit egy rendőr tartott.
Egyenesen a helyszínelő csoport vezetőjéhez ment, akitől nem messze feküdt a letakart hulla. A férfi egy zsebkendővel törölgette a kezét.
-Csúnya egy eset, a szerencsétlent agyonverték. Nuncsakut használtak, és nem sok maradt az arcából. Még jó, hogy volt egy jellegzetes forradás a bal mellbimbó felett, amiből az orvos azonosítani tudta.
A nyomozó látásból ismerte Luciát, ezért is volt ilyen beszédes.
-Megnézhetném?
-Nem tanácsolnám.
-Én mégis szeretném.
A nyomozó megvonta a vállát, és intett a rendőrnek, aki felhajtotta a papírt. Luciának elég volt egy pillantás, hogy megszabaduljon az ebédtől.
-Én figyelmeztettem. Ismerőse?
Lucia bólintott.
-Tegnap lett volna találkozónk.
-Nem csoda, hogy nem ment el. Az orvos szerint már egy hete fekszik itt.
Xxx
Amint a lakásba lépett gondosan eltorlaszolta a bejáratot. Nem akart úgy járni, mint a tegnap éjszakai hívatlan látogatóval. Még most is kiverte a veríték, ha arra gondolt, hogy miközben ő egy szál semmiben aludt a fotelben egy idegen férfi járkált a lakásában. Nem, nem az erkölcsét féltette. Különben is, amilyen az ő szexuális élete az utóbbi időben, hát az holtbiztos, hogy feldobná egy kis erőszak. Az a gondolat volt a számára elviselhetetlen, amire mindig kényes volt, hogy valaki teljesen ismeretlenül meglesheti a legtitkosabb dolgait is. Ez a látogatás arra volt jó, hogy felerősítse paranoiáját, ami az ő munkájában amúgy is szakmai ártalomnak számított.
Miután végzett a biztonsági teendőkkel, kiment a konyhába, és a hűtőből kivett egy sört. Leült az asztalhoz, és percekig csak ült ott, gondolattalanul, mert már gondolkozni se volt ereje. Csak bámult maga elé, de nem látott semmit, és olyan volt az egész, mint valami testen kívüli élmény. Tisztán látta a konyhát, de valahonnan felülről, és saját magát is.
Aztán kisurrant a konyhából, át a városon, egy házig, ami valamiért olyan ismerősnek tűnt, de most nem ért rá ezen gondolkozni, mert máris suhant fel a lépcsőn. A lépcsőház kísértetiesen kihalt volt, és ő kisuhant egy körfolyosóra. Sötét ablakok előtt suhant el, aztán megállt egy kivilágított ablaknál. Ott lebegett az ablak előtt, és benézett. Bent egy férfi kutatott, mintha betörő lett volna, és széthajigálta a holmikat. De mégse. Mintha csak direkt csinálta volna, és minél nagyobb rendetlenséget akarna. A férfin kesztyű volt, és mintha nem fejetlenül végezné a dolgát, hanem lenne benne bizonyos módszeresség. Mintha keresne valamit, és mikor megtalálta azt a bizonyos holmit, zsebre vágta. Átment a másik szobába, ahol egy lány feküdt vértócsában, majd kilépett a lakás ajtaján. Sajnos nem látta az arcát, mikor elhaladt mellette, mert a haja az arcába lógott.
Xxx
A zeneakadémia épülete még a múlt században épült klasszicista stílusban, és a város ékköve volt. Az épület előtti tér a nap valamennyi szakában forgalmas volt, és a szerelmespárok hagyományosan az ország legnagyobb zeneszerzőjének a szobránál szoktak randevúzni.
Lucia a rektori hivatalban kikérte a hallgatók névsorát, és csakhamar megtalálta, amit keresett. Tavasz Friderika a zongoratanszék másodéves hallgatója volt. Amikor a tanára után érdeklődött a titkárnő csak széttalálta a kezét.
-A tanár úrról sajnos egy hete semmit se tudunk.
Ez tehát nem jött össze, ám nem adta fel olyan könnyen. A rektorral akart beszélni, aki viszont házon kívül volt, és csak két óra múlva tudta fogadni. Úgyhogy Lucia úgy döntött, hogy visszamegy a szerkesztőségbe.
Az elmúlt napok nyomozásának köszönhetően noteszében gyűltek az adatok Tavasz Friderikáról. Így jutott el a zeneakadémiára is, ahova a lány járt. Ahogy egyre mélyebbre hatolt úgy találta magát szembe újabb és újabb kérdésekkel, amelyekre majd neki kell megkeresnie a válaszokat. Két kérdés izgatta a legjobban: Vajon miért állítatta le a rendőrség a nyomozást, és ki látható azon a félbevágott képen? Furcsa, hogy egy gyilkossági ügyben délben még sajtótájékoztatót tartanak aztán pár óra múlva leállítják a nyomozást. A hivatalos magyarázat az volt, hogy azért, mert nem lehet gyilkosságról beszélni. A boncolás ugyanis megállapította, hogy az áldozat nem a késszúrásokba halt bele, hanem a szerencsétlen esésbe, amikor beütötte a fejét az asztal sarkába. Tehát az ügy háztartási balesetként értelmezendő, bizonygatta a szóvivő, és Lucia nem tudta eldönteni, hogy sírjon e vagy nevessen.
Xxx
Délután visszatért a zeneakadémiára, és a rektor ezúttal fogadta. Kissé kövérkés, de barátságos férfi volt, aki látható vaksisága ellenére nem viselt szemüveget, és ezért állandóan hunyorgott.
-Egyik diákjukról, Tavasz Friderikáról szeretnék érdeklődni.
-Igen, igen, mindnyájunkat lesújtott a hír, amikor értesültünk a hírről, -bólogatott a másik. -A rómaiak azt mondják: nomen est omen, és ez tökéletesen ráillett Friderikára. Nemcsak a neve volt Tavasz, de ő maga volt az élet. Az ember kivirult a közelében. Erről azonban többet mondhatna önnek a tanára Justin Dupin.
A rektor sokat sejtetően elmosolyodott, és mosolyában mintha valami kajánság is lett volna.
-Nem tudni, hogy mi nyűgözte jobban le a tanítványában, a tehetsége e vagy a női kisugárzása.
-De a titkárnő mintha azt mondta volna, hogy ez a Dupin úr már egy hete nem volt bent.
A rektor arca elkomorult.
-Nos igen. Egy hete nem reagál a hívásainkra, sőt, én magam voltam kint nála, de a lakásában semmi mozgás. A szomszédok szerint elutazott. Gyakran fordul elő az ilyesmi, hogy hetekre eltűnik, aztán amikor előkerül, úgy üdvözöl, mintha csak tegnap váltunk volna el. De hát Dupinról van szó, és nála semmi szokatlan nincs ebben.
Xxx
A presszó közvetlenül az akadémia mellett. Szerencsére ezt még nem alakították át amerikai típusú gyorsétteremmé, és megmaradt annak a régimódi műintézménynek, ahol minimális fogyasztással eltölthette bárki az idejét a barátaival. Délutánonként a tanítás befejeztével a helyiség tömve volt diákokkal, és ő is kiválasztott egy társaságot, amelyik két összetolt asztalnál foglalt helyet. Nyílegyenesen az asztalhoz ment. Leülni nem tudott, mert már így is ketten ültek nem egy széken, a bátrabb lányok pedig egyszerűen a fiúk ölébe ültek.
Megállt az asztalnál, és várta, hogy majdcsak felfigyelnek rá, ami hamarosan be is következett. A társaság egyik hímnemű tagja olyan vetkőztető pillantással mérte végig, hogy az már botrány volt, és legszívesebben lekevert volna neki egy pofont. Ehelyett rámosolygott.
-A rágót köpd ki, ugyanis a rágógumis kisfiúknak semmi esélyük nálam.
A fiú annyira meghökkent, hogy zavarában lenyelte a rágót, társai pedig felnevettek.
-Így is jó, -bólintott Lucia.
A fiú most már olyan vörös volt, mint a főtt rák, a szomszédja pedig rászólt.
-Add át a helyed a hölgynek, bunkókám!
A fiú szó nélkül állt fel, és igyekezett észrevétlen maradni. A társaság egyik lány tagja szólalt meg.
-Most már nem bánnánk, ha bemutatkoznál.
-Újságíró vagyok, és azért vagyok itt, hogy minél többet megtudjak tőletek Tavasz Friderikáról.
A név megtette a hatását, a jelenlevők arcáról az érzelmek egész skálája volt leolvasható.
-Gondolom, ismertétek, ő is az akadémiára járt.
-Szinte csak látásból..
-Beképzelt picsa volt, akinek mi nem voltunk elég jók, -fakadt ki az egyik lány. -Hát nem ez az igazság, srácok?
Megerősítést várva nézett körül, de a többiek mind lesütötték a szemüket. A lányt azonban már nem lehetett leállítani.
-A kis sznob kurva különbnek tartotta magát nálunk, pedig mindenki tudta, hogy csak egy ócska lotyó.
A levegő a kirobbanás után fagypont alá esett, majd egy másik lány szólalt meg.
-Az igazság az, hogy sose foglalkozott velünk, őt csak az idősebb férfiak érdekelték. Persze, a fiúk többsége szerelmes volt belé, és mi lányok állatira féltékenyek voltunk rá. Senkinek se kellemes az a tudat, hogy a fiúja egy másik lány után ácsingózik.
-Persze, nála senkinek se volt esélye, ha nem volt a számláján legalább tíz millka.
-Az elején valami bazi nagy limuzin furikázta, és mi azt hittük, hogy valami irtó fejes gyereke. Csak később derült ki, hogy a kocsi a szeretőjéé.
Lucia fülei egyszeriben megnyúltak.
-És, megtudtátok, hogy ki ez a szerető?
-Csak amikor szakítottak, akkor tudtuk meg, hogy valami maffiózóval járt. Onnan tudtuk meg, hogy szakítottak, hogy nem láttuk többet a limuzinnal jönni.
-Mikor történt ez?
-Úgy fél éve?
A fiú, aki ezt az időpontot mondta, megerősítésért a többiekre nézett, és ők sűrűn bólogattak.
-És miért szakítottak?
Erre a társaság tagjai csak a vállukat vonogatták. Végül az előbbi rosszindulatú lány szólalt meg.
-Talált egy másik balekot, aki gazdagabb volt.
-Nem hiszem, -hurrogta le valaki. -Az utóbbi időben már nem láttam rajta feltűnően drága, extravagáns cuccokat.
Xxx
Délután ott járt Justin Dupin lakásán, de már csak egy tökéletesen üres lakást talált, ahonnan már a bútorokat is kihurcolták, és már a kiadó tábla is ki volt rá akasztva. A házmester, aki felkísérte, azt hitte, hogy egy reménybéli bérlővel van dolga, és lelkesen ecsetelte a lakás előnyeit. Lucia hiába bizonygatta, hogy ő nem szándékozik itt lakni, mert ez túl drága lakás az ő pénztárcájának. Végül is egyszerűen faképnél hagyta a házmestert, mielőtt még rábeszélné, hogy bérelje ki a lakást.
Jóval elmúlt éjfél, mikor végre hazajutott, és óvatosan, tapogatózva haladt a lépcsőházban, mert persze a villany most se működött, jóllehet minden hónapban épp elég magas lakbért fizetett. Ezen mérgelődött egy sort, mígnem rájött, hogy kezd pont úgy viselkedni, mint azok a korabeli nők, akiket tíz évvel ezelőtt vénlányoknak tartott. De hát ő nem vénlány, hanem egyszerűen egy singly, egy független nő, aki élvezi a függetlenséget. Azzal álltatta magát, hogy ez az állapot csakis tőle függ, és bármikor változtathatna rajta. Csakhogy ez önbecsapás volt, mert abban a versenyben, amit a nők a jó pasikért folytatnak ő már csak a második sorból indulhat. Hogyan is vehetné fel a versenyt a feszes fenekű, duzzadó mellű húsz évesekkel. Valahol az emlékei mélyén rémlett, hogy valamikor ő is ilyen volt, és ezt még képekkel is tudta bizonyítani. Ezek a képek ott voltak a lakásán, de az utóbbi időben egyre gyakrabban fordult meg a fejében, hogy meg kellene őket semmisítenie, vagy legalábbis a nemzeti bank páncéltermébe elzárni, mert túl deprimáló volt a látvány, hogy valamikor milyen jól nézett ki.
A lakás előtt a kulcsot keresgélte, amikor a szemközti árnyékból egy alak vált ki. Halkan felsikoltott.
-Bocsásson meg, nem akartam megijeszteni.
Lágy bariton, cseppet sem olyan, mint egy éjszakai támadóé. Persze, hogy nem, mikor ez az a fiú, akit délután a presszóban megalázott. Csak nem azért jött, hogy elégtételt vegyen?
-Ha máskor az életemre tör válasszon kíméletesebb módszert. Teszem azt döfjön egy kést a hátamba.
-Én csak magára vártam.
-Bármi is az, amiért rám várt, bent kényelmesebben elintézhetjük.
Végre megtalálta a kulcsot, és kinyitotta az ajtót. Volt benne némi bizonytalanság, de végül betessékelte a fiút.
Xxx
Mikor végre lámpafénynél is megnézte a fiút megdöbbentően jóképűnek találta. Kisfiús báj, ami párosul egy kamasz szemtelenségével, és formás popsi, hogy az embernek kedve lett volna a térdére fektetni, és elfenekelni. A haszontalan kisfiú!
Persze, ennél bujább gondolatai is voltak, de igyekezett féken tartani fantáziáját. A cél lebegett a szeme előtt, hogy minél többet szedjen ki a fiúból, a szórakozás ráér azután is.
-Akkor hallgatlak.
Sikerült úgy viselkednie, mint a tanárnőnek, aki a diákját kéri számon, de a fiú ebből szerencsére semmit se vett észre.
-Erikáról van szó, tudja így hívtuk magunk között.
-Kik ezek a "magunk közt"?
-Mi fiúk, gyakran beszéltünk róla. Tudja, a lányok féltékenyek voltak rá, ezért se szerették. Egész más volt, mint ahogy leírták.
Ismerte az ilyen érzést, a gimnáziumban neki is volt egy osztálytársa, akit minden lány gyűlölt, mert minden fiúval flörtölt.
-Valójában kedves lány volt, és nem beképzelt. A lányokhoz nem tudott közel kerülni, mert vetélytársnőnek tekintették, és ha barátkozni próbált velük rögtön arra gondoltak, hogy a barátjukat akarja lenyúlni. Így hát maradtunk mi fiúk, velünk beszélgetett. Persze, ha egy fiú szóba állt vele az a lányok szerint csak le akart vele feküdni.
Lucia úgy látta, hogy most kell feministának lennie.
-És, nem így volt?
A fiú a földre sütötte a tekintetét, mint a kisfiú, akit épp csínytevésen kaptak rajta, és ez olyan szexis volt, hogy legszívesebben rávetette volna magát.
-Mind szerelmesek voltunk belé, és neki csak füttyentenie kellett volna, de ő tabu volt nekünk. Erre egy hústorony hívta fel a figyelmünket, aki elmondta, hogy van egy barátja, aki állatira féltékeny, és irtóra morcos lenne, ha valamelyikünk kikezdene a nőjével. Elképzelheti, hogy ezek után nem volt kedvünk közelebbi ismeretségbe kerülni a barátjával.
-És lehetett tudni valamit erről a titokzatos barátról?
-Mi nem kérdeztük őt, és ő se beszélt a barátjáról. Szerintem, nem is nagyon tudta, hogy mivel foglalkozik. Őt az ilyen dolgok nem érdekelték.
-Aztán szakítottak. Tudták, hogy miért?
-Nem. Azt is csak onnan tudtuk, hogy szakítottak, hogy nem jött többé érte az az autó. Nem csodálkoznék azonban, ha a Szőke Herceg miatt szakítottak volna.
-Szőke Herceg, ő meg kicsoda?
-Justin Dupin, a tanára. Őt nevezték Szőke Hercegnek, minden lány oda volt érte, ő viszont Erikába volt belehabarodva.
Xxx
Lucia kinyitotta a szemét, és első gondolata az volt, hogy úristen, megint nincs ott az értekezleten. De aztán a következő gondolatra elmosolyodott, és a fiúra nézett, aki ott szuszogott mellette az ágyban. Az elmúlt éjszaka még azt is megérte, hogy a főszerkesztő-helyettes letolja. Úgy találta, hogy harminc éves aggszüzek depressziójára semmi sincs jobb hatással, mint egy húsz éves szerető, és úgy döntött, hogy ezt a felfedezését szabadalmaztatni is fogja.
Felkelt és kiment a konyhába reggelit készíteni. Már arra se emlékezett, hogy mikor reggelizett utoljára otthon. Egyedül valahogy nem volt kedve reggelizni, inkább bekapott egy hamburgert valamelyik gyorsétteremben. Most azonban, hogy volt kinek, rögtön kedvet kapott, hogy reggelit készítsen. Lehet, hogy a nőkbe genetikailag van bekódolva, hogy kiszolgálják a férfiakat?
Tálcára rakta, és bevitte a szobába a reggelit. A fiú félig ki volt takarva, és már épp kísértésbe vitte volna a látvány, amikor felnyitotta a szemét. Kinyújtotta a karját, de ő kitért a mozdulat előtt.
-Szeretnék tőled kérdezni valamit. Nem tudod, hogy hova tűnt ez a Justin Dupin, ez a Szőke Herceg? Voltam a lakásán, és már a bútorai sincsenek ott.
A fiú megrázta a fejét.
-És nem tartod ezt különösnek? -makacskodott tovább
-Nem, -mondta két falat között-máskor is csinált már ilyet, hogy eltűnt pár hétre, aztán újra előkerült.
Xxx
Mikor belépett az irodájába már ott várt rá Gábor az újság lesi fotósa, aki azokat az exkluzív fotókat szállította, amiről másnap az ország beszélt. Az asztal szélén ült, és arcátlanul vigyorgott. Külsős volt, de a fotóiért több pénzt kapott, mint bármelyik újságíró, és ezért nem is szerették őt. Éppen rá akart ripakodni, amikor megelőzte.
-Azért jöttem, hogy boldoggá tegyelek.
Olyan pillantással mérte végig, ami felért egy becsületsértéssel.
-Ugye azt azért nem várod, hogy lehúzzam a rolókat?
-Hova gondolsz. Boldog férj, és gondos családapa vagyok.
-Mióta ?
-Két hete.
-Gratulálok.
Gábor olyan mozdulatot tett, mint a bűvész egy újabb trükk előtt, majd az orra alá tolt egy képet. Először nem értette, hogy mit akar vele, majd jobban megnézte a képet, és egyszeriben nagyon melege lett. A képen Tavasz Friderika volt látható egy ismeretlen férfival.
-Ma reggel láttam a faliújságon, hogy ez a lány érdekel téged, és eszembe jutott, hogy hiszen másfél hónapja fotóztam én ezt a lányt.
-Hol készült ez a kép?
-A város legelitebb éttermében, ahol egy vacsorára rámenne egy halandónak a havi fixe.
-És ki ez a pasas vele?
-Nem tudom, ki ez a lány, de nem kispályás az biztos. Ennek a pasasnak annyi minden van a rovásán, hogy egész hátralevő élete nem volna elég, hogy levezekelje az összes bűnét. Csakis annak köszönheti, hogy még mindig szabadlábon van, hogy túl sok politikus bukna vele együtt.
-És hogy hívják?
-Azokban a körökben, ahol ő forog Üzletember néven ismerik. Azt mondják, hogy kegyetlen, mint egy pitbull, és nagyon ravasz. Azokban a körökben ez a két tulajdonság a túlélés biztosítéka.
Xxx
Gábor magára hagyta az irodában, ő pedig hátradőlt a székben, és lehunyta a szemét. A férfiak ilyenkor szokták a lábukat az asztalra rakni, amit minden férfiszokás közt a legjobban gyűlölt. Még azt is elnézte, ha nem hajtották fel az ülőkét, és körbe pisilték a vécét, mint a ragadozók a territóriumukat, de akkor sikítani tudott volna, ha egy férfi a jelenlétében az asztalra rakta a lábát. Az ilyen egy életre elvágta magát nála, és sürgősen elhagyta a telefonszámát.
Tudta, hogy mekkora mázlija volt ezzel a fényképpel, mert így fény derült a titokzatos szerető kilétére. Talán még a félbevágott kép rejtélye is megoldódott, hiszen a fénykép könnyen elvezethette volna hozzá.
Arra riadt, hogy kopogtattak az ablakon, és a titkárnő az aznapi számot nyomta az üveghez, ami a címoldalon az ő riportját harangozta be a korrupciós ügyről. Fúriaként rontott ki az irodából, és kikapta a titkárnő kezéből az újságot. A dühtől remegve rontott be a főszerkesztő-helyetteshez, és az asztalra dobta az újságot.
-Mi ez?
A másik épp dolgozott valamin, és most felnézett.
-Talán nem vagy megelégedve a beharangozóval? A legjobb helyet kaptad.
Legszívesebben behúzott volna abba a cinikus képébe. Az utóbbi időben megromlott a viszonyuk, mióta lemondott róla, hogy a szeretője legyen.
-Te is tudod, hogy a korrupciós ügy zsákutcába jutott. Megölték az informátoromat.
Megvonta a vállát.
-Akkor találd meg a kiutat. Végtére is ezért kapod a fizetésedet, és nem azért, hogy detektívet játssz. Nyakunkon a választási kampány, és a tulajdonosok példány-szám emelkedést várnak...
folyt
