Anyám!… Fáj,… fáj!…
Fáj, hogy öregszel,
a törődött sorssal megelégszel,
rég gyászolt apámra, szerelmedre
fátylas-örömbe sírva emlékszel,
a szeretetet, a sosem eleget,
már oly félénken szemezgeted
Anyám!… Fáj,… fáj!…
Fáj, hogy öregszel,
fényképre vitt emlékeiddel,
volt gyönyörű tavaszoddal,
volt sikereiddel, bánatoddal,
volt tájakkal szemedben,
volt harcaiddal lelkedben
Anyám!… Fáj,… fáj!…
Fáj, hogy öregszel,
idős testvéreiddel vetekszel,
vajon következő ki lesz közületek,
holott az életre mind sajgón éheztek,
s közben szívem sebzik felejtéseid,
életed fáradtságai mind, mind
Anyám!… Fáj,… fáj!…
Fáj, hogy öregszel,
hogy egyszer búcsút is veszel,
s mész, talán nyugodva, örömmel,
a mesés fényekbe, a mennyekbe,
ahol biztosan, hiszen hiszed,
vár apám és lelke, …szerelmed
Anyám!… Fáj,… fáj!…
Fáj, hogy öregszel,
hogy már néha imádkozva vágyódsz el,
sőt, megfáradtan hiszed, menned kell,
s jön majd az egy pillantásoddal állított emlékhely, …
Tudd már most, köszönök mindent, mindent …
Ha mész, majd örök boldogságot Néked!
Anyám!… Fáj,… fáj!…
(2002.)
