Xxx
Már a sokadik pohár vodkát hajtotta fel, és a csapos kérdés nélkül rakta elé a poharakat. Ismerte a vendégeit, és tudta, hogy mikor vannak olyan állapotban, amikor a szavak már nem segítenek, csakis az, ha az önkívületig leisszuk magunkat. Az ő állapota pedig pont ilyen volt most. Direkt választotta a város legzüllöttebb helyét a KRISTÁLYSZÍVET, mert most ez illett a legjobban a lelkiállapotához. Átlépett egy szakmai küszöböt, amit még az iskolában is az első órán tanítanak, mint az újságírás alapetikáját. Ma megírt egy cikket, amiben tényekként állított be találgatásokat. És hiába esküdözött, hogy ő aztán soha, vele ilyesmi nem fordulhat elő. Ma mégis megtörtént. Istenem, milyen naiv is volt akkor.
Egy felnyírt hajú pali nyomakodott közé és szomszédja közé. Rámosolygott, mert a fickó igazán helyes volt, és inteni is akart neki, de elvesztette egyensúlyát, úgyhogy a másiknak kellett megtartania. Karjánál fogva kezdte el húzni ki a tömegből, tiltakozni akart, hogy még nem fizette ki a számlát, de a fickó intett, hogy legyen nyugodt. Megvonta a vállát, és követte a férfit, aki egy lakosztályba vezette, ahol két másik férfi várt rájuk. Gruppen szex, már rég nem volt része hasonló élvezetben. Csak azt remélte, hogy azok hárman nem valami szadista állatok.
Azonban hamarosan kiderült, hogy félreértette a helyzetet, és nem lesz itt semmiféle szex, mert az a fickó, aki idekísérte és a másik kiment a szobából, és ő maga maradt a harmadikkal.
Xxx
A férfi nem annyira jóképű volt, mint inkább sármos. Karakteres vonásai kissé latinosak voltak.
-Ha megbocsát, most nem kínálnám itallal.
Felelet helyett lehuppant. Szerencsére közte és a föld között volt egy fotel is, így abba süppedt bele.
-A barátaim aggódnak a korrupciós ügyről szóló cikk miatt, és meg kell mondanom, hogy a barátaim problémái az én problémáim is. No, de nem erről akartam beszélni magával. Hanem miről is? Ja, igen megvan, Tavasz Friderika. Hát igen, kedves lány volt, és mikor értesültem a haláláról, én is megdöbbentem. Tudja, nehéz elhinni valakiről, aki csupa élet, egyszer csak nincs többé. Ha ismerte volna, maga is így gondolkodna. Tudom, azt gondolja, hogy akár nekem is közöm lehetne a halálához. De hát miért tettem volna? Fiatal volt, gyönyörű, és csupa tűz, tele szenvedéllyel, aki arra született, hogy boldoggá tegye a férfiakat. Igen, a férfiakat, és nem egyetlen férfit, mert őt nem lehetett birtokolni. Az a férfi, aki őt birtokolni akarná a világ legboldogtalanabb embere lenne. Nem tudom, hogy érti e, amit mondani akarok? Ismeri a japán gésákat? Ők azok a nők, akik kislány koruktól arra készülnek, hogy boldoggá tegyék a férfiakat. Nem prostituáltak, mert a prostituált csak a testüket bocsátják áruba, míg ők az egész lényüket. Azért vannak, hogy pár órára kellemes társaságot biztosítsanak a férfiaknak, és ő is ilyen gésa volt. Örülök, hogy pár hónapig közöm volt hozzá.
Érti? Nem, látom, nem érti. Talán jobb is. A kollégáim majd gondoskodnak róla, hogy haza kerüljön.
Xxx
Arra ébredt, hogy iszonyúan fáj a feje, és őrült tempóban forog vele az ágy, hogy attól kell félni, egyszerűen kizuhan belőle. Már magában az a tény is meglepte, hogy a saját ágyában ébredt. Sokkal kevésbé lepte volna meg, ha valahol egy parkban egy padon ébredt volna, vagy egyszerűen a kijózanítóban.
Teljes volt a filmszakadás, ami a tegnap estét illeti. Odáig még képben volt, hogy úgy döntötte magába a vodkát, mint teve a vizet miután átkelt a Szaharán. Aztán meg, mintha leszólították volna, de ami ezután már csak teljes sötétség következett. Még azt se tudnám, ha meggyilkoltak volna, villant át rajta a gondolat.
"Úristen, lehet, hogy már nem is élek, és ez az egész itt a másvilág? Vajon a halottaknak fáj a feje? Ha nem is haltam meg, egész biztos, hogy megbolondultam. Vajon ez a paranoia szakmai ártalom, amit egyetlen bűnügyi tudósító se kerülhet el?"
Aztán meg az jutott az eszébe, hogy hiábavaló gondolatok helyett inkább azon kellene törnie a fejét, hogy mi a fenével magyarázza meg, hogy ma nem megy be a szerkesztőségbe. Mert hogy jelenleg csak egy a biztos: hogy jelenlegi állapotában képtelen még a munkára is gondolni. A mai napja azzal fog eltelni, hogy borogatásokat rak a fejére, és gyógyteákkal fogja kúrálgatni magát. Felhívta a szerkesztőséget, és menstruációs görcsökre hivatkozva mentette ki magát. Úgy gondolta, hogy ez pont jó ürügy lesz hiszen menstruálni minden nő szokott egyszer egy hónapban. Előadása olyan jól sikerült, hogy a titkárnő azonnal mentőket akart hozzá kiküldeni, és alig bírta őt erről lebeszélni. Mikor végre megszabadult az okvetetlenkedő öreglánytól szinte nyomban mély álomba zuhant.
Xxx
Az álom brutális volt. Egyszer csak egy nagy téren találta magát, olyan téren, ahol vásárokat szoktak tartani. Csakhogy most nem vásárt tartottak, hanem valamiféle látványosságra készülődtek, és a téren akkora tömeg gyűlt össze, hogy az emberek úgy összezsúfolódtak, mintha kalodába lennének zárva. Az erőszakosabbak könyökükkel csináltak maguknak helyet, kíméletlenül belekönyökölve mások bordáiba, akik hangos szitkokkal ócsárolták a felmenőiket. Olyan pici volt, hogy nem látott mást, mint hátak áttörhetetlen falát, amely körülzárta. Úgy érezte, hogy a tömeg őt is elnyomja, a földre kerül, és agyon fogják taposni. Halálfélelem lett rajta úrrá, és igyekezett kikerülni a tömegből, de minden oldalról folyt az emberi láva, és így kénytelen volt sodródni a tömeggel. Végre is egy hullám felemelte, és most már a vállak fölött előre láthatott, ahol a baljóslatú vérpad állt. Most még komor volt és elhagyatott, csak a katonák álltak őrt körülötte, és a hóhérlegény dolgozott rajta. A vérpad alatt rőzse volt felhalmozva, jelezve, boszorkánynak lesz ez a vesztőhelye, akit a tűz lángjai fognak elemészteni. Ám a hamunak se fognak kegyelmezni, ami testéből marad, a város határán a folyóba fogják szórni, hogy a víz vigye magával, mert minden istentelenséget ki kell seprűzni a városból, a jámbor keresztények lakhelyéről.
A vérpad mögött magasodott a városháza, és az erkélyen foglaltak helyet a tanács urak, valamennyien tisztségük méltóságába burkolózva, amivel kimondták a verdiktet, amin még a királynak sincs joga változtatni. Arcukon a helyzet ünnepélyességéhez illő komor álarccal. Ám azok is kiváltságosaknak érezhették magukat, akik a városháza ablakaiból szemlélhették a látványosságot.
És már fel is tűnt a baljós menet, amelynek az élén egy pap haladt, aki egy nagy feszületet vitt. Mögötte ment a szerencsétlen elitélt, akit két katona volt kénytelen támogatni, annyira kimerítette az elmúlt napok tortúrája. Szinte még gyermek volt, és láthatóan nem sokat értett abból, ami most vele történik. Időnként felnézett az erkélyre, ahol a nagyságos tanácsurak méltóságukba burkolózva foglaltak helyet. Meg volt zavarodva mindattól, ami az elmúlt pár napban vele történt. Hogy egyik nap még a szerelméért könyörögnek, másnap pedig pribékekkel hurcoltatják el, és a hóhér kezére adják, most pedig csak komor tekintetek felelnek az ő pillantására, a szemérmesebbje meg még el is fordítja a fejét.
Szeretett volna felkiáltani, hogy álljanak meg, mert a lány ártatlan, nem boszorkány, azok a bűnösök, akik a máglyára küldték őt, de hiába nyitotta száját, nem jött ki hang rajta, mert a félelem megnémította.
Xxx
Végre ennek is vége volt, a szerkesztőségi ülés befejeződött. A főszerkesztő-helyettes elemében volt, még a legöregebb kollégákkal is vérlázító hangon ordított, tőle pedig a korrupciós ügyet kérte számon. Tűrhetetlen, hogy a választási kampányban ilyen remitendával dolgozzunk, ordította, hogy nyakán az erek kidagadtak, és félő volt, hogy attól kellett félni megüti a guta. Az a bestia, a belügyi rovat felelőse pedig lelkesen helyeselt neki, és kihívó pillantásokat küldözgetett a többiek felé. Mióta sikerült bebújnia a férfi ágyába minden szempontból nyeregbe érezte magát. Mindenki tudta, hogy a főszerkesztőt fúrják a tulajdonosoknál, akik megígérték, hogy ha ezt a kampányt sikeresen levezényli a főszerkesztő-helyettes, akkor megkapja a főszerkesztői kinevezést.
Úgy látszik, szükségük van egy pincsire, aki pitizik nekik, gondolta Lucia. Ő azonban ezt nem várhatja meg, mert a vörös démon biztosan kirúgatja, már csak bosszúból is. Sürgősen keresnie kell egy új munkahelyet. Nem a legszívderítőbb foglalatosság, miközben egy gyilkos nyomában van.
Amint így elgondolkodva ment, egyszer csak a nevét hallja. A titkárnő egy csomagot nyom a kezébe, és közben szigorúan néz rá a szemüvege fölött, és a hogylétéről érdeklődik. Hirtelenében nem tudja, miről van szó, és ezért tétován kinyög egy igent.
-Csak azért, mert még mindig sápadt egy kicsit -mondja.
Végre kapcsol, hogy a másik a tegnapi műsoráról beszél. Tehát megígéri neki, hogy jó kislány lesz, és vigyázni fog magára, majd sietve eltűnik az irodájában.
A csomagban egy kazetta volt, amin egy telefonbeszélgetést rögzítettek, amelyben egy találkozót beszéltek meg, ahol dokumentumokat kell átadni. Hirtelen nagyon izgatott lett, mert rájött, hogy miről is folyt a beszélgetés. Kikapcsolta a magnót, és megkereste a titkárnőt, hogy megkérdezze, mikor jött a csomag. Ő azonban csak annyit tudott mondani, hogy kábé egy órája egy futár hozta.
Xxx
A kocsi úgy parkolt, hogy a legjobb rálátás legyen arra a sötétkék Audira, ami ott állt három sorral odébb, nekik pedig el kellett játszaniuk, hogy egy szerelmespár, akiket egymáson kívül pillanatnyilag semmi más nem érdekel. Fél szemmel persze azért az Audit kellett figyelni, ezért mindig úgy helyezkedtek, hogy valamelyikük rálásson az autóra.
Kezdetben azonban hiába figyeltek, semmi különöset nem láttak. Az autóban egy férfi ült, aki a nyakkendőjével volt elfoglalva, folyton azt igazgatta, és a tükörben nézegette, vajon jól áll e. Aztán az idő előre haladtával egyre idegesebbnek tűnt, egyre gyakrabban nézett az órájára, és a bevásárlóközpont parkolóját fürkészte.
Elérkezett a telefon-beszélgetésben jelzett időpont, majd el is múlt, és Lucia szíve a torkában dobogott. Akkora szervezőmunka, amit az elmúlt napban végzett egyszerűen nem veszhet csak úgy kárba. Olyan gonddal szőtte a hálót, amibe majd az államtitkár úrnak bele kell esnie, hogy azt még egy kiváló szövőnő is megirigyelhette volna. Csak az vigasztalta, hogy az államtitkár úr a jelek szerint még nála is idegesebb volt, mert előkerült a zsebkendő, amivel gyöngyöző homlokáról a verítéket itatta fel.
Végre feltűnt a férfi az aktatáskával, és ő egy pofonnal térítette magához a fényképészt, aki kezdett belefeledkezni a szituációba, és a kezébe nyomta a fényképezőgépet. A fényképezőgép célba vette az aktatáskás alakot, és elkezdett sűrűn kattogni, úgyhogy alig egy perc alatt kilőtte a tekercset. Nem volt idő filmet cserélni, így előkerült a tartalék gép, mialatt Lucia újratöltötte a másikat.
A férfiról már messziről lerítt az idegesség. Az aktatáskát görcsösen szorította magához, és egyfolytában körbe tekintgetett. Mikor megpillantotta az Audit egyenesen feléje indult.
Beszállt az autóban, majd mintha vitatkozott volna a bent ülő férfival, végül átadta neki a táskát. Ebben a pillanatban megélénkült a parkoló. Mindenhonnan kommandósok rohantak elő, miközben egy megafonból utasításokat üvöltöztek az autóban ülőknek. Azok ketten annyira megrémültek, hogy még tiltakozni is elfelejtettek, amikor a kommandósok kirángatták az autóból, és hasra fektették őket. Az akció nem egész egy percig tartott.
Xxx
Ez volt a legszebb a hivatásában, kár, hogy olyan fájdalmasan ritkán kerül rá sor, hogy a kollégák gratulációit kell fogadni. A legszebb mégis az, amikor valaki nem jön oda gratulálni, mert finoman szólva se vagytok baráti viszonyban, de látod a tekintetén a bosszankodást, mert jól csináltál valamit. A Vörös Démonnal is ez volt a helyzet, látszott rajta, hogy inkább elmenne fogat húzatni, minthogy odamenjen hozzá gratulálni.
Tegnap a belügyi főmuftinak volt ilyen fancsali a képe, mint egy kamasznak, akit a nővére rajtakap, hogy maszturbál. Persze, kimagyarázta magát, hogy lám, lám, ez is csak a kormány elszántságát bizonyítja a korrupció elleni harcban.
Luciát még az se zavarta, hogy a jelek szerint egy politikai játszmában volt egy figura. Ha jól emlékszik már öt éves kora óta nem hitt a mesében, hogy "a gólya hozza a kisbabát", így azzal is tisztában volt, hogy azt a telefon-beszélgetést valakinek le kellett hallgatni, és a kazettát el kellett küldenie neki. Jelenleg még az se érdekelte, hogy kicsoda is az a rejtélyes valaki.
Az a típusú nő volt, aki miután kiörülte magát, máris a soron következő feladatra összpontosított, így most is kábé félóráig ünnepelte magát, aztán eszébe jutott Tavasz Friderika. Az ügy kezdett a rögeszméjévé válni, és hogy most két napra háttérbe szorult az csak azért volt, mert a korrupciós ügy lekötötte minden idejét, de azt remélte, hogy mostantól több ideje lesz a gyilkossággal foglalkozni. Ha már a rendőrség ejtette az ügyet.
Visszaemlékezett arra a hajnalra, amikor ott járt a lakásban még a rendőrség előtt, és a képre, ami fogadta. Mintha egy Hithscock filmből rendezett volna újra valaki egy jelenetet. Vajon kinek van meg a hatalma, hogy egy gyilkossági ügyben a nyomozást lezárja? Egy maffiózónak?
Xxx
Azonban volt egy másik kérdés is, ami foglalkoztatta. Épp ezért felkereste az irodájában Károlyt a kulturális rovat vezetőjét, bár tudta, hogy ezzel milyen kalandra vállalkozik. Az irodában állandó volt a penetráns bűz, mert mindig párologtatott valamit, hogy az épp aktuális járvány ellen védekezzen, vagy valamelyik baját kúrálja imigyen. Most is úgy talált rá, hogy fejét törülközővel befedve egy fazék fölé hajolva inhalált. Lucia megköszörülte a torkát, hogy felhívja magára a figyelmét, mire a másik nem hagyva félbe az inhalálást egy ujját mutatta fel, jelezve, hogy szüksége van még egy percre.
Míg várakozott körülnézett a szobában, ami bátran versenyre kelhetett volna egy kisebb patikával, annyiféle tégely, gyógyfüves zacskó volt mindenfelé. Tudta róla, hogy még a fiókokban is gyógyszeres dobozok vannak, gondosan szétválogatva, hogy mi melyik betegségre jó. A kitüntetéseknek és a díjaknak már csak mellékesen jutott hely, mert úgy mellesleg jó nevű költő is volt.
-Elnézésedet kérem, de tudod az allergiám megint előjött.
Lucia csak intett, hogy megérti a másikat.
-Pár információt szeretnék tőled.
-Milyen ügyben?
A másik egész arckifejezése azt érzékeltette, hogy jelen pillanatban nincs számára fontosabb dolog a világon, mint Lucia problémája.
-Justin Dupin ügyében.
-Miért, van neki valami ügye?
Habozott, hogy mit mondjon.
-Még nem tudom.
-Ha nem akarod, ne mondd el. És mire vagy kíváncsi vele kapcsolatban?
-Mindenre.
Xxx
-Akkor kezdjük az elején. -Károly felállt, és járkálni kezdett körbe körbe a szobában, miközben a háta mögött összekulcsolta a kezét, ami Luciának egy gimnáziumi tanárát juttatta eszébe, aki ugyanígy próbálta beavatni diákjait a történelem rejtelmeibe. Az igazán nem az ő hibája volt, hogy a tantárgyából ő mindig bukásra állt.
-Tíz évvel ezelőtt zenei körökben általános szenzációt keltett, hogy Franciaország legtehetségesebb ifjú zongoraművész-zeneszerzője egyszer csak megjelent szép fő-városunkban, és bejelentette, hogy ő pedig épp ebben az országban akar letelepedni. Persze, senki se értette, miért hagyja el a hazáját egy ifjú, tehetséges művész, akit otthon már akkor zseninek kiáltottak ki, és miért pont ezt az országot választja új hazájának. Sokan arra gyanakodtak, hogy nő van a dologban, ő maga pedig azt nyilatkozta, hogy beleszeretett az országba, és be akar kapcsolódni nagyszerű zenei kultúránkban. Ki tudja, még igaz is lehet. Nála ezt sose lehet tudni.
Elgondolkozva állt meg, és Luciára tekintett, aki érezte, hogy most kellene megszólalnia, de egyetlen okos kérdés se jutott az eszébe. Így hát folytatta.
-Azóta is töretlen a pályafutása. Mindegy, hogy milyen színű kormány volt hatalmon, mindegyiktől megkapta az elismerést, hogy a muzsikustársai irigykedtek rá. Tudja ebben az országban hagyomány, hogy a hazait nem becsüljük. Csak, ami idegenből jön, az a jó.
Végre az eszébe jutott egy épkézláb kérdés, amivel gyorsan előállt, mielőtt a másik végképp belelendül az eszmefuttatásba.
-És mit tudni a betegségéről? Azt mondják, néha hetekre eltűnik, hogy valahol kezeltesse magát.
A másik bosszúsan legyintett.
-Ideggyengeség. Én ezt nem nevezném betegségnek, mert ilyen alapon a művészet-történet nem más, mint egy nagy kórtörténet. A művészek azonban mind hipochonderek.
Xxx
Nagyot lélegzett, mikor végül becsukta maga után az ajtót, és megnézte az óráját. Negyvenhat perc. Nem is olyan rossz, ismerve kollégája bőbeszédűségét. A végére most is annyira belemelegedett, hogy alig lehetett leállítani. Szerkesztőség szerte arról volt ismert, hogy tetszőleges témáról képes akár több órás előadást rögtönözni. Talán a kvantumfizika kivételével.
Ebédidő lévén elhatározta, hogy megebédel. De nem ám úgy újságírómódra, kutyafuttában, két esemény közt egy szendvics, hanem rendesen, fehér asztal mellett. Taxiba vágta tehát magát, és a taxisnak megadta a kedvenc étterme címét.
Úgy gondolta, hogy ma igazán megszolgált ennyi luxust, és gyomornedve beindult, ahogy az ételekre gondolt, amiket rendelni fog. Habár most úgy nézett ki, mint egy gyomorbajos gogó görl, de azért régebben hódolt a kulináris élvezeteknek, és kiskamaszként még kifejezetten dundi volt. Mostani formája is inkább életmódjának, a rendszertelen táplálkozásnak volt az eredménye, mint a fogyókúrának.
Belépett a helyiségbe, ahol még most, hétköznap délben is majdnem csúcsforgalom volt, és pusztán újságírói beidegződésből végigpásztázta az asztalokat, amelyeknél üzletemberek, politikusok, újságírók ebédeltek. Ilyenkor, választások közeledtével hirtelen nagyon fontos lett a politikusok számára, hogy jóban legyenek a média képviselőivel. És ugyan mi mással lehetne megalapozni ezt a jó viszonyt, mint egy kellemes ebéddel?
Kiválasztott egy asztalt, és amíg a pincért várta az asztalra tett étlapot kezdte tanulmányozni. Hirtelen ismerős hangra figyelt fel, ami a szomszéd boxból jött. Az illendőnél jobban előrehajolt, hogy benézzen a boxba. Miklós ült ott az egyik prominens politikus társaságában, aki legalább fél tucatszor mosolygott le rá óriásplakátokról, amíg ideért.
A pincér időközben kijött, és diszkrét köhintéssel hívta fel magára a figyelmet. Látszott rajta, hogy rossz néven veszi a leselkedést ilyen exkluzív helyen, és a legszívesebben nyomban kiutasítaná, csak hát sajnálatos módon nem tőle függ a dolog, de jelenteni fogja az esetet a teremfőnöknek. Lucia dühbe gurult, és kihívó pillantással válaszolt a pincér rosszalló tekintetére.
Kihozták az ebédet, és ő jóízűen nekilátott, fél szemmel azonban folyton a boxra figyelve. Tudta, hogy egyikőjük se, se Miklós se a prominens politikus nem fog örülni annak, hogy egy kotnyeles újságíró felfedezte őket. De akkor vajon miért pont ide jöttek, hiszen a terem most is tele van újságírókkal, és ahogy ő felfedezte őket ugyan-úgy felfedezhette volna őket más is? Talán pont ezért. Máshol egész biztos, hogy feltűnést keltenek, ha egyszerre jelennek meg ugyanott, hiszen a prominens arca közismert, és Miklós is elég gyakran feltűnt a képernyőn különféle bűnügyek kapcsán. Itt viszont, a sok közismert arc közt elvesztek. Ha valamit el akarsz rejteni, tedd ki mindenki orra elé.
Egy pincér közeledett, és eltűnt a boxban, majd rövidesen a prominens politikus jelent meg. Gyors pillantást küldött az asztala felé, és kisietett a teremből.
Lucia szeme előtt már karikák táncoltak, miután már több órája mereven bámulta a számítógép képernyőjét. Elolvasott minden anyagot, ami az Interneten fellelhető volt Justin Dupinről. Először csak a nevet írta be a keresőbe, de később már specifikusan is keresett. Az archívum segítségével visszakeresett a franciaországi évekre, és elkészítette Justin Dupin életrajzát.
Csodagyereknek indult, már hétéves korától komponált, tizenegy évesen pedig kiállt a pódiumra, és megnyerte a közönséget. Több versenyen szerepelt a díjazottak között, és tizenhét évesen elvégezte a konzervatóriumot. Hazájában a legnagyobb zenei tehetségnek kiáltották ki, és világkarriert jósoltak neki. Aztán huszonegy évesen általános megdöbbenést váltott ki, amikor elhagyta Franciaországot, és pont itt telepedett le. Azt nyilatkozta, hogy elege lett abból a sztárolásból, ami otthon körülvette, és beleszeretett ebbe az országba, amelyik annyi kitűnő muzsikust adott a világnak.
A családjáról feltűnően ritkán és keveset nyilatkozott, és akkor is csak az anyját említette. Se az apjáról se testvérről nem nyilatkozott. Talán azért, mert nincsenek?
A másik, hogy a magánéletéről is szűkszavúan nyilatkozik. Se egy szerelem se barátok. Mi ez, egy szerzetes? Bár egy zeneszerzőről tudott, aki szerzetes is volt, de hát ő se élt szűzies életét. Botrányaival se igen foglalkozott a média, pedig még otthon egy orgiáról vitte el a rendőrség, ahol az egész társaság be volt lőve. Aztán egyszer meg felpofozott egy paparazit, aki lefényképezte, amikor egy nő társaságában vacsorázott. Mindennek azonban vége lett, amikor ideköltözött. Persze, lehet azt mondani, hogy megkomolyodott, de vajon léteznek az életben ilyen törvényszerűségek?
Mindenesetre ez a pár órás búvárkodás arra jó volt, hogy felkeltse az érdeklődését Justin Dupin iránt, és elhatározta, hogy utána jár ennek a titokzatos művésznek.
Xxx
Másnap az újság a címoldalon, harsogó betűkkel közölte, hogy a főnyomozó az egyik párt színeiben fog indulni. Lucia úgy gondolta, hogy van az olyan jó, mint egy kiadós orgazmus, ahogy elképzeli, hogy hogyan dühöng most a Vörös Démon, amiért nem ő, hanem Lucia szerezte meg ezt az információt. Ráadásul Lucia még gondosan meg is kerülte, és ő is csak az újságból értesült a szenzációról. Nyilván azóta már a szeretőjére borította az asztalt, amiért nem értesítette idejében, és szegényke nem is tudja, hogy ő se tudott többet. Gondosan megvárta a lapzártát megelőző utolsó pillanatot, amikor már nem volt idő senkivel se beszélni, és a kiadásvezető a saját felelősségére változtatta meg a címoldalt.
A szerkesztőségi ülést ma általános meglepetésre a főszerkesztő vezette, egy megtört öregember, aki szinte állandóan betegeskedett, és mindenki tudta, hogy nem sokáig húzza már, de ma jobban érezte magát, és megjelent. Olyan volt, mint a fogatlan oroszlán, aki azonban, ha felmordul, behúzzák a farkukat azok, akiket egykor móresre tanított.
Most külön megdicsérte őt, amiért ilyen szemfüles, és többiek előtt lecsapott erre a szenzációra. A többiek figyelmét pedig felhívta, hogy nem egy bulvár lapnál dolgoznak, hanem egy komoly politikai napilapnál. Mindenki értette a célzást, hogy ez egy oldalvágás a helyettesének, aki a példányszám növelés bűvöletében olyan módszerekhez nyúlt, amelyek néhány kollégának nem tetszettek. Az, akinek ezt a megjegyzést szánta, tökéletesen értette, mert elsápadt, és olyan szemekkel nézett az "árulkodókra", ami nem ígért sok jót.
Xxx
Lucia ezekben a napokban az estéit olvasással töltötte. Beszerzett minden hozzáférhető anyagot, ami Justin Dupin-nel foglalkozott, és jegyzeteket készített. Lassan úgy érezte, hogy az országban kevesen ismerik őt nála jobban.
Beszerezte néhány cd-jét, amin ő játszott, és aláfestésnek kutatásaihoz ezt hallgatta. Amennyire ő értett a zenéhez, és meg tudta ítélni, volt valami egyéni íz a játékában. Mintha az ő felfogása Mozartról különbözne minden más értelmezéstől, és az ember hajlamos volt elfogadni, hogy az ő interpretációja a helyes.
A magazinokban talált róla fényképeket is, amikben csak egy közös volt, hogy mindig ott állt a közelében egy-egy gyönyörű nő is. Hol egy forró, latin szépség, máskor pedig egy jéghideg, szőke. A nők láthatólag elkényeztették a férfit, és Lucia meg is tudta őket érteni. Valahogy olyan típus volt, aki a nőkből kihozza az anyai ösztönt, és kényeztetni akarják. Szőke haja rakoncátlan fürtökben hullott a vállára, hogy az embernek rögtön arra támadt kedve, hogy kezelésbe vegye azokat a rendetlenkedő tincseket. Szemei olyanok voltak, mint mikor a tenger vize vihar előtt kékből haragos-zöldre változik. Az őrület ott bujkált valahol ezeknek az igéző szemeknek a mélyén. Arcvonásai olyan gyermekien ártatlanok voltak, hogy elképzelhetetlen volt, hogy aki ilyen tisztán, ilyen naivul tekint a világba az bárkinek ártani tudjon. Az ember lelkifurdalás nélkül még megbántani se tudta. A fényképek többnyire egy-egy zajos sikerű koncert után készültek. Társasági eseményekre nem járt, visszahúzódó életet élt, de koncerteket viszonylag sűrűn adott. Itthon is és külföldön is.
Ez szöget ütött Lucia fejében, és egy ötletet adott neki. Impresszárió! Ha ennyit koncertezik, akkor nyilvánvalóan szüksége van valakire, aki az ügyeit intézi, és neki ezzel a valakivel kell beszélnie.
Xxx
A teremben teljes volt a sötétség, csak a színpadon ülő alak volt megvilágítva, aki a zongora fölé hajolt. Hosszú ujjaival azonban még nem ütötte le a billentyűket. Csinált pár gyakorlatot velük, hogy bemelegítse őket, nehogy majd cserbenhagyják. Aztán ráhelyezte ujjait a billentyűkre, és a következő pillanatban felhangzottak az első akkordok, amelyekből egy lágy dallamív alakult ki. Olyan volt ez, mint szerelmes asszony nyöszörgése, akit kedvesének ujjai simogatnak. Az ember lelke kiszabadul a test börtönéből, és szabadon a földi megkötöttségektől, lebeg. Aztán találkozik egy másik éteri lénnyel, akit feltételek nélkül tud szeretni, akinek mindent oda tudna adni, és megosztani vele, és egy mámoros ölelkezésben immár együtt lebegnek tovább. De aztán feltűnik egy harmadik, és árnyéka rávetül az ő boldogságukra, és már nem is érzik olyan önfeledtnek a boldogságukat. Már nem tudnak úgy bízni a másikban, mint azelőtt, és a másik kedveskedései mögött keresik a hátsószándékot. Mi van, ha a másik szerelme már nem is igazi szerelem, csak megjátssza, de már másfelé kacsintgat? Mi van, ha az a harmadik azért jelent meg, hogy elvegye őt tőlem?
A kezdetben még lágy harmóniák egyre disszonánsabbakká válnak, míg végül a zongoraművész már vad dühvel püfölte a billentyűket, és egész alakja átváltozott egy sátáni figurává. A közönség a nézőtéren pánikszerűen menekülni kezdett. A nők sikoltoztak, a férfiak pedig szitkozódtak, ahogy egymást taposva, lökdösődve igyekeztek a kijárat felé.
Xxx
Egy fél napja ráment, amíg az Interneten kikereste azokat az ügynökségeket, amelyek komoly zenével foglalkoztak, aztán sorban felhívta mindet. Justin Dupin-nel egyik se volt kapcsolatban, és végül az utolsó ügynökségnél azt is meg tudták mondani, hogy neki személyes impresszáriója van.
Felhívta a megadott számot, de a nő, aki a telefont felvette, meghallva, hogy kiről akar vele beszélni, lecsapta a kagylót. Másodszor is majdnem így járt, azzal a különbséggel, hogy ezúttal végighallgatták, és csak utána kezdtek vele üvöltözni. Úgyhogy a végén neki kellett megszakítania a vonalat.
Megállt az ajtó előtt, amelyre elegáns réztábla volt szerelve, rajta a névjegy:
HEIDI GRÜNINGEN
Ügyvéd
Az ajtó mellett hiába keresett csengőt, helyette kopogtató volt. Egy középkorú nő nyitott ajtót, és ő egy magánlakásba találta magát, aminek egyik része irodának volt leválasztva. A nő az irodarészbe vezette, majd magára hagyta, hogy bejelentse az ügyvédnőnek, akivel ebben az időpontban állapodtak meg. Mikor a nő megint megjelent, némán intett, hogy az ügyvédnő.
Luciának az a kínos érzése volt, mintha az egész jelenetet előre megrendezték volna, és ez az érzése a későbbiekben csak fokozódott. Például akkor, amikor belépett a szolid eleganciával berendezett irodába, és a súlyos, tölgyfa íróasztal mögül előjött az a meglepően fiatal nő, aki a jéghideg, szőke kategóriába tartozott. Kézszorítása férfiasan határozott volt, és mintegy véletlenül végigsimította Lucia karját, ahogy hellyel kínálta. Nem ment vissza a helyére, hanem ott maradt Lucia előtt, és nekitámaszkodott az asztalnak. Fürkészőn nézte az arcát, amitől Lucia zavarba jött. Az asztalon dobozkából kivett egy szivart, majd őt is megkínálta, de ő megrázta a fejét. Vállat vont, és ő rágyújtott. Meg akart szólalni, de a másik leintette, és lehunyt szemmel pár füstkarikát eregetett. Nagyon szép füstkarikákat tudott eregetni, még versenyezni is elmehetett volna.
Xxx
-Egy szivar felélénkíti még a legfáradtabb szellemet is -szólalt meg hirtelen. -Maga még nem próbálta?
Félénken intett nemet.
-Persze, ennek is meg van a maga ceremóniája. Nem szabad elsietni. Tudja, a szivar olyan, mint egy szerető, idő kell hozzá. Épp ezért a kettő hosszútávon összeegyeztethetetlen, és hát én a szivart választottam.
-Úgy tudom, hogy ön az impressziója Justin Dupin-nek. -próbálkozott Lucia
A másik bólintott.
-Tudja, ez csak olyan baráti alapon van. Éppen szakított az előző impresszáriójával, és megkért, hogy intézzem én az ügyeit, amíg nem talál valakit. Rajongok a művészetéért, és nem tudtam ellenállni a lehetőségnek, hogy együtt dolgozhatok vele, de azóta már megbántam a döntésemet.
-Miért?
-Három okom is van: megbízhatatlan, hisztis, nevelhetetlen.
Elhallgatott, és várta Lucia további kérdéseit, de ő hallgatott, a hallottakat emésztette.
-Mióta vele dolgozom, alkalmam volt több művészt is megismerni, hogy többségükben ilyenek, de ő mindegyiken túltesz a hiper-érzékenységével. Már attól képes ideg-összeroppanást kapni, ha veszekszem vele, mert egy fontos találkozóra nem tudott pontosan eljönni, vagy egyszerűen el se jött. Ilyenkor aztán úgy dühöng, hogy az már ön és közveszélyes, és nemegyszer nekem kellett őt megfékeznem.
Lucia végigmérte a másikat, akinek a testfelépítése kísértetiesen emlékeztetett a nyolcvanas évek szteroidokkal teletömött NDK-s úszónőire, és el kellett ismernie, hogy még férfiként se szívesen kerülne vele konfliktusba. Az ügyvédnő elfogta a pillantását, ami láthatóan hízelgett neki, és még az izmait is megfeszítette, hogy kidudorodjanak a ruha alól.
-De ha ilyen gyengék az idegei, akkor nyilván van egy pszichiáter, aki kezeli őt.
-Igen, -bólintott az ügyvédnő-mindig Kármán doktort kellett hívnom, ha rátörtek a rohamok, és ő lecsillapította vagy beszállította a klinikájára.
-Megadná a doktor címét, kérem?
A másik egy pillanatig habozott, majd megvonta a vállát. Egy névjegy-kártyát vett ki a fiókból, és átnyújtotta. Lucia menni készült, de az utolsó pillanatban eszébe jutott még egy kérdés.
-Mikor látta utoljára a védencét?
-Úgy három hete. Azóta hiába keresem.
-És nem tartja ezt furcsának?
-Egyáltalán nem. Már máskor is előfordult ilyen. Egy újabb idegösszeroppanás, vagy egyszerűen csak művészi válság.
A környezet varázslatos volt, és gyógyító, hogy már pusztán ez is elég lett volna, hogy az ember idegei ellazuljanak, arcán a ráncok kisimuljanak, és pillanatok alatt elfelejtse, hogy odakinn egy őrült világ van. Egy ügyes tervező úgy válogatta össze a növényeket és építette meg a tájat, hogy az ember úgy érezze, egy puha kéz, selymes balzsammal masszírozza az idegeit. Valamikor ez a csodálatos park egy hercegnek épült, aki titkos tanácsos is volt, és idejárt kipihenni magát.
Lucia azonban most nem azért jött, hogy a park szépségében gyönyörködjék. Nem is újságíróként. Tudta, hogy egy minden lében kanál firkász itt nem kívánatos személy, akit kigyúrt fogdmegek tessékelnének ki. Hiszen itt, ahol a felső tízezer tagjai kúrálják megkínzott idegeiket a diszkréció alapkövetelmény kell, hogy legyen.
Meghallgatásra jött, és úgy izgult, mintha nem is egy segédnővéri állás függne az interjútól, hanem legalább egy főszerkesztői szék. Tudta, hogyha ezt az állást nem kapja meg, nem sok másik esélye lesz, hogy Justin Dupin közelébe jutni. Ha ne adj isten most kudarcot vall vagy gyanút fognak, hát akkor kilométerekre elkerülheti ezt a helyet, mert úgy fogják őrizni a bolondokat, hogy a cerberus se különbül Hádész birodalmát. Tehát ezt a lehetőséget kell megjátszania. Úgyis egy hétbe került, amíg mindent lezsírozott, és elintézte ezt az álláslehetőséget. Az újságnál rendkívüli szabadságot vett ki.
Az állásinterjúra a főnővérnél kellett jelentkeznie, egy folyton gyanakvó vénkisasszony, aki személyes ellenségének tekintette. Kiderült, hogy itt a parkban van valahol a lakása. Fenyegetően mondta, hogy így jobban szemmel tudja tartani a rábízott személyzetet. Majd azt is hozzátette, hogy nála csak egyszer hibázhatnak, mert a második hibára már nem adja meg a lehetőséget.
Igyekezett zavarba hozni, és olyan keresztkérdéseket szegezett neki, amiket csak egy orvosnak kell tudnia. Szerencsére az elmúlt héten átlapozott pár pszichiátriával foglalkozó szakkönyvet, és mindegyikre válaszolni tudott. Fel is tűnt neki, hogy mennyire tájékozott, és Lucia alaposan leizzadt, amíg kimagyarázta magát, hogy az orvosira készül, és most tulajdonképpen csak a tandíjra gyűjt. Úgy tett, mint aki hisz neki, és visszaadta a papírjait, hogy majd értesítik.
Xxx
Végre az első munkanapján léphetett be az "elvarázsolt kastély"-ba. Tele volt feszültséggel, hogy egy kisebb város energialátását nyugodtan rábízhatták volna, mégse cserélte volna el ezt a pillanatot. A kopó feszültsége volt ez, aki minden porcikájában érzi már a vadászatot, gazdája mégis pórázon tartja, és mikor végül elengedi szenvedélyesen veti magát a vad nyomába. Luciában is hasonló érzések kavarogtak.
A haditervet már elkészítette, ami a mai napra azt irányozta elő, hogy megismerje a terepet, és minél több ismeretséget kössön. Ám arra nem számított, hogy ideje nagy részét egészen prózai foglalatosság köti le. Úgymint, az ágyhoz kötött betegek mosdatása, etetés, tisztába tevés, ágyneműhúzás. Egy régóta ott dolgozó segédnővér mellé osztották be, és a főnővér is végig árgus szemekkel figyelte. Egész nap annyi ideje se volt, hogy kifújja magát, a többiekkel is csak az ebédlőben találkozott.
Végül is nem várhattam mást, hisz ezért vettek fel, vigasztalta magát, és remélte, hogy pár nap elmúlik, és nyugisabb lesz. Ezen az első napon annyi ideje se maradt, hogy a betegekkel találkozzon. Mindössze a zongorajáték jutott el oda, ahol dolgozott. Nem tartozott a klasszikus zene rajongótáborába, mert amikor rákérdezett, hogy ki játszik, megvonta a vállát, és azt felelte, hogy csak az egyik bolond klimpírozik.
Xxx
-Látja ott van, mindig így ül ott, néha egész nap képes egy helyen ülni, mozdulatlanul, mint valami indiai jógi, guru, vagy mit tudom mi az isten van ott. Szóval, néha egész nap így ül ott, és ha szólunk hozzá, nem reagál, mintha süket volna, pedig nem az, tudja, állítólag nem először van itt. Én még új vagyok itt. A doktornő azt mondta, hogy ismeri a pasast, mer valami híres író, festő, színész. Na, szóval valami művészféle, azok meg úgyis mind dilisek, akár egy külön osztályt is nyithatnának nekik. Ez is bevett valamit, úgy hozták be, gyomormosás, meg minden, de még itt is hőbörgött, hogy asszongya, ha kiengedik úgyis az első adandó alkalommal megismétli, és akkor tutira nem fogja senki megmenteni, nahá' akkó meg má' nem is engedünk haza, nehogy még a végén kinyuvaszd magad, mer há' nálunk az ember a legfőbb érték, meg humanizmus, meg hasonló blablabla, pedig szerintem az tutira az ő dóga, hogy ki akar e nyuvanni, és nehogy má' valami nagyokos belepofázzon nekem, hogy micsinájjak az életemmel, és nagyokosan elmagyarázza, hogy asszongya, az élet szép, neki, de mit tud ő énrólam... há' nincs igazam?
A nagydarab ápoló befejezte mondókáját, és várakozón nézett rá, hogy majd Lucia megerősíti, amit mond. Ő pedig nem tudott mást tenni, hát kényszeredetten bólogatott, csakhogy megszabaduljon tőle. Tegnap haverkodott össze vele, és megkérte, hogy vezesse körbe, és mutogasson meg neki mindent. Őszintén szólva, már torkig volt vele, hogy egy hete dolgozott itt, de a szobákon és az ebédlőn kívül nem volt sehol, és csak a fekvőbetegekkel érintkezett. Még az ételosztásnál se lehetett ott, mert neki akkor etetnie kellett. Volt már kellemesebb munkája is, mint nyugtatókkal agyonkábított emberi roncsokat etetni, akiknek a szája szélén csorog a nyál, és sokszor még nyelni is elfelejtenek. Meg tudta érteni a kolléganőit, mikor arról beszéltek, hogy az átlag, amit itt kibírnak az emberek az hat hónap.
A közösségi helyiség, ahova az ápoló vezette, egy tágas szoba volt, a fény akadálytalanul jutott be az óriási ablakokon. A falak mentén a polcokon könyvek, különböző dobozok. Az asztaloknál betegek ültek, és sakkoztak, vagy valami más társas-játékot játszottak, néhányan pedig a többiektől félrehúzódva gubbasztottak. A szoba közepén egy hatalmas zongora állt, ennek a hangját hallotta az elmúlt napokban. A zongoránál egy magába roskadt alak ült, kezével eltakarta arcát. Az ápoló az imént őrá mutatott, mint Justin Dupin-re. Hirtelen felemelte a fejét, és ránézett, mintha csak megsejtette volna, hogy őt nézi. Lucia megborzongott ettől a tekintettől, és sietve elhagyta a helyiséget.
Xxx
Még sose érezte, hogy ennyire boldog lenne, se álmában se a valóságban. Együtt a szeretett férfival, egy kellemes vacsora után, amit meghitt gyertyafényben fogyasztottak el, és most odaül a zongorához, hogy csak neki játsszon. Valami Chopin keringőt játszott, de most nem figyelt a zenére, hanem lekötötte a látvány, amit a zongorán játszó férfi nyújtott, aki ebben a pillanatban csak a zenére koncentrált. Úgy érezte, hogy most bele tudna szeretni, ha ugyan már nem szeretett volna bele. De az a helyzet, hogy immár két hónapja őrülten szerelmes belé, hogy azt tehetné vele, amit akar. A zene elzsongította, és ő elszenderedett.
Arról álmodott, hogy a másik feláll a zongora mellől, és odalép hozzá. Magához húzza, és szenvedélyesen szájon csókolja. Csók közben beleharap az ajkába, hogy kiserken a vére, de ő lenyalja ajkáról a vércseppet. Kissé eltolja magától, és kezével a blúza alá nyúl, és megfogja a mellét. Mindig is a melle volt a legérzékenyebb erogén zónája, különösen a mellbimbó és a holdudvar, és ő most két ujja közé csippentve pont a mellbimbót kezdi dörzsölni. Halkan felsóhajt.
Ekkor felriad, mert az a nyomasztó érzése támad, hogy valaki áll fölötte, és figyeli. Felpattannak a szemei, és a férfit pillantja meg, akit szeret, amint késsel a kezében áll előtte, és őt figyeli. Ajkán kegyetlen mosoly, amiről valahogy Kékszakáll jut az eszébe. Még félig kábult, és azt se igazán tudja, vajon ez még mindig az álom, vagy már felébredt. De a másik már emeli a kést. Felsikolt, és talpra ugrik. Még éppen idejében, mert a kés lesújt, de csak a levegőt hasítja. Elkezd menekülni, és már nem érdekli, vajon csak az álmában menekül e. Már csak az életösztön munkál benne. A férfi mindenhol a nyomában volt, olykor csak karnyújtásnyira, sőt, egyszer még a lábát is elkapta. Kétségbeesetten rántotta ki magát, de a cipője a kezében maradt. Egyre dühödtebben vagdalkozott a késsel, ahogy megérezte, hogy az ő ellenállása is fokozódik. A konyhában teljes erővel nekiszaladt valaminek, és elájult.
Xxx
Már napok óta figyelte Justin Dupin-t. Amikor volt egy kis szabadideje azonnal a szalon felé vette az irányt, leült a fal mellé, és igyekezett láthatatlanná válni. Gyakori jelenléte feltűnhetett valakinek, mert egyik reggel hívatta a főnővér, és kérdőre vonta, hogy mit keres ott, ahol nincs dolga. Azzal mentegetőzött, hogy pusztán szakmai érdeklődésből figyeli, ahogy az orvosok foglalkoznak a betegekkel, de ez nem megy a munkája rovására, hisz csak a szabadidejében tartózkodik a szalonban. Pár napra azonban visszavonulót fújt nehogy gyanakodni kezdjenek.
Úgy látszik azonban, hogy elégedettek voltak az ágyhúzási technikájával, mert hamarosan már fontosabb munkákat is rábíztak, ami azzal járt, hogy gyakrabban érintkezett a betegekkel. Most már több alkalma volt rá, hogy megfigyelje Justin Dupint, aki minden délelőtt eltűnt egy órára. Ilyenkor egy ápoló jött érte, és elkísérte valahova. Megtudta, hogy ilyenkor jár a kezelésre Kármán professzorhoz, aki csak kivételes esetekben foglalkozik személyesen egy-egy beteggel. Többségükben az orvosok végzik a terápiát, ő pedig csak ellenőrzi a munkájukat. Megkérdezte a kollégáit, és kiderült, hogy még nem is látták a professzort, velük a főnővéren keresztül érintkezik. Kiderült, hogy az ő irodája nem is az épületben van, hanem a parkban van egy házikó.
Kezdett kíváncsi lenni erre a titokzatos Kármán professzorra, és este az Interneten kikeresett minden rávonatkozó anyagot. Kármán professzor a pszichoanalízis világhírű képviselője volt, aki kidolgozott egy módszert, amelyben regressziós hipnózis segítségével vitte vissza a betegeit a baj gyökeréhez, ami a jelenlegi állapot kiváltó oka lehet, és így gyógyította sikerrel a betegeit.
Rátalált a Tavasz Hipnoterápiás Központ honlapjára is, amiből kiderült, hogy a professzor munkatársai a tanítványai közül kerültek ki. Betegek a világ minden pontjáról érkeznek az intézetbe, ahol a gyógyítás mellett kutatómunka is folyik.
Xxx
Lucia egy fa mögül leste, ahogy Kármán professzor kilép a házikóból, gondosan kulcsra zárja az ajtót, majd a park szélén várakozó autóhoz megy, ami csak az imént jött meg. Pár percig még várt, aztán odament a házikóhoz. Szemügyre vette a zárat, és elégedetten bólintott. Nemhiába töltötte ideje javarészét olyan helyeken, ahol tolvajok és betörők is megfordultak. Kivett a ridiküljéből egy látszólag jelentéktelen darab drótot, ami azonban avatott kézben csodákra volt képes. Mestereknek tíz másodpercre volt szüksége, hogy kinyissanak egy ilyen zárat, és bár neki több időbe telt, de azért megbirkózott a feladattal.
Odalépett a számítógéphez, ami rövid pityegés után beindult. Kis ügyeskedés után megtalálta, amit keresett, a betegek listáját. Rákattintott Justin Dupin nevére, ám a gép jelszót kért, hogy megnyissa a fájlt. Erre számíthatott, de mégse gondolt rá, hogy a fájl jelszóval van levédve.
Most azonban mást nem tehet, valahol meg kell keresnie azt az átkozott jelszót. A professzor öregember, és az öregek már feledékenyek, ezért valahol kell lennie egy darab papírnak, amire felírta, vagy valami másnak, amiről eszébe jut a jelszó. Először a fiókokat nézte át, és pár szóval meg is próbálkozott, amiről úgy gondolta, hogy a jelszó lehet, de a fájl egyikre se nyílt meg.
Egyszer csak azon kapta magát, hogy ráesteledett, és ő alig lát. A villanyt nem akarta felkapcsolni, mert az épületből pont ide lehetett látni. A függönyben nem bízott, mert eléggé vékony anyagnak látszott, és gyanította, hogy átszűrődne rajta valamennyi fény. Különben is, a keresés izgalma, és a lebukástól való félelem kimerítette idegileg, és úgy érezte, hogy egy napra épp elég ennyi kaland.
Xxx
Még sosem élt át ehhez hasonló katarzist szex közben, mint vele, amit még csak fokozott a veszély tudata. Szeretkezés közben arra gondolni, hogy vajon melyik ölelés válik halálos szorítássá, valami perverz gyönyört okozott neki. Mindez pedig azért, mert a férfi, akit szeret, őrült. Igaz, hogy ő is őrült, hiszen szerethet e egy őrültet más, mint egy őrült, ha tudja róla, hogy őrült? És ezen még az se változtat, hogy tudja, bármelyik pillanatban tragikus véget érhet számára ez a kaland. Néha már azt is elképzelte, hogy fekszik meztelenül kiterítve az ágyon, a lepedőn ott az ondófoltok, és egy rendőrorvos hajol föléje, aki megállapítja, hogy halott.
Ilyen vad fantáziálások után immár saját maga számára is nyilvánvalóvá vált, hogy nem normális. Igen, őrült volt, mert belebonyolódott egy kapcsolatba egy olyan férfival, aki mellett még elaludni se mer, mert nem tudhatja, hogy mire ébred, és egyáltalán fel fog e ébredni. Most is egy extatikus szeretkezés után itt alszik mellette a férfi, és ő retteg elaludni, mert hátha a másik ébred fel előbb.
A férfi kinyitotta a szemét, és rámosolygott, majd felé nyújtotta a karját. Ráfordult, és elkezdett rajta mozogni, ő pedig érezte, hogy hogyan veszíti el fokozatosan a kontrollt az érzékei felett, és már csak a mindent elborító gyönyör létezik. Aztán a másik keze a nyakára siklott, és szorítani kezdte. Először még olyan volt, mintha csak ez is a szexuális játék része volna, de aztán a szorítás fokozódott, ő pedig már levegőért kapkodott, és agyában megszólalt a parányi vészcsengő. Utolsó gondolata az volt, hogy most meg fog halni, aztán elvesztette az eszméletét.
Xxx
Rájött, hogy nem kell újra elmennie abba a házba, és ettől mázsás kő gördült le a szívéről. Az a gép minden bizonnyal rá van kötve az Internetre, és ha így van, hát sokkal könnyebb a világhálón keresztül megszerezni az őt érdeklő fájlokat.
Ehhez azonban már kevésnek érezte magát, és ezért egy barátjához fordult segítségért, aki hecker körökben az egyik legjobbnak számított. Állítása szerint már a Pentagon rendszerébe is betört, mások szerint viszont ez csak hencegés volt. Akármi is az igazság, úgy gondolta, hogy Kármán professzor számítógépébe minden nehézség nélkül be fog jutni.
Megbeszélték a találkozó időpontját, és egy este felkereste őt a lakásán, ami kísértetiesen emlékeztette őt a NASA irányító központjára. Mindenfelé műszerek, köztük olyanok is, amikről azt se tudta, hogy mire valók. Mindennek a közepén pedig ott ült egy szemüveges, kopaszodó férfi, a húszas évei végén, és úgy trükközött a gépeken, mint a zsonglőr a golyóival.
Lucia megköszörülte a torkát, mire a másik felnézett, és intett, hogy várjon, amíg befejezi, amit épp csinál. Benyomta a reset gombot, és a gép újra indította magát, ezzel egyidejűleg pedig törölt minden előzőleg felvitt adatot. Felé fordult, és várakozón nézett rá.
-Most kárba veszett az egész munkád.
-Megbízóim nem szeretnék, ha bármi adat rajtamaradna a gépen. Minden ezen a lemezen van, -mondta, és felmutatott egy floppyt.
-Az én problémám kevésbé lesz bonyolult.
Ezután elmagyarázta neki, hogy mit is akar tőle, és ő azt mondta, hogy pár nap múlva érdeklődjön.
Xxx
Hirtelen valami nyomasztó érzés felkeltette. Az ébresztőóra világító számlapjára pillantott, ami szerint alig múlt fél kettő.
Próbálta visszaidézni az álmát, de semmire sem emlékezett, csak arra, hogy alig kapott levegőt. Ismerte magát annyira, hogy meg se próbálkozzon visszaaludni. Általában végigaludta az éjszakákat, és ha valami mégis megzavarta az álmát, képtelen volt újra elaludni, és csak forgolódott az ágyban.
Felkelt, és kiment a konyhába, hogy gyógyteát készítsen magának, amivel a napjait kezdeni szokta. Forró vizet engedett a teáskannába majd beledobálta a gyógynövény leveleit. Leült az asztalhoz, hogy megvárja, amíg kioldódik a hatóanyaguk. Az asztalon egy könyv hevert ott kinyitva, ahol a legutóbb abbahagyta az olvasást. Unottan beleolvasott, a szavak értelme el se jutott az agyáig.
Egyszerre egy kéz tapadt a szájára, és ő megdermedt a rémülettől. Aztán ösztönösen beleharapott a kézbe, mire támadója felkiáltott és engedett a szorításon, ami elég volt, hogy szabaduljon a halálos ölelésből.
Nem gondolkozott, hanem csak menekült, mert ott zakatolt a fülében támadójának a léptei. Aztán egyszer csak ez a zakatolás is elnémult, és ez még szörnyűbb volt, mint az imént, mikor még halotta a cipő kopogását. Ott volt a hálóban, és egyedül csal a gardróbba bújhatott, a ruhák közé. Olyan kicsire húzta magát össze, amilyenre csak tudta, és mikor meghallotta a lépteket, kis híján felsikoltott. Egy idegtépő perc telt el így, ami kész örökkévalóságnak tűnt. Végül feltépték az ajtót, és őt elvakította a fény. Halála előtti utolsó gondolata az volt, hogy csak nehogy összevérezze a kedvenc estélyijét.
Xxx
Lassanként kezdett beindulni a "karrierje", ahogy bebizonyította a főnökeinek megbízhatóságát, és hogy lelkiismeretesen végzi el a rábízott feladatokat. A nővérek is kezdték felismerni, hogy többet tud egy egyszerű segéd-ápolónőnél, és mivel ők úgyis túl voltak terhelve, hát örömmel bíztak rá apróbb feladatokat. Ő pedig gondoskodott róla, hogy mindig kéznél legyen.
Mindezért azonban nagy árat fizetett, hiszen napközben itt dolgozott, segéd-ápolónő, hazaérve pedig késő éjszakáig a pszichiátria-szakkönyveket bújta, aztán aludt két órát, majd kezdődött ugyanez elölről. Nem számított ilyen nehézségekre, mikor belevágott ebbe a nyomozósdiba.
De ami a legjobban elkeserítette az az volt, hogy Dupinnel nem jutott előbbre, mert hiába szólt hozzá, nem reagált, és biztos lehetett benne, hogy este is ott ül majd, ahol reggel hagyta. Most már nem is zongorázott, mint kezdetben.
Sokat törte a fejét míg végül rájött, hogy a nyugtatóktól van ez, és ekkor kezdte csökkenteni az adagokat. Úgy intézte, hogy mindig ott legyen a gyógyszerosztásnál. Aztán a második nap becsapott a ménkű.
Három megtermett ápoló lógott rajta, míg az orvos beszúrta a nyugtató injekciót, majd lekötözték, és kisvártatva lenyugodott. Megrázó volt a látvány, ahogy habzott a szája, szemei kifordultak, és a fél perce még tökéletesen nyugodt férfi magából kikelve üvöltött. Ekkor komolyan megrémült, hogy mindezt ő okozta.
Most már azt se tudta volna megmondani, hogy mégis mire számított. Talán egy jelre, egy szóra, amivel a férfi elárulja magát, de jobbára csak artikulálatlan üvöltés volt az, ami a másikból előtört, pontosabban két szót mégis ki tudott venni: TAVASZ SZONÁTA.
xxx
Már egy egész lapot telefirkált azzal, hogy "TAVASZ SZONÁTA", de a megoldáshoz nem jutott közelebb. Úgy hangzott, mint egy mű címe, de hiába böngészte végig többször is Dupin műveinek a jegyzékét, még csak hasonló címet se talált. Pedig tudta, hogy jó nyomon van, és ha frissebb volna az agya biztosan eszébe jutna valami.
Utolsó mentsvárnak már csak a barátja maradt, és automatikusan nyúlt a telefon után. Vagy húszszor kicsengett, és már fel akarta adni, amikor jelentkezett. Miután tisztázták, hogy kicsoda is ő, a másiknak végre felderengett a minapi látogatása. Egy perc türelmet kért, hogy összeszedje a gondolatait, és ő a lelki szemeivel látta, ahogy villámgyorsan megnyitja a neki rendelt fájlt.
a.. Két hírem van, egy jó meg egy rossz, -kezdte, mint egy rossz viccet.- Melyikkel kezdjem? Lucia felsóhajtott.
a.. Az elején.
b.. A keresett fájlt sikerült megnyitnom, -itt teátrális szünetet tartott- de a fájl üres volt. Annyira lehangolta a hír, hogy el se köszönt. Az agya már olyan volt, mint egy kifacsart citrom, és a kávé is kifogyott itthonról, pedig még tanulnia is kell, de most mindenekelőtt keres egy éjjel is nyitva tartó élelmiszerboltot.
A csípős őszi éjszaka kissé felélénkítette érzékszerveit, így pár méter után azt az alakot is észrevette, aki akkor szegődött a nyomába, amikor kilépett a kapun. Egyszeriben a fáradtsága úgy elmúlt, mintha tündér fújta volna el, adrenalin szintje kávé nélkül is az egekig szökött. Ha éjjel a kihalt utcán szegődnek a nyomodba, nem sok kétséged lehet a másik szándékait illetően, és nem is tétovázott sokat, hanem nyakába szedte a lábait. Az iskolában a legjobb futók közé tartozott, és talán sikerül is egérutat nyernie, ha az az autó nem vág eléje. Aztán már csak arra emlékezett, hogy betuszkolják az autóba, majd ráborult az ájulás jótékony leple.
xxx
Arra eszmélt, hogy nem éppen gyengéden pofozgatják, egy széken ül, keze hátracsavarva, szája ragasztószalaggal letapasztva. Két gorilla vigyáz rá, akiknek a tekintetéből az értelmen kívül mindent kiolvashat. Mikor magához tér, az egyik bunkó rávillantja hiányos fogsorát. Az ajtó nyílik, és ő majd leesik a székről, még jó, hogy oda van kötözve. Ha hinni lehet a közvélemény-kutatásoknak, az ország jövendő miniszterelnöke lépett be. Félelmén is úrrá lesz újságírói kíváncsisága, vajon mi lesz most? A másik intett a fejével, és az egyik gorilla letépi a ragasztószalagot. A férfi rávillantja elbűvölő mosolyát, amit külön választóinak tartogat:
a.. Ugye most meglepődött? Ne, ne szóljon semmit, most én beszélek, tudja, szakmai ártalom. Sajnálom, hogy ilyen körülmények közt kell megismerkednünk, de maga el se tudja képzelni, hogy mennyi fejfájást okozott nekem az elmúlt hónapokban.
Rövid szünetet tartott, hogy legyen ideje megemészteni, amit eddig mondott, és bátorítóan rámosolygott, hogy oldja a helyzet feszültségét. El kellett ismernie, hogy a pasasban megvan az ötveneseknek az a bizonyos sarmja, amivel hatni tud a választókra, de amit a helyzetre való tekintettel ő most nemigen tudott értékelni.
a.. Ha nem veszem vele túlságosan igénybe a türelmét, elmondanék Önnek egy történetet. Ígérem, hogy nem leszek hosszú. Történetünk harminc évvel ezelőtt kezdődik. Adva van egy fiatal bankár, akit kiküldenek tanulmányútra Párizsba, a fény és a szerelem városába. Hősünk azelőtt még sose járt nyugaton, ahogy azt az akkori keleti blokkban hívták, és persze, hogy elkápráztatta az a nagystílű élet, amibe belecsöppent. Hamarosan a szerelem is rátalált egy csodálatos nő személyében, és másfél hónapos szenvedélyes viszony kezdődött. Ám hősünk kiküldetésének hirtelen vége szakadt, amikor otthon megtudták, hogy milyen erkölcstelen viszonyt folytat egy "nyugati" nővel, és hát otthon is várt rá a családja. Jó húsz évig nem is volt folytatása az ügynek, és hősünkben kellemes emlékként raktározódott el a kapcsolat, csakhogy ekkor a semmiből hirtelen újra feltűnt a régi szerelem. Igaz, hogy húsz évvel öregebben, de hősünkben így is megmozdult valami, csakhogy a nő hamar lehűtötte, mikor elmondta, hogy halálos beteg. Nem is jött volna el, csakhogy a viszonyuknak akkor volt egy gyümölcse is, aki immár húsz éves, és szépreményű zongoraművész valamint zeneszerző. A fiú azonban beteg, súlyos ideggyengeségben szenved, és állandó felügyeletre van szüksége. Képzelheti, hogy hősünk ezek után mit érzett, mikor egy napon tudta meg, hogy van egy húsz éves fia, és élete nagy szerelme halálos beteg. Azonban volt egy másik gondja is, hiszen otthon várta a családja, és hát mégse állíthatott haza azzal, hogy itt a húsz éves fiam, akiről eddig fogalmam se volt, de ezentúl velünk fog élni. Azonkívül politikai ambícióinak se tett volna jót egy ilyen fordulat. Így tehát megállapodtak, hogy bár gondját fogja viselni a fiúnak, de nem fognak egy háztartásban élni, és az anya megnyugodva hazautazott. Azonban hősünk nem tudta, hogy mire vállalkozott, amikor ígéretet tett a fiú anyjának, hiszen a fiúval több gondja volt, mint többi gyerekével együttvéve. Zűrös magánélete botrányokba fúlt, és hősünknek volt gondja, hogy folyton kirángassa a slamasztikából. Szerelmi élete is legalább ennyire bonyolult volt, fellángolások és kiábrándulások sorozata, amelyek után érzékeny művészlelke persze rendszeresen összetört. Bizony, már nem volt hozzá elég energiája, és így egy testőrt fogadott melléje, egy magánnyomozót, aki folyton szemmel tartotta, és beszámolt neki, hogy mi történik vele. Körülbelül egy éve arról is beszámolt, hogy újfent szerelmes lett, mégpedig az egyik tanítványával keveredett szerelmi viszonyba. Hősünknek görcsbe rándult a gyomra, és mint később kiderült, nem is oktalanul. Ha megengedi, itt most nem részletezném a viharos viszonyt, hisz amint látom, egyre rosszabbul tűri ezt a helyzetet.
Röviden tehát csak annyit, hogy bekövetkezett a legrosszabb, amitől hősünk tartott, és a fiú őrülete ezúttal nem önmaga, hanem a szeretett lény ellen fordult. És itt jött a képbe maga, aki megszimatolta a nagy LEHETŐSÉGET: az ország leghíresebb zongoraművésze keveredett gyilkossági ügybe. Mi a szenzáció, ha nem ez? Egyenlőre ugyan nem sejtette, hogy ez a zongoraművész egyben az egyik miniszterelnök-jelölt fia is, de nekem semmi kétségem, hogy
a maga buldog-természetével előbb-utóbb ezt is kideríti, ha nem lépek közbe. Sajnos, az emberem nem volt elég alapos a nyomok eltüntetésénél, és én egyszerűen nem engedhetem meg, hogy sikerrel járjon. Így, pár hónappal a választások előtt kínos dolog egy ilyen ügybe keveredni, amit nem engedhetek.
Lucia valóban, egyre rosszabbul viselte a helyzetet, és most pánikba is esett, mert a másik szavaiból burkolt fenyegetést olvasott ki.
a.. Mégis, mit akar tenni?
A másik egy széket húzott oda, amire leült.
a.. A politikát szokás a kompromisszumok művészetének is hívni. Most ne vitassuk meg, hogy errefelé mennyire van ez így, de én politikus vagyok, és szeretnék magával kompromisszumot kötni.
Ellenfele se volt semmi, de ő is vérbeli játékosnak tartotta magát, és kíváncsi volt, hogy a másik meddig képes elmenni.
a.. És ha én nem vagyok hajlandó kompromisszumot kötni magával?
A másik csak elmosolyodott, és megcsóválta a fejét.
a.. Nem hiszem, hogy bölcs dolog volna magától rosszban lenni az ország jövendő miniszterelnökével. Azonkívül kíváncsi lennék, hogy hol találna olyan médiumot, amelyik lehozná a maga sztoriját, ha én latba vetem minden befolyásomat.
Lucia elgondolkozott, majd számba véve minden lehetőséget, bólintott.
a.. Úgy tudom, hogy egy kompromisszumhoz ellenjavaslat is szükséges. Mit tud maga ajánlani?
A másik széttárta a karját.
a.. Ebben az országban egy miniszterelnöknek elég nagy hatalma van, és én pár hónap múlva miniszterelnök leszek.
2003 május 22.
