Emlékszem mindenre, tisztán, kivehetően és…
…és amire nem, az meg úgyis ott van az adattárban!
Nulla per kilences erővel repültem. Megtettem az utolsó előtti helyzetjelentést, valójában szükségtelennek tűnt, hisz a számítógép adatrögzítője amúgy is leadta már a drótot, tehát az Alkotók Szövetsége pontosan tudta, hol járok. Három rendszer óta figyeltek, tulajdonképp az ő határozatukra indultam útnak. Az okát csak ők tudhatták, bármint volt is, én magam ugyanolyan eszköznek számítottam az ő kezükben, mint a térhajó akármelyik biospórája, mely most az akaratomnak meghajolva letért a hetes csillagrendszer főbolygójának irányába.
Néhány egységgel korábban átnéztem a tervezetet, és noha furcsállottam, hogy miért a kettő. nulla-ötös bolygót választották a kolonizációra, semmit se tehettem. Aktivátor egységeimet és a szféra-generátorok szállítóit már utánam is küldték, én pedig csak egyre közeledtem a célom felé.
Az otthoniakra gondoltam, azokra a szerencsésekre, akik sosem ismerhetik meg az Alkotók Szövetségének ostoba manővereit, akik kimaradnak a mindenhatóság szent vagy épp szentségtelen bűvköréből, nem játsszák, de még csak nem is nézik a bárgyú, ám önelégült színdarabot. Övék a tudatlanság, övék a béke és az öröklét.
Akik pedig beavatást nyernek a bolygóközi manipulációs teknokrata játékba, azok számára csak a beletörődés, vagy a rövid időre megfoganó dac és lázadás jut osztályrészül. Aki elfogadja az elfogadhatatlant: elfásul, géppé válik, olyan géppé, amilyenre a történelem szolgáltathat csak tanút, hiszen már a biospórák is lélegzenek, dacolnak, küzdenek…
És aki áthágja az áthághatatlant? Aki harcol és lázad?
Az hülye…
A térmanipulációs szabályzóm néhány antigravos dekódert rakott ki az egyholdas planéta forgási küszöbindexére, néhány századnyi meteorfelhőt elgörbített a futási pályán - és máris tisztult minden. A fényes, izzó csillagot is át kellett téríteni az ismert Tryle-faktor szerint - az Alkotók mindenre gondoltak: ha a csillag a régi ívén fut és a kiszemelt bolygó nem tart nagyobb sebességgel a közelítő parabolára, akkor annak szörnyű következményei lehettek volna.
Legalábbis az Alkotók véleménye szerint. A változás törvénye értelmében úgy kellett módosítani az egészet, hogy egyszer - köztünk szólva a “majd valamikor egyszer” kifejezés helyénvalóbb lett volna - a felmelegedés hatásaként a lakók kénytelen legyenek a bolygó elhagyására. Ehhez megfelelő ideológiai és gazdasági fejlettséget kell elérniük, amit a kritikus szituáció majd bizonyosan elősegít.
És az, hogy gyakorta ellentmond a gyakorlat az elméletnek? - ugyan ki törődik ilyen “kis aprósággal”? - talán az, akinek a bőrére megy ki az egész.
Az Alkotók Szövetsége saját fajunk előtörténetére gondolt, mikor immáron a sokadik szupersztekk, vagyis rész-galaxis feltérképezése után határozatot mondott ki a kolonizáció és a feltételek megalkotásáról.
Én meg elindultam… végül is, a fene egye meg, hisz' ezért fizetnek! Archiváltam a szubinformációkat, de ezzel vége is lett az egésznek. A kiszemelt kisbolygó mintegy százkilenc-egész-tizenketted részarány nagyságú volt a centrális termofunkciós csillaghoz mérten. Az Alkotók “Nap”-nak nevezték el, nos mit mondjak, úgy tűnik a testületben is eluralkodik olykor-olykor a szentimentalizmus.
De hát ez van, a megrendelést leadták, és már ide is értem: a harmadik centrális, kétfunkciós bolygón kellett végrehajtanom a nagy művet, és én profinak számítok ebben a műfajban - nem is kérettem magam sokáig. Tulajdonképpen szeretem is ezt csinálni, éppen csak a bioszféra és az uralkodó fajok megalkotásának folyamatából zárnak ki…
Ezért néha igazán rühellem a végeredményt!
Akárcsak e mostani munka esetében. A térgörbületet és az eon-spirált kihasználva tulajdonképpen oda-vissza nézegethetném bármelyik párhuzamosan működő rendszeremet, és hát… na, mondjuk ki: utólag is belepiszkálhatnék ebbe-abba - ha épp az Alkotóknak nem lenne teljesen más felfogása a világról és a benne lakó népekről, eszmékről.
Előfordul néha, hogy egy előre kiagyalt forgatókönyv szerint köteleznek a végrehajtásra, van úgy, hogy bizonyos kommunikációs csatornákon keresztül nyomott kell hagyni az eljövendő civilizáció számára - de általában rám bízzák az egészet, és én aztán olyan teremtés-mítoszt - vagy inkább mesét - találok ki, amilyet akarok. Legtöbbször a tér-ugrás időszakában gondolom ki az egészet.
Ezúttal a fiam adott néhány épkézláb ötletet - ezt csak azért mondom el, hogy azért a jövő generációjára is átlényegítsek egy kis felelősséget - ezt nevezik a felelősség delegációjának. Mert hát az eredmény…
Hat egységre osztottam a teremtést, de mielőtt belekezdtem volna, megalkottam a szférákat, ez néhány egység volt csupán, két spóra és oxigéngenerátort kellett holdpályára állítani, ezzel együtt a generált centrikusság folytán bipólusú világ létrejötte vált lehetségessé: kettős forgása miatt kettős periodicitás: egyrészt sötétség-világosság, másrészt hideg-meleg szakasz váltakozása folytán.
Ez tetszett, meg kell mondanom.
Tehát szép sorjában:
1. intervallum. A tizenkettes antigrav-regressziós adattárban hallottam róla, hogy valamelyik galatika-részes alfaji alkotó megpróbálkozott a folyékony gravos felszín létrehozásával - nekem sikerült, így egy ügyes húzással az oxigéngenerátorok jótékony hatását a recirkulációs üzemmódban megspékeltem. Egész jól nézett ki.
2. intervallum. Tehát volt már boltozat, és volt releváns hetesfokozatú viszkozitással rendelkező folyadék által alkotott felszín, ám az élővilág számára a megszokott szilárd tereptárgyakat mégiscsak ki kellett emelni. Úgy tűnt, ez is klasszis megoldáshoz vezet majd. Mikor eljöttömkor visszanéztem az egész cuccot: tetszett - sőt másodfokú indulatgerjedést jelzett a spórás érzékelőm.
Csak a színével nem voltam igazán elégedett, ennélfogva a zöldet választottam az egyes számú alárendelt faj megkülönböztetésére; aztán a random-generátort aktiváltam, amely milliónyi génpróba után legalább ugyanennyi egyedet és fajt hozott létre. A nevüket én adtam, időben tekintve: egy egész egységet elvett, végül rá is untam, úgyhogy néhány alfajt egy-betűs eltéréssel, de ugyanúgy neveztem el. Azért emlékezetes marad a gránátalmafa és a répa! Az eredetileg tervezett önkéntes spóra-inplantátorokat végül is a szállítóegységen hagytam, rontottak volna az összképen - és az alkotás jelen stádiumában csak ezt tartottam szem előtt.
3. intervallum. Eddigre már beállt a stabilizátor és a periodicitás is kiegyenlítődött, tehát a kísérő bolygó és az őt, valamint az anyabolygót megvilágító központi csillag váltakozása egész jól mutatott.
Kezdtem élvezni a dolgot, már látszott, hogy nem hiába utaztam ennyit!
4. intervallum. Végre egy magasabb szintű alfaj megteremtéséhez értem, a folyadékban lakó fajokat úszóknak, a levegőben lévőket repülőknek neveztem el, kár lett volna erőlködni a kacifántos nevekkel, még az előzőkben elhatároztam, hogy a számszerűsítéssel és a megnevezésekkel ezúttal nem törődök.
5. intervallum. Hasonlóképp jártam el a szilárd halmazállapotú felszíni egységekre telepített fajokkal is, sőt, itt már az is eszembe jutott, hogy néhány - az előző szakaszban létrehozott faj egyedeit reprodukálom, és a gének részben történő átdolgozásával egyszerűen lerakom a szilárd felszínre.
Azért itt-ott beiktattam egyedi vonásokat is, bár így utólag egyetlenegyre se emlékszem - az adatrögzítőben ott vannak, ha kell, csak rákapcsolódok a megfelelő spórára és kész.
6. intervallum. Végre elérkeztem az uralkodó faj megteremtéséhez. Bevallom nem kis gondot és fejtörést okozott az Alkotók Szövetségének elhatározását megértenem, ezernyi hibát találtam már a genetikai összetevőknél is - de a mentális illetve asztrális felépítésnél nemkülönben. Még elnevetgéltem volna, végül azonban úgy döntöttem pár vicc is megteszi, és hazaküldtem néhány gondolatnyi üzenetet a családomnak. Majd otthon elröhögcsélünk rajtuk - zártam le az ügyet.
A faj egyedei persze aligha különböztek az alfajok viselkedésének megfelelő kulturális hagyományoktól, viszont már a kezdetektől észre lehetett venni, hogy az ösztön helyett három egészen különböző módszert használtak egy-egy cselekvés befolyásolásaként:
1, az érzelmeknek nevezett bonyolult technikát,
2, az észérvnek nevezett többszörösen rosszul értelmezett technikát,
3, az érthetetlen irracionalizmust.
Ez utóbbi foglalkoztatott leginkább, ki is találtam rá néhány jó kis kifejezést: hiszti, ostobaság, elvakultság, klimax… - ha legközelebb ilyesmit csinálok, majd jobban odafigyelek!
Volt még egy hetedik intervallum is, de elaludtam, és inkább hagytam ennyiben. Mikor végre az egész a hátam mögött volt, hazaindultam. Beindítottam egy folyamatosan sugárzó adatkonzolt, így mire hazaértem, már itteni időszámítás szerint eonok történelmét hívhattam le és tekinthettem át. Az elejével elégedett voltam, az uralkodónak szánt faj valóban kiharcolta a címét, legyőzte az ő teremtését megelőző intervallumok alkotta tényezőket.
Aztán a cselekvések és gondolkodások összekuszálódtak - az egyedek végképp eltávolodtak a bolygó őshonától és mindazon dolgoktól, melyek őt megelőzték. A harcot már saját maguk ellen vívták, bár elenyésző részüket kivéve: erről fogalmuk se volt.
És igen! Ami előfordult más fajokkal, az őket sem kímélte meg. Bálványokat emeltek, szinte megtizedelték saját fajukat csak azért, hogy ők maguk, mint egyedek magasabbra jussanak. Ehhez aztán kitaláltak néhány kiváló és tökéletes intézményt, amely a közösségek életét úgy szabályozta le, hogy gondolati síkon egészen az alfajok szintjére degradálódtak. Vallások jöttek létre, ezernyi egyház és felekezet, szekták, és még ki tudja miféle más! Államok, országok, ősi viszályok, bosszúk, hatalmaskodások, stb.! Ostoba ideológiák és ellenideológiák, tejhatalmú és “tévedhetetlen” közösségi vezetők, alfaji módon oktalan és csak erre az életre alkalmas kolóniák.
Valójában az egész bolygó népessége e felé az állapot felé haladt…
…mikor az Alkotók Szövetsége ismét a rendszerbe küldött. Most épp újra a bolygócska felé közeledek, a halálraítélt bolygócska felé, amire pedig olyan büszke voltam. Még nem ismerem a Szövetség döntését, egyelőre csak az új hiedelem fennmaradását kell tartanom, felvenni a kapcsolatot a többi faji-megfigyelő egységekkel. Jó lenne megtartani ezt a világot, és mert az ostobáknak mindenkor vezérre van, hát majd teszek róla, hogy meglegyen legalább a hit, a HIT, miszerint léteznek vezetők.
Ha más nem jön be, majd valami hasonlót csinálok, mint amikor a teremtés-mítoszt tucatnyi vallás alapításához használtam fel. Bennem nem fog csalódni az Alkotók Szövetsége! Inkább lebutítom a társadalmat, mintsem elpusztítsam - bár ki tudja, nem lenne-e az célravezetőbb? Kezdeni elölről mindent! Fél ciklus, tehát egy-másfél intervallum elegendő lenne hozzá: kijavítani a főfaj okozta hibákat, megsemmisíteni még az emléküket is ezeknek a szerencsétleneknek - és átszabni a genetikai állományt!
Tényleg apróság lenne, hiszen csak a gondolati struktúrát és az állóképességet kellene feljavítani, minden más rendben is lenne - egy-két konfliktus meg hiba sosem árt.
És mégis ragaszkodom hozzájuk! Még akkor is, ha tiszta hülyét csinálok magamból! Egyébként is, egyáltalán tudja valaki, hogy mi a fenét jelent az, hogy UFO? Ilyesmit is csak ezek találhattak ki…
Vége,
bármi is legyen ez az egész…
