hej, micsoda büszkeség,
hogy hazát építettünk,
hazát védtünk, de hányszor,
bizony ne felejtsük,
bizony a jövőben is így éljünk !
szarvasunk és szent sólymunk segített,
hiszen mindez csak így történhetett,
hallgassátok, fessétek és daloljátok,
az őseinktől égrerovott valós történelmet
hőssé lettek mindig katonáink,
hazát, népet szolgáltak,
életükkel dicsőséget vívtak,
Istenünk, mutasd nékik is hálánkat
így volt, s van ez több, mint ezer éve,
Etelközben, Ungon, Verecke hágóján,
Pusztaszeren, Fehérváron, Esztergomban,
Pozsonynál a Duna partjain, s vízében,
és a szomorú muhi pusztán, s Mohácsnál,
büszke Rigómezőn, meg Nándorfehérváron,
Szigetvár, Eger és Drégely végváraiban,
Bécsnek büszke váránál, no és Munkácson,
s Budavár híres visszavívásán,
majd Isaszeg és Pákozd mezején,
Komárom erején, Segesvár hídjánál,
Galíciában és Doberdo hegyein,
Valamint a Donnál, Kárpátok Árpád vonalánál,
S még számtalan, sokszor kényszerített helyen
Győzni kell, győzni, veszteni soha,
Esküszik hazára, nemzetre a katona,
Szívét, életét nyújtja fel tenyerén esküre,
fénylik aurája, lelke, büszke szelleme,
hej, micsoda cél a haza és szabadság,
Isten, óvj minden katonát, s a hazát !
(2005.)
