József Attila emlékére

Tanítónak szánt engem a sors,
átadjam mindazt, mi gondolat,
’fura ura’ szavától szegény sor
lett életem örök ítélet-otthona.

’Horger Anatal’-ok végigkísérnek
bősz büszkeséggel taposnak reánk,
észrevétlen porrá tört életek kísérik,
megállíthatatlan lépteik nyomát.

Tollat kardként így forgatva,
szavakat kaszabol a bú,
nem véres, csupán éhes kín e
költői, szótlan szó-háború.

Egyként üzennek a sorstalan sorok,
nyomort viselni tanítanak,
sötét magányba fénylő csillagok
mindenkit ó, beragyogjanak.

Írjátok ti is lelketek dalát,
célját éri így a szunnyadó gondolat,
boldog nyomorúságok égi hangját
hallani szerte-földön fénylő-nap alatt.

Cím: Üzenet
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: T.Fiser Ildikó
Beküldve: November 6th 2005
Elolvasva: 1386 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]