Ha megöregszem, majd, lassan, csak lassan,
Ráncokba feledkezem, sűrű árkaimba,
Arcomban vésetekbe rögződnek a végzetek,
Görcsbe faragott izomcsomók, sajgó izületek,
Ezek jutnak részemül, gyógyvizekbe veletek,
De jó is lesz akkor neked, mondják, csak mondják,
Egy tányér leves, majd utána főzelék, elég lesz,
Mit akarhatok még, hát, …szájízem, mint a főzelék
Nem, én élni szeretnék, ha lehetne, mindig,
Bütykös izülettel verset írni, később talán festeni,
Áh, inkább faragni, persze fát, esetleg görcsöset,
Tartani kedvesem kezét, sétára fogni lendületét,
Járni-kelni a vidéket, mit nem nagyon tettem meg,
Nem öregedni, csak ráncba szedni magamat,
Lelni vidám kedvre, beszédre, s még jó társakra,
Zenére izegni-ropni, s élni öregséget, kelni holnapra
(2002.)
