Az oroszlán, az erdők királya egyedül élt dzsungelében, naphosszat az erdőt járva, nemes bronzbarna szőrzetén fénylett a nap, aki látta tisztelettel hódolt, vagy menekült előle. Hiába ordította elkeseredetten oroszlán nyelven: egyedül vagyok!!!, a kis mókusok a reszkető jegenyék zizegő rejtekébe bújva várták, mint halad el alattuk, a vízparti kócsagok széles szárnysuhintással emelkedtek el közeledtére. Ha rohanni kezdett utánuk mondván: várjatok, mint élő rémület, indult meg az erdő előtte, vígasztalanul lassította le lépteit „hát ez már mindig így lesz? Nekem nem lehet barátom?”-nőtt a szomorúság szívében „olyan borzasztóan nézek ki? Miért félnek tőlem az állatok?”-gyötörték a megválaszolatlan kérdések.
Egy napon hétéves forma kisfiú tévedt az erdőbe, szemmel láthatólag elvesztette szüleit, amikor ők rövid időre magára hagyták. Ahogy ott állt a lombok közt áttört délutáni fényben, szembefutottak vele a kisebb –nagyobb vadak, s ő félelem nélkül, mint egy nagy kő a folyó árjában megállt, várva. Az oroszlán kifulladva érkezett oda és meglepődve ült le a fehér gyolcsinges fiú előtt: -hát Te nem félsz ? kérdezte mély lélegzetet véve
Mitől kellene? –kérdezett vissza meglepetten és ártatlanul csillanó szemekkel a fiú
Az oroszlán ott helyben, mint egy forró vallomást, elmondta bánatát, élete történetét
A kisfiú szája mosolyra nyílt: hát csak ez a baj? No gyere velem, megmutatom a boldogság földjét Neked, azzal belekapaszkodott a rozsdás bundába és húzni kezdte: -Gyere már, -és elindultak ketten a völgy felé, a fák övezte napsütütte erdei úton….

2004. 02.08   (Csinginek ajánlva)

Cím: Az oroszlán
Kategória: Mese
Alkategória:
Szerző: Kormann Zsolt
Beküldve: February 8th 2004
Elolvasva: 2000 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Mese főoldalára | Megjegyzés küldése ]