Beleragyogott a hangja a telefonba:
- Szuper! Érted? Szuper! El se merem hinni!
- Miért? Baljós előérzeted van? – kérdeztem.
- Nem igazán. Nem tudom. Idegesít ez a korkülönbség. – Már nem ragyogott a hangja.
- Hány éves? – kérdeztem.
- Huszonhat. – Kiürült a hangja.
- Jesszus! Az majdnem tíz év a javadra! Banyek! Ez nem az, amit keresel!
- Tudom. – Bizonytalan volt a hangja. – Mégis…most olyan jó! Olyan, amilyennek elképzeltem.
- Na mesélj!
- Megittunk néhány italt, aztán átmentünk egy másik helyre, ott is megittunk néhány italt, aztán nálam kötöttünk ki. Ott aludt. Nem csak aludt. – Ezt már egészen halkan mondta.
- Már megint? Első randin? Első este? Hogy lehetsz ilyen hülye? – kérdeztem mérgesen. Haragudtam rá. Nagyon. Poros már ez a lemez, nem tanul a múltból ez a liba.
- De már egy hónapja ismerjük egymást. – védekezett.
- Persze! Csetelés, telefonálás, levelek. Basszus! Így azt hazudik, amit csak akar! – Hülye, hülye, hülye! – mormoltam magamban.
- Igen, de már a telefonban is azt mondta, hogy tisztára belém szeretett.- Majdnem sírt.
- És te elhitted? Ismeretlenül? Hány éves is vagy? – kérdeztem.
- Nem hittem el teljesen, de azt gondoltam, hogy egy hónap telefonálgatás után már kialakult valami lelki közösség. – Még mindig védekezett.
- És most? – kérdeztem.
- Nem tudom…Még nem hívott, bár csak néhány óra telt el…Lehet, hogy alszik, vagy a barátaival találkozik. Végül is két napja jött meg Londonból. Meg kell értenem. Nem? Vagy nem? – Könnyes volt a hangja.
- Mit? Hogy megkettyintett, és lassan egy napja nincs ideje egy rövid telefonra? Hogy ígért mindenfélét, te meg bevetted? – vágtam kegyetlenül.
- Tudom, de Zsuzsi is azt mondta, hogy ne törődjek semmivel, csak vessem bele magam a szerelembe ész nélkül, azt úgy kell, akkor jó…Adjam át magam az érzéseimnek. – Most már sírt. – Azt is mondta, hogy nem számít a korkülönbség, hogy fantasztikusan szép és vonzó nő vagyok, és bármelyik pasi összeteheti a két kezét, ha megkaphat…
- Megkapott. – szúrtam – Zsuzsi meg egy lángész, mint tudjuk.
- Nem értesz semmit! – kiabálta – Olyan könnyen ítélkezel! Ha egyedül lennél, ha már hosszú évek óta egyedül lennél, akkor tudnád…Neked könnyű!
Ja. Tök könnyű.
- Jól van, na! Ne szívd magad! – békítettem.
- Mit gondolsz, vegyek neki ajándékot karácsonyra? – váltott témát szipogva.
- Nem tudom. Kitaláltál már valamit? – kérdeztem.
- Hát…azt gondolom, hogy nem kellene túl személyes, vagy drága dolgot venni, nem ismerem annyira. És mi van, ha ő nem vesz?
- Akkor te sem adod oda a tiédet. – mondtam – Miből gondolod, hogy nem vesz?
- Amikor megjött Londonból, akkor sem hozott nekem semmit. Egy nyomorék csokit sem. Pedig előtte két nappal volt a névnapom. Tudod. – magyarázta.
- Jaja. Tényleg. Semmi piros busz, angol keksz, egyéb banalitás?
- Semmi. Ezért gondolom, hogy mi lesz, ha én veszek ajándékot, ő meg nem? – tipródott.
- De mi lesz, ha ő vesz ajándékot, te meg nem? – kérdeztem – Az is vér ciki.
- Igaz. Lehet, hogy veszek egy bögrét, vagy ilyesmit. Azt oda lehet adni másnak is, ha úgy alakul. Nem? – töprengett. – És mi van, ha ő is arra vár, hogy én adok-e neki ajándékot, és azért nem adja oda az övét, mert azt hiszi, hogy én se vettem?
Kezdtem felhúzni magam.
- Akkor leszarod. Mégiscsak ő a pasi. Nem? Most mit kínlódsz? Vegyél egy
akármit, csomagold be akárhogy, biztos, ami biztos alapon. Akkor nem ér kínos meglepetés! – mondtam türelmetlenül.
- Oké, akkor veszek egy bögrét. Nem kevés az? Annyira gáz pont karácsony előtt összejönni valakivel. Olyan bizonytalan vagyok. – motyogta.
- Na jó, ezt döntsd el egyedül. Nincs időm, dolgoznom kell, leraklak. – leraktam.
Másnap újra hívott:
- Ennyi. De legalább nem kell azon agyalnom, hogy mit vegyek neki karácsonyra.
- Mi történt? – kérdeztem.
- Egy üzenetet küldött mindössze, amiben felkér egy újabb kettyintésre.
- Ja. – nyögtem.
Egy újabb pasi, aki csak szexelni akar vele.
- Mondd meg nekem, hogy miért csak szexet akarnak tőlem? Miért? Miért nem ver sátrat senki a lakásomban? – sírt.
- Nem tudom. – Nem tudtam mit mondani.
- A tököm tele van az egésszel. Mi a baj velem? Mi? – zokogott.
- Semmi, semmi.- próbáltam vigasztalni – Csak nem a megfelelő pasikkal kezdesz…
- És honnan szedjek megfelelő pasit, megmondanád? Így kell leélnem az életemet? Négy éve nem volt két hétnél hosszabb kapcsolatom. Szánalmas.
- Te vagy a tipikus kényszerszingli. – csúszott ki a számon.
- Kényszerszingli. – ízlelgette – Nem is rossz szó egy pocsék állapotra.
- Most? – kérdeztem.
- Most semmi. Keresek tovább. Egyszer csak ráakadok egy békára, akit ha elégszer csókolgatok, egy nem túl csúnya, nem túl buta, nem túl abnormális királyfivá válik. Ez van. Muszáj megalkudni.
