Ezt a telet! Csak ahogy ez a tél hófúvásokat emel az agylebenyeimre s megfagyasztja még a gondolataimat is. Körülbelül, pontosan ilyenkor, képes lennék egyedül tízfelé futni, amikor azt mondja az időjárásjelentő, hogy még egy borús nap lesz holnap. Amilyen béketűrő teremtés vagyok, annyira a legszivesebben nekiállnék a tévének s ha elérném, kirángatnám azt a meteorológust, szerencsétlent, s úgy nyapnám csakon, hogy kitakony a szotty. De visszavonulok . . .
Ezt a telet! Ez az átkozott tél jégből fon kerítést, s már nem is tudom, hogy engem akar-e fogva tartani idebenn, vagy a világot épségben odakinn. Mert nem lehet igaz, hogy egyedül lennék, csóró, tágranyilt szemekkel, azon gondolkodva, hogy most a földet nyaljam le róla, vagy a zsíroskenyeret, amit leejtettem, nyaljam le a füldről . . . Micsoda dillemma!
Ezt a telet! Ilyen hideget! Pedig amikor húsz éve idekerültem Kinodá . . . ehem, Kanadába, ha jól emlékszem, külön félrehúztak s megmondták, hogy állampolgársági kötelességeim közé fog tartozni, hogy nyáron a melegre, s télen a hidegre panaszkodjak. Arra azonban igazán jól emlékszem, hogy azt elmulasztották megmondani, hogy itt négy évszak van, s magamtól kellett rájőjjek: majdnem tél, tél, még mindig tél s útépítés.
Ezt a telet! Csonttá fagyott földet . . . Máshol azt mondják, hogy télen jobban mozognak az emberek, hogy nehogy megfagyjanak. Itt a lusták országa van ilyen télben: feldobják a munkások a csákányt, s kalapácsot és útépítéskor majd leolvad. De a rendőrök itt sem jobbak mint máshol. Láttam amikor télapót rekcumozták, s mondták neki, hogy úgy felrúgják havat hoz. Szegény télapó! Azt is bevallotta, hogy hol tartja a listáját . . .Ez akkor volt, amikor a kutya a kanyarban kettétörött.
Ezt a telet! Csak beteg ne legyen az ember ilyen időben, de beteg lenni sohasem jó.
Beteg lenni sose jó:
Rosszul érzed magad.
Nagyobb csizmát veszel
Mint kell,
S lábad belédagad.
Asszem a tegnap láttam egy villanatnyi napsütést, de nem az volt.
Ezt a telet! S, hogy a bajokat betetőzze, tegnap óta az a rohadt olajkályha vacakol. Persze nem is tudna elromlani, mondjuk, nyáron, mert úgy nem hatásos: kinek kell? Most megy mert megrugódtam, de nem akar megállni. Úgy vélem, most egy hétig ilyen meg nem indulás, rugódozás, meg nem állás, s kikapcsolásból fog állni az életem, amiután már olyan pipa leszek, hogy körülöttem mindenki kályhát fosik!
Ezt a telet! Ezt a levegőt mely molekulájáig mefagyott, s ahogy ezek a molekulák, páncélos kis lovagokként az ember tüdejét megütik, apró jégdárdáikkal fájdalmassá téve minden lélegzetet . . . Ezt a telet.
Ezt a telet . . . szeretem.
