Nélküled
ébredek,
felkelek,
lassan elindulok,
a napot elkezdem.
Nélküled
dolgozok,
figyelek,
belül szenvedek,
de a mukámat végzem.
Nélküled
hazaérek,
köszönök,
válasz nincs,
hisz már rég nem vagy itt.
Nélküled
terítek,
két főre,
kihűlt a levesed,
beleőrülök azt hiszem.
Nélküled
félek,
csak ténfergek,
nincs helyem,
hiányod elviselhetetlen.
Nélküled
lefekszem,
álmomba jó,
ott velem vagy,
de csak a takaródat ölelhetem.
Nélküled
erővel kell küzdenem,
hogy éljem az életem,
viseljem terhét,
mely nehéz,
szinte lehetelen.