miért a keserű századok,
miért az elgyengült akarat,
miért? miért?
átok?
ül az ország hosszú méla lesben!
hol van, hol a felajzott nyíl: a haza!
s célja: a szabadság!
hej, ősz Peterdi!
igazad volt talán,
nem ülhettük még a nászt !
átok?
ország és haza násza! a szabadság!
hol lesz és mikor?
Vörösmarty már régóta strófázta!
rázta a költő a poros kacagányt,
hogy hetykén az ország vállára dobja,
de csak porzott, porzott
az ország századok óta busongott,
s egyre satnyult gerince, titkolt egoja,
álnok urak és külhatalmak törték, s tépte sorsa
átok?
átok! átok az oktalan gyengeség,
derengett akkor is a hajnal, derengett,
de keleten, nem nyugaton, múltja keletén!
látták a pirkadatot,
költők szavalták a reményt,
ország, s haza nászát, a szabadságot ihlették
reformokról szólt a vers, az égzengés,
12 pontról a győzelem,
s a ’48-as március hozta forró tavaszát
ébredj magyar! itt az idő!
tűzlelkű Petőfitől még Arany is lelkesült,
és Vörösmarty végre felderült
micsoda idők voltak,
micsoda erők és akarat szunnyadoztak,
a magyarra magyartól tett átkok súlya alatt
ébredj magyar! szólt az idő!
szólt a kürt, talpra! himnusz és szózat
szentelte küzdésre a magyart
Haza! Szabadság! Nemzet!
Piros! Fehér! Zöld!
lobogjon tüzed, ez legyen jövőd!
honvéd lett minden hazafi,
honvéd, s dicsőséget szerzett,
országot, hazát, szabadságot nemzett
de ásták a sírt a balszerencse, a sok viszály,
kisebb népeink, rabtartónk, s a távoli segítők,
hogy e nemzet süllyedjen el derengése hajnalán
átok?
bukott a nemzet, a sok vitéz és akarás,
magyar télbe dűltek, vesztek bujdosásba,
kik el nem estek a csatákban
Arad vára lett a bosszú-nyitány színpada,
s zengett hős tizenhárom vezérünk utolsó szava,
magyar hazának, szabadságnak szerelmet vallva
jeges szelek vágták a magyart,
honvédek tartották tovább esküjüket,
s az ország megint ült hosszú méla lesbe
átok?
hol van, hol a felajzott nyíl: a haza!
hát nézz fel, ott van, ott, megfeszíttetve !
átok?
de a magyar passio még nincs beteljesedve
(2005.)
