Ünnepel az egész ország,
bár oly sok benne a bárgyú jószág -
akiknek van ugyan hazája,
de elhagyatottak, mert nincsen gazdája-
s ezért szegény párák mindent megesznek,
amit a nagygazdák kezei letesznek.
Életük sötét, és szomorú,
mert a létük bús, és sanyarú.
Bár voltak jobb idők, mikor még remélték,
hogy a bőséget lassan már elérték,
de jöttek a még sötétebb fellegek,
amik eltakarták a fényeket.
Azonban egy-két egyed most is vígan él,
bár orrát lógatva csak henyél,
míg a többség csak reméli,
hogy a jobb kort még megéli.
Húzzák az igát reggeltől-estig,
s a kék eget csak vízből festik.
Amíg a többi nagy vad gazdagon dúskál a zabba,
addig a szelídebbek ott állnak magukra hagyva.
S hogy eljön a Messiás - és más szelek fújnak -
arra a remények elhalványulnak.
2006. március 15.
