Tyron G Clam:
Egy hosszú, egy rövid műszak.

Ez a megint hosszú műszak lesz. Legalább becsempésztem volna a bal fülembe zenemodulomat. – Gondolta Benjamin a White-Monday Orlando nevet viselő teherűrhajó egyik G-nullG rakodógépébe szíjazva. A rakomány kis mennyiségére hivatkozva csak ketten voltak szolgálatban Felixxel. Az egész Theta-szektor ellátmányának berakodására. A teherlift órákig érkeztette a rakodószintre a lila, és sárga műanyagkonténerek tömkelegét. És Felix megint egyik morális-tudományoskodó fejtegetésébe kezdett, ami eltarthat akár a műszak végéig is. S csak kicsivel elviselhetőbb a vallásos-szexuális kinyilatkozásainál.
… és ráadásul megint nyomták NWN-451-en a teleportálásról azt az idióta reklámot. Mintha ettől többen választanák a „modern, olcsó, gyors, és biztonságos, közlekedést”. Szerintem az egész, ahogy van simán egyenlő egy gyilkossággal. – Magyarázta Felix piros sisakos arca a rakodó kommunikációs monitoráról. – Engem ugyan nem hülyítenek meg. –Nem-e? Nyomott el egy mosolyt Benjamin. - Teljesen más, mint az, ahogyan a térben pattogunk. – Szajkózta, amaz kicsit sercegve.
Ben rá sem akart hederíteni, szerette ezt a munkát. Nem ördöngösség, fel emeli, és a helyére viszi a tárlómodulokat, vagy kihozza őket a helyükről. A legjobb munka, amit egy ilyen hajón az ő képesítésével kaphatott. Sosem volt lángész, de mindig arra vágyott, hogy a csillagok között repkedhessen, és láthassa a galaxist. A pénz korrekt, és nem stresszes, leszámítva X-et. . Őt még meg kell valahogy szoknia, ha itt akar maradni.
Akkor ugyanis a Yamazama/Karlenberg-féle rendszerben kiszámított paraméterekkel a Tér-Tértelen Határdimenziójába lökjük a teljes hajót, ami onnan az összeférhetetlenség miatt visszapattan a térben oda, ahová mi szeretnénk. Mint ahogyan egy magasról vízbe ejtett labda is teszi. – Úgy magyarázta, mintha nem tudná ezt minden gyerek.
Felix megszakítás nélkül rakodott, süketelt, és készített rakodási jelentéseket.
Ben, csak gyakornok volt, de már most ki nem állhatta. Felixxel egy műszakban? Agyhalál! De ő volt a legöregebb gépkezelő a hajón, ő pedig az újonc. Így nem sok esélyt látott ara, hogy tartósan távol maradhasson tőle, ahogyan a legtöbben az itteni fiúk közül. Eléggé fel tudta hergelni a tudálékos begyepesedettségével. És Ben elkövette azt a hibát, hogy vitába szállt vele.
’X – ezt volt Felix beceneve – a teleportálás az évezred talán legmodernebb és legátgondoltabb találmánya. Nyolc különböző Nobel-díj áll benne, és erre TE, egy szimpla rak’gépkezelő osztod róla a frankót? Totálisan letesztelt csúcstechnológia, én magam is használtam még lent a földön. Egy Molekuláris Szkenner minden molekula típusát, és pontos helyét meghatározza a testben. A Bontó atomjaira szedi az anyagot, hogy azokat a zavaró hatásoktól az Árnyékoló-mezővel védve fénysebességgel eljuttathassák a rendeltetési helyükre, ott újra összerakják az a saját atomjaiból. Még a rakomány fele is így jutott a Fő-Átrakódekkre. Minden élőlény, akit ezzel az eljárással utaztattak, eddig kiváló egészségnek örvend és még baleset sem volt soha.
Nem értesz engem Benjy. Ha elveszted valamelyik testrészed egy balesetben, napok alatt kapsz egy ujjat a saját szöveteidből növesztve. Igaz?
Benjamin felemelte a rakodóvillával a nálánál tízszer nagyobb konténert, és bekapcsolta a tolató funkciót. Bólintott, de nem mondott semmit. Két hónapja használt egy új lábat, és már nem ez volt az egyetlen új testrésze.
Az is a saját anyagodból van. De, ha a fejed vesztenéd el, és azt növesztenék ki egy kádban és visszaültetik az életben tartott testedre, akkor is önmagad maradnál? Vagy meghalnál, megszűnnél létezni és lenne egy ugyanolyan Benünk itt lenn, mint te? Az csak tökéletesen megegyezne veled, de már nem lenne Te!
Ezzel megfogta... és folytatta.
Ezért mondogatom, hogy a teleportálás gyilkosság, amit azzal lepleznek, hogy a saját atomjaiból csinálnak egy tökéletes, mit sem sejtő kópiát a megölt személyről. Láttál már vállalati vezetőt teleportálni? Vagy politikust? Hmm?
Felix mormogva megragadta a saját konténerét, és már kapcsolt is tolatásra. A műanyag pilótafülke, amiben félig állva, félig ülve volt beszíjazva azonnal engedelmeskedett az utasításnak és megfordította önmagát a tengelye körül. Így, ahogyan a szervizesek mondják: a gép hátuljából lett az eleje. Vetet egy pillantást a főmonitorra. Ben helyzete, rakomány úti célja, stb. Egy kis nyomás az érintőképernyőn, és már vitte is a kis lánctalpast, és vele a konténert, az automatika a kijelölt raktárba. Közben a szokásos rakodási jelentést mondta fel a diktarendszerre.
„354-AGW-375X28 számú konténer sértetlen állapotban szállítva a kilenc per negyvenhetes raktárba. Vége.”- Az automatika rögzítette, dátumozta, szignózta és bemásolta a hajó, a konténer, és a rakodógép naplójába. Átváltott kommunikációra.
És visszatérve a teleport-ra. Tudod mi a durva? Hogy bármilyen anyag Bontómezővel atomjaira darált szószából tudnak dolgozni. Szóval akkor mi gátolja meg őket abban, hogy lebontáskor memorizálják az atomi szerkezetedet, és elkezdjenek koppintani az univerzum bármelyik pontján?
Ez megzavarta kicsit Benjamint. Pedig a teleportálással kapcsolatos aggályokat már lezárt kérdésnek tekintette.
X, te paranoid vagy! Mit keresel te egyáltalán egy ilyen hajón, mint az Orlando? Terápiás munka tömegiszony kezelésére? Vagy ez is összefügg azzal a teóriával, amit a fiúk annyit emlegetnek a hátad mögött?
Mit beszélnek a teóriámról azok a féleszűek? – Olyan közelhajolt a kijelzőhöz, hogy az arca szinte kidomborodott a vevő oldalon. Talán mégis hiba volt felemlegetni. Visszakozni, szabadkozni azonban már nem lehetett. Felixből újabb szóáradat tört elő.
De igen! Összefügg a teóriámmal az, hogy itt vagyok. Mégpedig úgy, hogy ez a hajó fog majd találkozni először földön kívüli fajjal.
Benből kitört a röhögés. Ez tényleg teljesen kész van! Idegenekkel! Ja! Meg a neonáci néger-Buddhával…!
Ne röhögj te kis szaros! Igen is ez a hajó fog beléjük botlani. Mégpedig azért, mert ez az első Atlas osztályú tehernaszád, ami TTH generátorral utazik. A hajad szála sem rezzen, ha pattan. Mostanra már ezer fényévre is lehetünk a marsi átrakótól, és még csak észre sem vettük. Ez a legöregebb ilyen tehernaszád. Ha valami hát a White-Monday biztosan félrepattan egyszer valami idegen galaxisba.
Ez hülye! Gurult dühbe Benjamin. És én is, mert hallgatom! Ilyen nincs. Ráadásul leszarosoz.
Figyelj X, én azt olvastam, hogy az őrültségek, és rögeszmék hirdetőivel óvatosan kell bánni. Lehet, meg is fogsz sértődni, de nem tudom máshogyan kifejezni: Neked totál megfőzte az agyad a gyerekműsor? Hogy képes valaki ilyen kevés ésszel ezt a taligát vezetni? Vagy mégjobb: Átmenni az orvosi vizsgán. Egy ilyen hibánál a hajó előbb törik ripityára, vagy megy egy bolygóba, te eszement!
Felix felüvöltött.

Hosszan és kimérten engedte ki a levegőt a tüdejeiből. Egyiket a másik után. Csukott szemhéjai mögé bújva megpróbált lopni egy pillanatot a régi életéből. Jól tudta, hogy nincs választása, szembe kell néznie a sorsával
De csak még egy szusszanás. – Mondta a csukott szemei mögé zárt sötétségnek. ”Minden pillanatnyi, és egyben örökké való. Az idő soha nem ismétli önmagát, csak folytatja...”
Ellenség, és halál. Ez fogadja Rawatan Grah’hne elitkatonát valahányszor - röviddel a halála előtt - a világra nyitja a szemeit.
Félt. És gyűlölte, hogy a sorsa – igaz ő akarta, hogy így legyen - elkerülhetetlen.
A maga választotta háború, vagy halál sosem riasztotta. De ez itt most nem ő döntése, döbbent rá ezért reszket most.
Saját lét, egy sors, amit ő választ. Ez neki soha nem adatik meg. Illetve most mégis. Talán hat, nyolc remen telt el amióta idesugározták, és az itteni atomokból felépítették a lenyomatát.
Életnek elég szűkös, késlekedésnek viszont már túl sok. Indulni kell. A kötelesség tudat mindig felül emelkedett nála. Kinyitotta a szemeit, ahogy mondják: a végzet türelme is véges.
Mindenkit lemészárol, akivel találkozik, és időzített bombákat rejt el mindenütt, amerre jár.
És miután nem talált már magának, és a többieknek – mert legalább tízen vannak most a hajón a fajtájából – akkor robbantani fognak. De ha pedig olyan erős ellenállásba ütköznének, amit rövid idő alatt nem tudnak leküzdeni, az sem probléma. Legalább is már nem az övék.
Az eredeti harcosba lassan ölő mérget juttattak a lenyomatvétel előtt. Ők pedig ennek a harcosnak a tökéletes másolatai molekulára pontosan, és lassú halálra jelölve.

„Hadrafoghatóság: hétezer, hétezer kétszáz remen. Várható leépülés: hétezer száz ramentől indul. Maximális várható élettartam: Igénybevételtől függően: Nyolcezer ramen…” Darálta az Orvoslási n’Varrta – nyugodt zöldeskék arccal.
- Akkor, és ott a bele kellett volna taposnom abba az önelégült ábrázatába. – Gondolta. - De mint ahogyan most is túl erős bennem a kötelesség tudat, és most nagyon fontos küldetés vár rám. Hiszen másként nem lennék – lennénk, javította ki magát -itt. Támadásra felkészülni!
Ismét elkezdődött a végjáték.
A sisakja körben teljesen átlátszó volt, így a hátsó szemét is használva körbe kémlelt. Idegen hangok, és formák vették körül. Egy hatalmas teremben volt, óriási szögletes tömbök erdejében állt, amiket keresztül-kasul széles utak szeltek sorokra, és oszlopokba.
A siskak lemezbe épített kijelzőkön a veszélytelen környezeti tényezők ikonjai világítottak. És a többi egység helyzetjelzője.
A Kisugárzó Modul, ami lehetett akár egy hadihajón, vagy csak egy őrszondán három egységet érkeztetett a közelébe. Mindannyian egyforma védőfelszerelést viseltek, az egyikük előtt két élénk zöld parancsnoki, ham’ssa-lemez is hevert. Éppen most kezdte a hátára és a mellkasára, illeszteni. Ő lesz a parancsnok. A lábaiknál pedig a régi-új fazonra készített fegyverek.
„Ön kiváló tapasztalatokkal és kiképzéssel rendelkezik mind harcosi, mind pedig irányító-harcosi beosztásokban, ezért is ennyire tökéletes a feladatra. A Kisugárzó minden átküldött példánya mellé helyez majd az alapfelszerelésen felül egy rohamfegyvert. Amennyiben a lenyomata hosszabb ideig lenne használatban, a kifejlesztésre kerülő hatékonyabb harci eszközöket igyekszünk az önnek megszokott formában a rendelkezésére bocsátani. A lenyomatát védőfelszereléssel, alapfegyverzetben készítjük. Ahhoz inkább nem piszkálunk hozzá. Az újításokat az ön előtt materializált fegyverben találja. A robbantó, közelharc, ill. egyéb fegyver elemek mindig ugyanarra a helyre kerülnek. És az aktiválásuk módja is egyezni fog…”
Minden zavaros volt, és egyben egyértelmű. Én, én vagyok, de mégsem. Önként vállalkoztam arra, hogy megmérgezzenek, és a hallra ítélt kópiáimmal félelmet és halált terjesszek az ellenség soraiban. Elég rég óta lehet ez így, hiszen már külön fegyvereket is fejlesztenek nekem.
Hamarosan meghalok, pedig már régen halott vagyok. De apa büszke lenne rám, hisz ő csak egy fénybányász volt Mene’ghán. Rettenetesen sokat dolgozott, néha öt-hat ciklusig is kint voltak egy váltással. A serkentők, és a sugárzás okozták a halálát is. De a világnak nagy szüksége volt a munkájára, mint ahogyan az enyémre is. Az én műszakom rövidebb, de soha nem térek belőle haza…
Egy gyors pillantást vetett a körülötte tornyosuló konténer rengetegre, most már katonai szemmel. Átadta az irányítást a kiképzésnek, és a speciális tréningnek.
Lehajolt, és felkapta a fegyvert a lyukacsos padlóról. Ebből is volt benne néhány millió átkonfigurált molekula. Utasította a védőruha számítógépét, hogy azonnal keressen célparamétereket, és kapcsolatot. Ellenőrizte a fegyvert. Könnyebb, de összetettebb, mint amelyik emlékeiben élt. Nagyobb tár, rövidebb cső. Talán új gyorsító van benne. Aknavető, és a lézervágó teljesen feltöltve. Bekapcsolta a pajzsot, mire lila energianyaláb egy enyhén gömbölyűbe hajló kör alakú erőtérmezőt generált. Középpontja az öklénél volt, a széle a fent a válláig lent a fegyver csövéig ért, és. Kivillantotta hegyes metszőfogait. Nagy újdonság a szétnyíló műanyaglapokhoz képest. Egyszóval:
- Aztaa...!!
A komputer bejelentkezett, négy megsemmisíthetőnek ítélt célpont, körülöttük harminc bemért élőlény. Kettő járművel közelít. Veszély!
Odakocogott a többiekhez, akik gyakorlatilag a többi önmaga voltak. Feszült okkersárga tekintetek. Azonnal kézjelekkel utasították: Nincs rádiózás.
Két járműves ellenség közeledik. – Bökött rá a parancsnok. – Iktassa ki, vagy tartsa fel őket, amíg mi csapást mérünk a stratégiai célpontokra! Többiek utánam! – Nem volt hozzá szokva, hogy önmagát utasítgassa, de bíznia kellett magában. A méreg már dolgozik, és még el kell végeznie a feladatát. Elszakította a tekintetét a konténerek sorai között rohanó néha felé pillantó alakoktól.
Most láttam életemben utoljára otthoni arcot. Ahogyan ők is. – Gondolta.
Az egyértelmű parancs, és a biztos vég tudata azonban ismét kiűzte a fejéből a gondolatokat. Azzá vált, amire szánták. Egy gyilkos eszköz, ami megöli és megfélemlíti azt, ami ellen használják. Mielőtt megsemmisül.
Fokozta az iramot. A legrövidebb úton megpróbált eljutni a gépekben rejtőző lényekhez. Ha nem valamilyen őrjárat hamar végezni fog velük, de ha mégis, akkor sem lesz idejük megfékezni a többieket. A jeladóik már a célok mellett jártak. Talán új lézervágók? Mostanra több falon is keresztül vágtak, és közben folyamatosan aláaknáznak mindent.
Bárhogyan is legyen, nem bízhat semmit a véletlenre. Sivítás. Már közel vannak. Aknavető élesít, nyolcas teli tár, ez maradt a régi. Hátát a sarkon álló tömbnek vetette. Megvárom őket ennél a kereszteződésnél. - Még néhány pillanat, és rajtuk ütök. – Ösztönös gondolat volt, és hatalmas hiba! Akkor túl közel lennének a robbanások. Négy-négy. Egy bargam csordának is elég lenne, de én csak egyet lőhetnék, azután annyi én is felrobbanhatok.
Mi történt? Az egyik leállította a motorját. Megtorpant. Észrevettek! Most kell cselekednem. - Hatalmas Borunn’nna segíts! – Kiáltotta. Azzal kifordult a konténere mögül, és késlekedés nélkül lőtt mindenre, ami csak mozgott, vagy lángolva kiáltozott…

Felix dührohamot kapott. Rácsapott a vészleállító gombra. A teherszállító azonnal leállt. Folyamatosan káromkodva elkezdte kiszabadítani a pilótafülke plexiéhez rögzített hosszúkás porraloltó készüléket.
Te mocskos kis vakarék! Szétverem a fejed!
Mikor látta Felixet megállni Benjamin is megtorpant. A kom-ból egy acsarkodó tekintetű borostás férfi vicsorgott rá. – Ezt jól kiakasztottam. – Gondolta. De hallott még valami mást is. Méghozzá a konténer sorok közül. De ott nem lehetett senki! Csend ülte meg a rakodószintet, és az álló tehergépeket. Valamiért Felix sem rezzent.
Felix, van még itt valaki! – Hadarta idegesen a monitornak. De már késő volt.
Egy rikácsoló, kérges csengésű hang hasított a levegőbe.
Wjesq Borunn’nna fkrammha gee!!
Felkapta a tekintetét. Még látta kiperdülni a sarok mögül a fegyveres idegent. Aki azonnal tüzelni kezdett rá.

Kormányzó állt és az iroda egyik falára épített kivetítőn nézte, amint az idegen hajó a robbanás rövid villanásában elégette magából az oxigént. Látta, amint a darabjai kihűlnek, és pörögve elmerülnek az örökkévalóság sodrásában. A szonda ezt a felvételt mellékelte a jelentéshez.
Egyenes vonalban nézte végig a császár-kancellárral. Aki most meg is jelent a képernyőn.
Ez egyszerűen döbbenetes uralkodó. A háborúnak már majdnem kilencven generáció óta vége, és erre most megkapjuk ezt. Egy határvédő szonda küldte, ami valószínűleg még az egyik ostromban sodródott ki a planetáris pályájáról.
Láttam a képeket kormányzó. - Mondta a komor szürkéskék árnyalatot felvevő arc. – Rawatan még most is értünk harcol, pedig már nem kérjük tőle. – A kormányzó tekintete elkalandozott az uralkodó válla felett. A palota ablakán át pontosan a Borunn’nna katedrális mellett álló Védelmező szobrára látott. – Megszabadított mindek a megszállástól, és ezerszer ezer halált halt az ostrom éveiben. Utána pedig a válaszcsapások katonái is Ő voltak. Mi tettük halhatatlanná, és mi küldtük őt magunk helyett elvérezni annyi éven át. Az, hogy még mindig nem nyugodhat meg a lelke gyalázat! Felelősöket akarok kormányzó!
Értetem uram. – Mondta csüggedten, a császár bólintott, és bontotta a vonalat.

A fiúk a munkanélküli segélyeik utolsó – azóta sörré alakult – dollárjait tartották a kezükben. A kocsma karcos kivetítőjén nézték a híradót, mivel az félbeszakította a focimeccset. Nem volt valami érdekfeszítő.
- Kit érdekel az a szaros teherhajó, már napok óta azt az eltünt roncsot keresik. – Morogta Saints.
- Biztos volt rajta valami jó bige is azt, azt hiányolják. Hehehe!
- Naa fiúk több tiszteletet! Ez nem akármi.
- Figyelj Ben. Légy szíves ne kezd el megint magasztalni a csillaközi hajózást, mert frászt kapok tőle. És azzal a szöveggel se gyere, hogy: - itt selypíteni kezdett. - én is jelentkeztem, még hozzá pont arra a hajóra, de nem vettek fel. – nevetett. - Azt is hallottuk már párszor. Mi itt mind egy cipőben járunk Benjamin. Ha kell valaki nekik, akár csak söprögetni vagy mosogatni, szóval akármire. Szereznek olyat. Ha tehát eldobható tucat embereket akarnának felvenni, akkor nem lennénk itt ugye? Mert erre még a cégeknek sincs jobb megoldásuk, mint a magunkfajtával lepaktálni…

Cím: Egy hosszú, egy rövid műszak
Kategória: Sci-Fi
Alkategória:
Szerző: Tyron G Clam
Beküldve: March 22nd 2006
Elolvasva: 1657 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Sci-Fi főoldalára | Megjegyzés küldése ]