Hetek óta bántotta valami. Valami, amit nem tudott magának megmagyarázni.
Pedig a napjai szokásos módon gördültek.
Munkahelyén, egy komoly pénzintézetnél, mindannyiszor, ha válságos helyzet alakult ki, és a főnökség egymás torkának ugrott, ő a maga csendességében megvárta, hogy szót kapjon, majd tálalta a megoldást.
Ezt többször is megtette. Nagyra becsülték emiatt, és ma is elnézik a szófukarságát, a magába forduló visszavonulásait. Szereti a beosztását, magasabbra nem törekszik. Megbíznak benne. Munkáját kifogástalanul elvégzi, így semmi oka helyét félteni.
A cégnél tehát minden rendben.
Otthon nem stimmelnek a dolgok.
Feleségével látszólag változatlan a kapcsolata.
A férfit mégis, valahogy nyugtalanság burkolta be a maga módján.
Ez volt talán a rendkívüli, hiszen ő alapjában véve végtelenül szelíd, lojális, sokszor az ismerősök szemében nevetségesen béketűrő volt.
A négylakásos társasházban rendszeresen előfordulnak események, amelyek a lakókat együttesen, vagy egyenként felizgatják, és amelyeket közösen kell átvészelni.
Ezekből ő mindig nyugodtan, megrázkódtatások nélkül szabadult.
A legutóbbi sem viselte meg különösebben.
Szóval Szabó Sanyi becsöngetett a felettük lakóhoz. Kora este volt, mindenki a munka utáni, hazaérkezést követő teendőivel foglalkozott.
- Mi van Szasa? – a szomszédasszony nyitott ajtót, kezében kicsavart csöpögő ruha, amit épp a mosógépből vehetett ki.
- Szóval…- kezdte szokásos kimért stílusában – Már egy hete, vagyis többször, azaz…
- Nyögd már ki, mert sose fejezem be a mosást gyönyörűm! – türelmetlenkedett az asszony ismerve az alattuk lakót.
- Az a helyzet, hogy a fürdőszobában a mennyezeten, már többször kellett cserélnem az izzót.
- Na és?
- Az a helyzet,– ismételte – hogy a búra mindig telemegy vízzel, és amikor felkapcsolom, eldurran a villanykörte. Mit kéne tenni vele? – kérdezte.
Ekkor ért oda a férj, aki nagy akvarista hírében áll.
- Tarts benne aranyhalat! – javasolta és nagyot röhögött jópofaságán.
- Maradj már a hülyeségeddel! – fordult hátra az asszony – Menj le, nézd meg mi van a fürdőszobájukban!
Mire visszafordult, Szasa már el is tűnt.
Persze hogy utána ment, és csaknem másfél óráig piszmogtak, mert valami cső szétcsúszott a lefolyónál és a miatt ázott át a plafon.
Közben a két gyerek, főleg a kicsi ott ordítozott a lábuknál.
- Fruzsina hol van, még nem jött haza? – kérdezte Szasát.
- Ma is külföldi vendégeket kísér. Én vagyok a gyerekekkel.
Felesége egy külkeres cégnél végez – állítólag nagyon ügyesen – külhoni ügyfelek részére szervezőmunkát. Elsősorban protokollt. Városnézés, színház, fogadások, vadászat, meg ilyeneket. Jól megfizetik. Az igaz, hogy néha napokig egyedül marad a férje az ötéves kislánnyal és a másféléves kisfiúval.
Társai ugratták is miatta: majd még ki tudja hova szervezi be magát Fruzsi…
Nem vette komolyan. Még akkor sem, mikor arra gondolt, hogy a felesége a pénzt mindennél jobban szereti. A szexnél is jobban. Neki is megmondta néhányszor.
Dezső a felső szomszéd a létrán dolgozott, Szasa lentről bámulta, a kisfiú meg a padlón ült és üvöltött, ahogy a torkán kifért. Taknya, nyála egybefolyt.
Szasát nem zavarta.
A gyerek egy borotvával hadonászott, amelyet ki tudja honnan kerített elő, és időnként saját magába vágott úgy, hogy a ruhája elöl már rongyos volt. Amikor a bőrét érte, a fájdalomtól felsírt.
- Szóljál már rá! Nem látod, mit csinál? – idegeskedett felülről Dezső.
- Sssu! – szólt végre a gyerekre és nézelődött az apja tovább.
Dezső szállt le a létráról, kivette a kicsi kezéből az éles szerszámot és feltette a polcra…
Karácsony előtti napok voltak. Délután.
Szasáék szemközti szomszédja egy idő után nem bírta a fiúcska folyamatos bömbölését.
Az asszony bekopogott. (A csengő rossz volt) Nem reagáltak.
Többszöri próbálkozást követően végül benyitott.
Szasa a nappaliban, a foteljában ült. Hatalmas újság takarta az arcát. Elmerülten olvasta a Pravdát. A tévé bekapcsolva.
A nagyobbik gyerek, a kislány a szobájában csendben babázott. A kicsi a konyha kövezetén tejes bögre cserepei és egy nagy adag kaki közepén ült, ami a pelenkájából bugyogott szerte szét. Folyamatosan és keservesen sírt.
Negyedórába tellett a szomszédasszonynak, míg kimosta a gyereket, újrapelenkázta, a konyhában feltörölt.
Eközben néhányszor elment az olvasó előtt, mögött, mellett.
Dolga végeztével rájuk csukta az ajtót és hazament.
Fruzsival, aki fél óra múltán tért haza, a lépcsőházban találkozott.
A lakásban az anyjuk nekiesett Szasának, hogy miért nem néz a gyerekekre.
- Az előbb nem te jöttél haza?
- Nem! Jucus volt a szomszédból. Ő rakta rendbe a kicsit – pattogott.
- Azt hittem te vagy…
És olvasott tovább.
Végül is az este szokásos módon pergette perceit. Az asszony végezte a rá eső részt. Megbeszélték a teendőket, ami még az év végéig hátra volt.
Szasa már nem járt be a hivatalba, a gyerekek vele maradtak, bölcsödébe nem kellett vinniük.
Fruzsi az újév előtt két nap még dolgozott.
Szasa nem örült ennek, de nem szólt semmit.
Az asszony azelőtt mindig el tudta intézni, hogy a két év végi ünnep között otthon maradjon.
Hogy most nem, ez egy kicsit aggasztotta a férfit.
A Szilvesztert három házaspár együtt töltötte az egyik földszinti lakásban.
A gyerekeket lefektették és éjfél előtt az ilyenkor szükséges „kellékekkel” felszerelve jöttek össze.
Totál jó volt a hangulat. Koccintgattak, nevetgéltek.
Szasa a tévé előtt ült Dezsővel.
A három asszony mögöttük egy kanapén – ki tudja honnan előkerült - pornó-újságot lapozott. A harmadik szomszéd a három nő mögül leste, hogy reagálnak a képekre, mivel nem tudta, mennyire gyakorlottak ebben a műfajban.
- Nézd már, ezt hogy teszik!- így az egyik
- Ez a feneke lukába dugta! – ámuldozott Jucus – Ez kinek jó? Milyen lehet már az?
- Engem már kúrtak seggbe – szólalt meg Fruzsi mindenki megdöbbenésére
-??? -
- Három napig folyamatosan kakálhatnékom volt…
A másik két nő zavartan vihogott. Nem kommentálták a hallottakat. Azután láthatóan magukba fordulva próbálták vizuálisan feldolgozni a mondottakat. De inkább ittak rá egyet.
A figyelő szomszéd Szasát böködte:
- Hallod mit mondott Fruzsi? Mit szólsz hozzá, nincs egy szavad se?
- Hagyjad, - tompított a felesége – biztos előtte történt, mielőtt összejöttek.
- Na? Na? – erősködött tovább inogva a szomszéd.
- Luk, luk – így Szasa nagyokat pillogva – meg nem is szappan az, hogy elkopjon. – szólt szokatlanul hosszan.
Ebben maradtak.
Az év első napján Szasa szüleinél ebédeltek.
Nagy lárma, unokázás, viháncolás.
Fárasztó volt, miután a bulit követően ötkor kerültek ágyba, a gyerekek, pedig szokás szerint fél nyolckor már kornyikáltak.
A férfi érezte, hogy valamit akar mondani a felesége, de mindig csak halogatja azt.
Este az ágyban, miután kettesben maradtak bökte ki Fruzsina a mondandóját.
- Elhagylak Szasa. A lányt elviszem. Amint elintéztem az óvodát, elköltözöm. A kicsi nálad maradhat. Van lakásom is. Ez a tiéd lehet.
- Miért? Hogyan? – sápadt bele a férfi - Mi bajod velem? Megváltoztam? Valamit rosszul…
- Nem veled van bajom. Te olyan vagy, mint azelőtt. Olyan hülye, amilyenbe beleszerettem. De most már nem vagyok szerelmes beléd. Már régóta nem.
- Másba?
- Talán…
- Jobb vele? Meguntál?
- Lehet…
- A szex jobb vele?
- Tudod, hogy a szex nem érdekel. Annyira…
- Igen, csak a pénz…- buggyant ki Szasa száján.
A férfi nem kérdezett többet. Ült a közös ágy szélén pizsamájában.
Az asszony tudta, mire készül a férje, mert olyankor mindig alaposan megborotválkozik az este, arcszeszt is használ, meg a finomabb dezodorát fújja magára.
- Ma még utoljára. Ha akarod. Nem bánom. Megdughatsz.
A férfi hozzányúlt, rövid simogatás után fölé tornyosult.
Nem volt szeretkezés, amit műveltek.
Az asszony néhány reflexszerű mozdulaton kívül semmit nem tett. Eltűrte a férfit.
Az rövid idő után lefordult róla, nézett a csupasz fal felé, sokáig nem tudott elaludni.
Fruzsi már rég álomba merült, ő még azon gondolkodott, mi lesz ezután.
Kétségbe esett.
Erre nem számított.
Végtelen nyugtalanság lett rajta úrrá. Aztán valahogy elszenderült.
Arra ébredt, hogy a kicsi közöttük szuszog.
Máskor reggelig ott tartotta. Most nem.
Felkarolta, helyére vitte a gyereket.
Visszajött, leült a széles ágy végébe és csüggedten nézte alvó felesége hófehér hátát.
Elaludt.
Arra eszmélt, hogy a sötétben botorkálva jön ki a fürdőszobából kezében nagyapja hatalmas, ósdi borotvájával.
Valami hideg szorította mellét.
A gyomrát feszítő és kitörni készülő erőtől vezérelve, hirtelen hanyatt fordította az asszonyt, és egy mozdulattal átvágta a torkát.
Mintha puha sárgadinnyét szelne, úgy érezte. Egy pillanatig csodálkozott is ezen. Ilyen? Ennyire egyszerű?
A vér feketén spriccelt a félhomályban a fej feletti fal tapétájára és megállíthatatlanul ömlött szét.
Felkapott egy párnát és beborította az asszony testétől elváló fejet.
Igyekezett felitatni a buzogó vért.
Minden tocsogott. Nyúlóssá, sikamlóssá vált az ágy.
Pár percig tartott az egész, úgy érzékelte.
Végtelen gyengeség fogta el.
Hányinger kerülgette.
Lefeküdt a saját helyére. Nézte a mennyezetet. És mint amikor részegen kerülte az öklendezést, nagy lélegzeteket vett.
Szeméből patakokban folyt a néma könny.
Végtelennek tűnő ideig hevert így.
Megcsörrent a telefon.
Előző nap halkra állította. Munkatársával úgy beszélték meg, hogy ha vidékre kell menniük, akkor felhívja őt.
Erről elfeledkezett.
Felnézett.
Az ablak sötétítő-függönyén átszüremlő fény a reggelt bizonygatta.
Felesége baloldalán feküdt, neki háttal. Meztelenül.
Mély, húsos gerincvonala izgatón mozdult meg, és rezdült fehér csípőjével együtt, amikor a telefon másodszori csöngésére szuszogva ébredezett.
A párna feje alatt volt. A paplan a fenekét félig betakarta. Szőke fürtjei a vállára omlottak.
A férfi nagyot sóhajtott. Felemelkedett, egy pillanatig zavartan nézte a közös ágyat.
A telefon ismét megszólalt.
Szasa felült az ágy szélére és hogy felvegye a kagylót, jobb kezéből a balba tette át az otromba, hidegen megcsillanó borotvát, amelyet addig szorongatott.
