Halk csengését hallgasd a szavaknak,
ajkadra kiülve míly szépen hangzanak.
Mintha szellö lenne,lágyan száll,
remegve,édesen hagyja el a szád..
Ha szerelmednek vággyalteli rebeged,
viszonozzák neked azt, az égö szemek.
Hagyd szabadon szárnyukra kelni öket
és füleld miként illannak el töled.


Gyermekedhez a szavakat féltve suttogod,
szereteted zengi minden mozdulatod.
A gyermek öket csacsogja anyjának,
érthetetlenül a kerek-nagy világnak.
Az esti meséd szavait habzsolja,
édesdeden kicsiny száját nyitja.
Bárhogy is formálja a szavait meg
töled tanulta ,ellesve öket.


Átokkal,méreggel dúsan van düzdelve
ha haraggal tör ki,fogad közt sziszegve.
Undor magjával szavaid megtöltve,
egyszer kimondva csíráznak örökre.
Zene ha kíséri hangzanak dallamosan,
ütemre,ritmusra dobbannak hangosan.
Bármilyenek a szavak mik benned lakoznak
érzelmeid azok mit felszínre hoznak.

Cím: Szavak
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Mousa Tünde
Beküldve: May 17th 2006
Elolvasva: 1222 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]