Providence az egy kisváros. Olyan kicsi, hogy nem nagyobb, mint Miskolc. Az otthon nagy, itt azonban, konkrétan Amerikában, ez nem méret. Ráadásul régi, korhadt és koszos. Minden, mindenhol, mindig penészes. Ahol nincs csótány, vagy patkány, az már luxusszámba megy. Mert ez egy olyan világ, ahol demokrácia van. Az pedig tudjuk, nem arról nevezetes, hogy törődik magával. Ott nem az ember a fontos, hanem a szavazás. Nem a jólét, hanem a haszon. Vagyis éljen a szabadság! Titeket pedig, emberek, egyen meg a fene!
Az igazsághoz hozzátarozik, hogy még csak nem is Providence-ben, hanem a Rhode Island állam északi csücskében elhelyezkedő Woonsocket-ben laktam. Ez annyira elfeledett, Amerikából is kiutált hely volt, hogy a központban lélegzett egy Burger King, egy rendőrség, egy videókölcsönző, és ha te mégis amerikát akartál, civilizációt, netán félmeztelen csajokat a sztriptízbárban, akkor legjobb, ha berúgtál. Ilyenkor álmodhattál róla, sőt még arról is, hogy boldog vagy.
Fogtam magam, beültem a mikrobuszomba, és elvágtattam a fővárosba, Providence-be. Már voltam itt, össze is ismerkedtem egy nagyon klassz, magyar házaspárral, a zimonyiékkal, és húhh, marhára jól elbeszélgettünk, meg ők pestiek voltak, ripacsok is, de mégis egy kis kultúra, ha dióhéjban is. Felcaplattam a korhadt bérház lépcsőjén, “kopp-kopp” az ajtón, és
“Szia, csak beugrottam…nem baj?
“Szia, Pali nincs most ithon, de nem baj…na bejössz akkor, vagy ide hozzam a pálinkát?”
Szóval a feleség nyitott ajtót, Sári. Kedves volt, mosolygott is, de láttam, nagyon unhatta magát, mert láttomra felvillanyozódott, szemében kigyúlt a tűz. Tudni kell, hogy fiatal házasok esetén a férj általában dolgozik, az asszony a gyerekekkel otthon van, unja magát rettenetesen, és ásít, meg nyírja a férjet. Ez amolyan nemzeti sport nálunk, magyaroknál, de minden más nép is kapott belőle áldást Istenkétől rendesen. Ezért azonnal leültetett a konyhaasztalhoz, hozott valami innivalót, és ő igaz főzött, de hamar kész lett vele, elzárta, oszt ott egye meg a rohadt fazekat a fene.
Beszélgettünk. Bár főképpen csak ő karattyolt, és mondta, meg mondta. Nagyon unalmas lehetett a házasélete, vagy talán az amerikai semmi, már nem tudom. Azonban, mikor már a második pohárka whisky-t lenyelő huhogásom után ásítani kezdtem, és mondtam,
“Oké Sári, akkor én eltűztem, mert most mit csináljak itt? Leugrom egy topless bárba, benyomok még egy kis piát, mondjuk néhány sört, aztán tűzöm is haza…tudod…az asszony is szereti, ha időnként eljátszom vele…Tudod milyenek a nők?”
“Miért mennél haza? Maradj! Azért nehogy elmenjél már!…Ugyan!…Pali este hatig úgysem jön haza, kint dolgozik a tengerparton, Kingstonban, most meg még csak tizenkét óra van…maradj, azt csak találunk valami unaloműzőt!”
“Hát, nem is tudom…mit fog szólni Pali, ha én meg itt…meg mit tudom én…érted!”
“Értem, hogyne érteném…nem fog szólni semmit…nem is tudja…tudod mit? Várd meg…maradj itt hat óráig…tőlem nem kell félned, én a felesége vagyok!”
“Na jó, maradhatok…van kártyád?…römizzünk.”
Sári először furcsán nézett rám, aztán mosolyogva, hogy én is értsem, közölte, nem, nincs kártyája. Azaz van, de most nem keresi elő, mert a gyerek közben elaludt, meg egyébként is…Minek most ide a kártya?
Én bambán bólogattam, mindig így szoktam, ha valamit nem értek, vagy nem akarok érteni. De nem is érdekelt a helyzet. Hátradőltem a széken, és az újabb pohár whisky-t már lassan szürcsölgetve, a nővel bolondozva ittam meg. Játszottam a fejemmel, ide-oda hajolgattam, mint ahogy egy bébivel szokás. Még talán azt is mondtam, hogy “utyuru-putyuru”, meg “megnyugszik a pici Sárika,” meg ilyenek. Elengedtem kicsit magam, mert most mit csináljak? Van hat óra a férfj érkeztéig, az meg kurvára hosszú idő.
“Akarod, hogy öltözzem neked? Na, akarod? Szívesen öltözöm, komolyan, van egy halom jó cuccom, egy egyetemista lány hagyta itt, aki előttünk lakott a lakásban. Van minden, szoknya, bugyi, harisnya, melltartó, blúz, ing, meg olyan szexi cuccok is, tudod, na…szóval akarod?”
“Öltözni?…hogy jön az most ide, nem értem?…oké, mindegy, jó, öltözz…” mondtam bambán, még mindig a piára koncentrálva, meg arra, hogy mekkora marha is vagyok én, hogy csak úgy simán rá tudott venni valaki, hogy kiköltözzem ebbe az istenverete Amerikába. Bólintottam, vagy csak dünnyögtem valamit, már nem is tudom.
“Gyere, megmutatom,” suttogta bizalmasan a fülembe, és kezemet elmarkolva már húzott is befelé a hálószobába. Mentem, nem érdekelt, mert miért érdekelt volna? Öltözzön felőlem, ha akar, nekem aztán mindegy. Bár azon azért hirtelen elgondolkodtam, hogy mért kellek ehhez az egészhez én? “Ó, tudom már, be kell gombolni hátul a ruhát. A csajok mindig ezt kérik a férfiaktól, mert tényleg, olyan hülyén vannak a ruháikon azok a gombok.”
Egyetlen mozdulattal nyitotta ki a szekrény ajtaját, éppen, hogy le nem szakadt. Kombinéket, meg bugyikat nyomott a kezembe. És harisnyákat is. Ekkor nyílt ki először a szemem. Csak dadogtam, mert mégis…A más felesége az a másé. Nekem is volt, az is elég volt. Még ez is!?
“Ez a kicsi, ez szerintem jó lenne, csak hátul túl nagy, túl sokat takar. De ez megfelel. Látod, teljesen átlátszó, és csak éppen annyi van elől, ami eltakarja azt, tudod mit, hátul pedig csupán egy vékony cérna. Szerintem ez csinos. Mi a vélelményed, felvegyem neked?”
“Jó, vedd fel, ha akarod…”
“Nem, nem, erről szó sem lehet. Te mondd meg melyiket akarod rajtam, te vagy a vendég, most te határzolol.”
“Ezt vedd fel, ezt a kicsit, és ezt a harisnyát, ezt a neccet, meg ez a kombiné jólesz, olyan, mint a semmi..” vihorásztam nagyokat. Olyan hihetetlennek tűnt az egész. El sem hittem, azt gondoltam, csak bolondozik, aztán majd megyünk, és sakkozunk egyet. Ő azonban pillanatok alatt levette magáról a nadrágot, a bugyit, az inget, a melltartót és mindent. Ott állt előttem teljesen meztelenül. Elakadt a hangom, végem volt.
“Húzd fel rám, úgy sokkal jobb. Szeretem, ha törődnek velem.”
Lábait kicsit széttette, és engedte, hogy lassan, kényelmesen felhúzzam rá bugyiját. Utána a harisnyát, a kombinét, meg egy vékony, fekete harisnyatartót.
“Na, így azért már jobb. Mégis, teljesen meztelenül a férjem barátjával, meg persze az enyémmel, az nem helyes. Valami azért legyen egy nőn.”
Bekapcsolta a magnót, egy ismeretlen diszkó-zene szólt rajta, és “Táncolok, jó? Ugye akarod? Úgy szeretnék neked táncolni! Akard már, plíz, na, akard!”
Nem szóltam semmit, csak hápogtam, ez beleegyezésnek számított, így nem teketóriázott sokat, felpattant a teázó asztalra, és megajándékozott egy valóban jól mutató diszkó-tánccal. Tetszett, olyan ritmusosan mozgott, meg annyira csinos volt a pinája, hogy valóban csak néztem. Mert a bugyi igaz eltakarta, de átlátszó volt, meg pici is, ezért szépen kijöttek a vonalai. A szép pina pedig nagyon fel tud dobni egy férfit. Neki pedig olyan húsos, telt, kislányos volt.
“Tudod, Pali azt mondja, hogy nagy pinám van. Szerinted milyen? Szereted, ha húsos, és nagy, meg selymes is?”
Kezemet odahúzta, hogy nézzem már meg, ne csak itt tátsam a számat. Itt táncol nekem, a pináját dicséri, én meg semmi. Odanyúltam. Valóban olyan volt, amire az illik, hogy nagy. Az egész tenyeret teljesen kitölti, és igazán selymes is.
“Van pénzed? Mennyi van?”
“Egy huszasom van, miért?”
“Mert dolgozni akarok neked. A jó munkáért pedig egy kis fizetés is jár. Add ide, felváltom, és ha tetszik a dolog, amit csinálok, ha jól viselkedem, akkor fizess egy ötöst. Nem sok, de úgy szeretem, ha értékelik a szépségemet. Ez minden nőnek kijár!”
A pénzt felváltotta, engem leültetett a székre, és elkezdett dolgozni. Ahogy egy rendes, szorgalmas feleséghez illik. Ugyanis egy háziasszonynak is kell a pluszpénz, venni ezt-azt, meg csak azért, hogy legyen. Ezért egy háziasszony soha nem idegenkedik a becsületes munkától. Mert jó munka ára a szép jövedelem.
“Tudok mindent, bármit megcsinálok, csak akard. Ugye akarod? Úgy nem szeretném, ha úgy mennél el, hogy szomorú vagy, vagy pedig csalódott. Tudod, szeretem, ha egy férfi mosolyog, és élvez. Mit csináljak, mondd?” Közben lecibálta nadrágomat, és egy gyors vizesruhával szépen, gondosan lemosta a farkamat. Ahogy elmondta, a friss illatokat és ízeket kedveli. Mindene a tisztaság. Ezután egyetlen szó nélkül tövig vette szájába a dolgot, és megállás nélkül addig cuppogta, amíg már a spricc következett. Ekkor azonban kikapta, és csak mosolygott.
“Tudod, mi Palival úgy csináljuk, hogy a gecit mindig a fenekembe engedjük. Mert annak ott a helye. Nyomdd be, jó? Nem akarom, hogy kárbavesszen egy csepp is belőle. A geci nagyon drága valami. Ráülök, rendben? Te csak engedd el magad. Kicsit szorítani fog, meg sikoltok is, hiszen eleinte fáj, de azért lődd belém, ha szeretsz…Egy kicsit ugye szeretsz?…Tudod, a szerelem számomra minden…Szerelmes vagyok…a faszodba…Olyan szép!” mondta mostmár sírva, zokogva, és csókolva, valóban szerelmesen a fülembe.
Nekem háttal állva, megmarkolva a közepét, határozottan magába nyomta. Ahogy beért a makk a fenéklyuk karimáján az üregbe, egy éles sikolyt engedett el, aztán száját teljesen kitátva nyögött. Nem tudom, élvezte-e, de szinte pllanatokon belül tövig voltam benne. Éreztem, a vége megakadt valamiben, talán a hasában, talán a kakában a végén, nem tudom, de ezután már nem volt megállás. Akkorákat löktem rajta, hogy szinte repült. Az a csinos, kissé gömbölyű feneke csattant minden ugrásnál. Mert mondanom sem kell, ugrált rajta. Mint egy kanca, mint egy üsző. Nem nő volt már, hanem egy fiatal, csinos, nagyon szép szexőrült szuka.
Ezt pedig, mit tegyek, imádom!
Hosszan, elnyújtva lőttem bele, fel a fenekébe aznapi minden spermámat. Hogy tele lett-e tőle, vagy azért volt-e még ott hely, azt nem tudom, azt csak Sári tudta volna megmondani. Ő azonban ugrált, és sikítozott. Szerintem fájt neki, de akarta, szerette, mert ez más, mint a sima szex. Ez olyan nyers, olyan állati, olyan koszos. Arról nem is beszélve, hogy jön a barát, és megdugja barátja feleségének segglyukát, mégpedig az elélvezésig.
“Ugye én egy kurva vagyok? Ugye egy ribanc? Minden férfi fasszopója?!” sírta a fülembe, és ismét szerelmet vallott. “Végy el feleségül. Össze akarok házasodni veled. Gyerereket akarok tőled!” Lassan felállt már lanyhadó szerelmem legvégéről, egy halk cuppanás után, ahogy kipattant a makk fenéklyukának karimájából, a szekrényhez ment, és kivett egy fehér ruhát. Csak később láttam meg, hogy egy menyasszonyi ruha volt.
“Ebben házasodtunk meg Palival. Ugye szép, ugye tetszik?” könyörgően nézett, nagyon akarta, hogy igent mondjak.
“Igen, szép, biztosan csinos lehetsz benne!”
“Jó, akkor felveszem neked…és most elveszel feleségül…akarom, na, ugye megteszed, kérlek, szeretlek!”
Bólintottam, mit tehettem volna, ő pedig felvette. Ott állt előttem a menyaszonyi ruhában, bugyi nélkül, feneke megbaszva, és félig csukott szemekkel a fürdőszoba felé húz. Minden átmenet nélkül leült a vécére, és kakált. Kikakálta fenekéből a meleg, szerelmes gecimet. Pukkant, rotyogott, még sípolt is. De nem volt arcán szégyennek még nyoma se. Mosolygott, magához húzott, és közölte:
“Pisilj!”
Szex után a férfiak általában pisilnek, nem tudom miért, ezt csinálják, és nekem is kellett. Ő azonban nem állt fel. Ráadásul maga előtt tartott, és el nem engedett.
“Pisilj!…Pisilj le…a feleséged vagyok, nem?…Velem bármit megtehetsz…ráadásul dolgoztam is neked…!”
Először csak lassan, tétovázva, mert szégyellős vagyok, csak néhány cseppet engedtem rá. Aztán láttam, hogy mosolyog, élvezi, sőt akarja, ezért elengedve magam, nyugodtan, jólesően ráengedtem minden felgyülemlett meleg pisimet. Valóban nagyon csinosan csobogott arcán, haján, ruháján, mindenén. Lucskos volt, és pisiszagú. Azonban a mosoly mostmár szinte zavarba hozott. Egy valóban csinos, szép, erotikus nő ül a vécén, gecimet kakálja ki magából, nyög, mosolyog, élvez, és én egyszerűen lepisilem. Ez már sok volt arra a napra. Szédelegtem. A felváltott huszast összegyűrve, egymarékban adtam neki oda. Megtörölte vele arcát, testét, fenekét, és a pénzt szépen lehelyezte a tükör elé. Csak hagy lássa majd a férje is. Hagy örüljön neki.
“Na, hogy dolgoztam? Tetszett? Élvezted? Megért egy huszast?”
“Aha…nagyon nagy kurva vagy…szeretlek…mit csinálsz még…?”
“Mindent! Mert szeretlek…a férjem vagy…a gecid az enyém…”
“Szia! Megyek.”
“Ugye jössz még? Ugye felhívsz? Tudok még mást is! Negyven dollár…”
Mentem máskor is. Mert Sári valóban értett a szexhez. Nem kérdeztem tőle, honnan. Feleség volt, háziasszony, vagyis a szex megszállottja. Azonban ezután már vittem magammal nyugtatótablettákat is, ugyanis ami ezután következett, arra csakis egyetlen szó érvényes:
Sokkterápia!
