Egyedül ballagok az út porában,
Mellettem a szél álmodozva zúg,
Egy szerelem tűnik fel a messzi homályba,
S az emlékeivel nyomomba fut.
Árván nézek a tűnő, vörös napba,
S az, fáradt szemével tompán hunyorog,
Így egyedül, magamra hagyva
Félek, de valaki halkan vigaszt sustorog.
Mesél egy nyári éjről, egy nyári csókról,
Szava, mint csillagfény lelkemben ég,
Emlékszem már – oh, de csuda jó volt!
Bár már elmúlt, s messze ment rég.
Egyedül ballagok az út porában,
Mellettem már a szél sem zúg,
Az a szerelem is eltűnt a messzi homályba,
S nagy lépteivel a semmibe fut.
2006. június 20.
