Rengeteget gondolkodom a történelmen.
Valamikor tulajdonképpen történész akartam lenni, de a természettudományok megzavartak, elsősorban a kémia, de a fizika és természetesen a matematika is. Aztán se fizikus, se matematikus nem lettem, részben én voltam az oka, részben a mai MIÉP és keresztény-középosztály akkori kommunista funkcionáriusai, részben az események és a rámtörő negatív szerelem. A történelmet azonban mai napig szeretem.
Szabolcsból, a Nyírségből származom, ezt soha meg nem tagadom, bár itt Amerikában is vérigsértenek érte a magyarok. Mert csak, mert az olyan jó. Én azonban azért is, akkor is, mert nekem ehhez van kedvem, és szarok a sznobokra.
1705. Ónodi országgyűlés. Rákóczit fejedelemmé választják. Megkapja a régóta áhított Erdélyi Vajda címet, és mindent, amit csak egy magyar nemes elérhet. A nép bízik benne, független, szabad akar lenni. Újra nagy, újra a Magyar Isten népe.
És Rákóczi megy tárgyalni a cárral. Az országra rászabadítja Szabolcs és Bereg összes gengszterét, akik valahogy nemesek lettek, és az alvilág emberei. Végigverik az országot. Elevenen nyúzzák meg az átlagmagyarokat, a szebb csajokat megerőszakolják, a pénzeket elrabolják, úgy élnek, mint Attila, a világ ura. A törököt éppen nem szabadítják újra ránk. Nem volt már idejük, jöttek a labancok. Az országot kirabolják, Európa ellenség, civilizáció nincs, a városok utcáit felveri a gaz, mindenki mindenki ellen, mindenki rabol, fut, menekül.
Ha kuruc, akkor bűnöző. Az ország megundorodik Rákóczitól, az egész ősmagyarságtól, Etelköztől, nemességtől, mindentől. Foggal-körömmel kapaszkodik az egyébként levert, teljesen erőtlen, trónfosztott habsburgokba.
Talán ők, ők mégis civilizáltak, legalább nem darabolnak fel elevenen csak azért, mert szép a feleségem, nem ölik meg a lányomat azért, mert szexi, és szégyellik, hogy 28-an végigmentek rajta!
Vagyis éljenek az osztrákok, meg a hülye, Habsburg senki, a császár!
A Rákóczi-szabadságharc megbukik, Esze Tamást saját katonái lövik agyon, mert egy rohadék, mert mindenki csalódott benne, mert Európa helyett az ó-kort hozta vissza.
Rákóczi a törökökhöz menekül, hogy agyon ne verjék, ott is hal meg, Magyarországra többé nem meri betenni a lábát, akárcsak Kossuth. Neki is csak a koporsója merészkedett haza.
Mert a nép Amerikát akart. Az átlag, a normális, az épkézláb magyar a Szabadság-szoborra szavazott, mert rájött, hogy ott lehet élni, itt meg nem.
Ott is kiirtották a kurucokat, az indiánokat. Velük nem lehetett bizniszelni, náluk csak a fajiság, a hagyományok juthattak szóhoz. Semmi más. A civilizációra érzéketlenek voltak.
Sajnos.
Le lettek mészárolva.
Ahogy Szabolcs is.
A szűkebb hazám.
Fáj a lelkem, de vagy civilizáció, vagy vissza a törökök.
És az ország mai napig nem civilizálta Szabolcs-Szatmárt. Megtartotta a Dunántúl egy darabját, és Budapestet. Bár Pest is majdnem román lett! Az országot, az egészet meg egye meg a fene.
Oszt most forr az egész Kárpát-medence. Hát ki a nyavalya akar román, szlovák, ukrán, szerb, horvát, meg mittoménmi lenni, mikor magyar is lehet?
A népeknek civilizáció kell.
Amerika.
Aki pedig ebben őket megakadályozza, annak még az emlékét is kiirtják erről a Földről. Mert Las Vegast akar, New Yorkot és Los Angelest.
Mert ez egy ilyen nép.
Egy őrült.
Magyar.
