Kértem tőled egy csodás, szép szerelmet,
Ezért most néked nyílik sok száz virág,
Szíved melegével, gyengéden nevelted,
S látod? Mosolyog rád az egész világ.

Szívem érted parázslik és égőn forr,
Ereimben érted lüktet a vörös vér,
Szerelmed számomra a mézédes bor,
S a vágyódás szemedben - sokat ígér.

Ha elhagysz, ismét oly magányos leszek,
Mint a sápadt hold odafenn az égen,
Aki akkor majd szomorúan beles

Hozzád, a szobád ablakán minden éjjel.
De tudom, ott vársz rám az út túl oldalán,
S veled boldog leszek - talán – most igazán.


2006. június 16.

Cím: Talán most
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Lakatos Zsuzsa
Beküldve: June 30th 2006
Elolvasva: 1182 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]