Szeress most! – nekem elég épp ennyi,
Ám ne kérdezz a régmúltról soha,
Félek elmondani, az élet mily
Zord, kegyetlen és néha mostoha.
Szerelmed boldogságom növeli,
S lelkemben ismét fürdik a gyönyör,
Bár sokszor a bánat szívemet öleli,
A magány már régóta nem gyötör.
Hiszek boldogságba, szerelembe,
S egem kékjén aranyló nap ragyog,
Nem ijeszt a sötét végtelen sem,
Hisz veled kedves, oly boldog vagyok!
Nem kísért a szomorú szenvedés,
A bánat sem mar, nem bánt, nem harap,
Messze már a magányos rettegés,
S lelkem békésen – nevetve kacag.
2006. június 16.
