Mikor télen hull a hó,
szánján száll a télapó,
ajándéktól szánja nyekergő,
álmodj csak, kicsi Gergő!
Mikor húsvétkor várnak a lányok,
mint öntözésre vágyó szép virágok,
s ezer színbe öltözik a mező,
álmodj csak kicsi Gergő!
Mikor nyáron tűz a nap az égen,
egy napsugár néz le rád félénken,
eltévedt talán a kis tekergő?
- álmodj csak kicsi Gergő!
Mikor az őszi falevél lehull,
az avarban a többi közt megbúj,
míg felkapja újra egy szellő,
álmodj csak, kicsi Gergő!
Mikor bocsát keresi a nagy mackó;
merre vagy már, kis mackó?
- hangjától zendül az erdő,
álmodj csak kicsi Gergő!
Mikor a sok játékautó dudál,
szobácskádban ide-oda szaladgál,
nínó-nínó! - szirénáz a mentő,
álmodj csak kicsi Gergő!
Mikor álmosan nézel anyára:
ugye apa is hazajön nemsokára?
cumid lesz tán a megmentő,
álmodj csak, kicsi Gergő!
Mikor manók kergetik az álmod,
s hintalovadról kell leszállnod,
takaród egy apró felhő,
álmodj csak, kicsi Gergő!
Mikor tápszered utolsó cseppje
elfárad, mert már nincs kedve,
hogy ő legyen az éltető,
álmodj csak, kicsi Gergő!
Mikor játékaid között ülve,
a plüssmacit szelíden tűrve
átöleli Teknőc Ernő,
álmodj csak, kicsi Gergő!
És majd, ha álmod megpihen
az ébredés boldog perceiben,
örömteli mosolyod felnő,
boldog leszel, kicsi Gergő!
