Feltűnsz tejetlen ködben,
alakod nemzedékben mond!
Nincs, ki Nálad érthetne,
jobban..., mint időmön vágytam...
Szólni fogsz, ha ideje van,
s amint érzed: kellene tenned!
Hangod hallatod, és láthatom,
mind mellém tévedt a bozótban!
Minden gondolatod vágyról,
szépről a rosszban, tűzről a kézen...
Érzéseid, ha vannak benned,
ezekre pendülnek húrjaidon!
Maradok a kegyvesztett,
vak az udvarban, sallangként!
Hajtok vadon az ál-rózsa tövén,
kacsintva nap fintorgó szelére...
Növekedve a szűk kamrában,
hogy némák letapossanak!
