Tündököl a sápadt hold odafenn,
Minden néma, kihalt és szürke már,
A csillagok is ragyognak csöndben,
Ám feketén, zordan néz rám a táj.
Némák, üresek a keskeny utcák,
Félelemmel teli a sötét vidék,
Üt az óra, éjfél is elmúlt már,
A hajnal titkon hátam mögé lép.
Langymeleg szellő suttog az éjről,
Dereng, s jön a fáradt arcú reggel,
A fénylő nap is felkel helyéről,
Lám, amott megszólal egy bús vekker.
Lépked a nap a fáradt álmokon,
Jötte felszárítja a könnyeket,
Gyorsan a friss reggelen átlohol,
Aztán útjára indul könnyeden.
2006. augusztus 10.
