I
én felégettem volna a fényeket
ha tudom hogy nem mész el
tintasugárból ezernyi betűgyöngysorral
díszítettem volna naplódat ha maradsz
siettél és elmentél
én énekeltem volna a dalokat
ha nem csüggedtél volna oly hamar
nem ért volna bántódás
szilárd talaj az ellágyult dalolás
te siettél és elmentél
én lenyeltem volna önérzetem javát
ha nem ragadod nyakon a gyűlöletet
megfogható valóságtemplomot építettem
volna érted
lelked burkolva gyógyírral óvva
te elmentél és nem vittél magaddal
elbújtathattam volna az árnyakat
messze a mondathullások romjaitól
csillagtemetős csókjaimat adtam volna
elmentél
most levetkőzném a versrímeket
szétszedett szótövisek halmazába raknálak
de eltörött a Jelen és hallgatás a Jövő
ritmuscsillagok várnának Rád
nem maradtál

II
már nem hiányzol
és bepótolt az űri csend
mázolt a féltés
az öntelt vágyérzés
játszom a percekkel
tudom hiányzom neked
de nem emelhetem hatványra
az Időt
elengedtelek
már nem kellenek a
felsebbzett pipacsvérű hajnalok

Cím: Búcsúzás
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Forró Hajnalka
Beküldve: August 27th 2006
Elolvasva: 1221 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]