Tudom, hogy eljött a vég – és most meghalok,
De fáradt testem mégis életért kiált,
Remélem, a mennybe visznek az angyalok,
Ám most még sírva zuhanok a semmin át.
Bánatos a szívem s bús terhektől nehéz,
Ahogy lobogó napok fényét ámulom,
Könnytől homályos szemem nem lát – csak úgy néz,
S zokog, ahogy haláltusámat bámulom.
Egykor - fiatal érzelmektől zavarva,
Hittem benne, hogy van örökké s nincsen vég,
Megint úgy hinném, de hazudok magamnak,
Hiszen tudom, hogy most úgyis minden véget ér.
Még egyszer utoljára küzdj, lázadj szívem!
Küldd utánam a szeretet, s kéj mámorát,
Ne engedd, hogy a semmibe vesszen hitem,
Add, hogy így hagyjam el az élet táborát!
Ám haláltól félő énem bárhogy zokog,
Hiába testem utolsó lázadása,
Bennem az élni akarás végsőt lobog,
És megkezdődik életem számadása.
2006. szeptember 4.
