Az orvosi némaságban voltam
gyermeked, s a nővérek nem
engedtek közel hozzád, anyám
- haldokoltál és haldokoltam közben -
nem akartál ölelni, s enni adni sem,
csak gáztól altatottan feküdtél
az ágyban, anyám, édesem,
haldokoltál, s én haldokoltam ott.
Betegen, súlyosan, önzőn, bután -
láttam a kínzott homlokodon
az egész kócos életet,
s az utólsó látogatás után
lányodat, ki az ajtóban rekedt
- lába kint volt, könnye maradt nálad -
és már ott volt azon a száraz,
ötvenéves homlokon a te szíved, lelked,
ahogy az én szívemet melengetted,
ahogy rendbe tetted rendetlen szobám -
haldokoltál és meg is haltál talán
édesem, kedves, jó anyám.
