Te szemét Vágy,
Te gennyes Szeretet,
Te alávaló Szerelem,
Ti vagytok a végzetem.
Mért nyitjátok ki fekete szemem,
Csukott már, hagyátok szenvedni,
Oh, egyetlen ijesztő félelmem,
Elegem van, nem fog ez folytatódni.
Te örökös Vágy,
Te gyönyörű Szeretet,
Te szépséges Szerelem,
Ti vagytok a mindenem.
Nyissátok szememet,
Hagy lássam az arcodat,
Oh, de kellettél már Nekem,
Csókold meg száradt ajkamat.
Így változik hát,
A cél bennem,
Hát így alakul át
Nem mindegy,
Annak, aki engem szeret.
Élhetek én nyájasan és boldogan,
De mehetek én egyből a halálnak.
Megtalálom az örömet, tehát az elsőt,
Vagy a másikat, az szállítja a halál szellőt.
