Mi a boldogság? – ez az örök, nagy kérdés,
Hisz a földön mindenki az akar lenni.
Nem más hidd el! - mint egy pillanatnyi érzés,
Mit nem lehet közértben, kenyérként venni.
A boldogság bennünk, emberekben rejlik,
Van, ki már messziről hallja hívó szavát,
S ajka, ha feléd egyszer nevetve megnyílt,
Vigyázz rá - mert könnyen nagy bánatba csap át.
Csak az nem lesz boldog – ki nem akar lenni,
Kövess el hát mindent, hogy egyszer megszerezd,
Igyekezz az életben mással jót tenni,
S akkor barátként egy életen át szeret!
Ha váratlanul áll is eléd, engedd be!
Mert csalóka, simogat, csókol és ámít,
És tudd! - nem időz sokat soha egy helyen,
Neki az idő múlása nem is számít.
Látod? – a boldogság nagyon nehéz dolog,
Másokban meglelni, sokszor lehetetlen,
Ki nem találkozik vele, búsan zokog,
És az, az ember - már végleg menthetetlen.
2006. szeptember 27.
