Akkor éjjel nem sütött a telehold, esett az eső, és nagyon hideg volt.
AKKOR ÉJJEL-TÉGED VÁRTALAK!
A szobában teljes csend honolt,s én éberen feküdve az esőcseppek kopogását hallgattam.
AKKOR ÉJJEL-EL TUDTÁL VOLNA JÖNNI!
AKKOR ÉJJEL-BOLDOGGÁ TEHETTÉL VOLNA!
AKKOR ÉJJEL-MINDEN ÁLMOM VALÓRA VÁLHATOTT VOLNA!
Volna,- ha nem volna. De volt, és te nem jöttél. Nem tudom miért tetted ezt velem. Itt lett volna az alkalom, hogy bepótoljuk az elveszett órákat,és egy rövid ideig boldogok legyünk.Vagy csak én gondolom így?
MONDD! HOL VOLTÁL-AKKOR ÉJJEL?
AKKOR ÉJJEL,-mikor ablakomat csak a szél zörgette meg, és a kihalt utcán semmivel nem törődve, csak az utat figyeltem, hogy jössz-e már.
MONDD! HOL VOLTÁL?-AKKOR ÉJJEL?-KIHEZ INDULTÁL?-HELYETTEM?
AKKOR ÉJJEl:-Én a boldogságom vártam, de csak a magány, és a kétség érkezett;-Helyetted!
AKKOR ÉJJEL:-Végiggondoltam mindent. Újra átéltem a találkozásunkat, a lopott csókokat, a karjaidban töltött boldog perceket. Akkor éjjel, mikor csak az esőcseppek voltak a társaim, melyek az érted hulló könnyeimmel együtt csorogtak az arcomon.-Sírtam érted!
AKKOR ÉJJEL,-SÍRTAM!
Boldogtalanságomban a boldogságom sirattam.Sírtam, mert szerettelek,hiányoztál,és mert hiába vártalak nem jöttél. Ezzel fájdalmat okoztál nekem, megsebezted a lelkem, és én rájöttem, hogy nem érdemelted meg a szerelmemet.
AKKOR ÉJJEL-EGYEDÜL VOLTAM, -NÉLKÜLED!
Csak az eső esett szüntelenül, és reggelig eloltotta bennem az érted lángoló szerelem utolsó szikráját is.
AKKOR ÉJJEL...VÉGE LETT!
Akkor éjjel nagyon fájt, mégis a legrosszabb az volt, hogy amikor legközelebb találkoztunk te csak nevettél, nevettél...
RAJTAM NEVETTÉL.......
1998
